Bozsi Mihály dr., eredetileg Bozsiderácz (Budapest, 1911. március 2. – Budapest, 1984. május 5.) úszó, vízilabdázó, edző.
Sportolói pályafutása [szerkesztés]
1926-ig a Nemzeti Sport Club-ban (NSC) nevelkedett, majd 1927–28 között a Magyar Úszó Egylet (MÚE) tagja volt. 1928-tól lett az Újpesti Torna Egylet (UTE) vízilabdázója és úszója. 1936-ban a berlini olimpián aranyérmet nyert a magyar vízilabda válogatottal.[1] 1931-ben (Párizs), 1934-ben (Magdeburg), majd 1938-ban (London) Európa-bajnokságot, 1933-ban Torinóban, 1935-ben (Budapest) és 1937-ben (Párizs) főiskolai világbajnokságot nyert a válogatottal. 1930–42 között 12-szeres magyar bajnok és 62-szeres válogatott volt. Úszásban és folyamúszásban országos jelentőségű eredményeket ért el.
- vízilabdázásban
- olimpiai bajnok (1936)
- háromszoros Európa-bajnok (1931, 1934, 1938)
- háromszoros főiskolai világbajnok (1933, 1935, 1937)
- tizenkétszeres magyar bajnok (1930–1939, 1941, 1942)
- úszásban
- magyar bajnok (1933: 4 × 200 m gyors)
- ötszörös magyar csapatbajnok (1928, 1930, 1931, 1933, 1934)
- magyar folyamúszó csapatbajnok (1935)
Visszavonulása után nemzetközi játékvezető lett, majd 1947-től 1956-ig és 1962-től 1965-ig a Vasas vízilabdacsapatának vezetőedzője volt. Csapatával 1947-ben, 1949-ben és 1953-ban magyar bajnoki címet, 1962-ben magyar kupát nyert.
- ↑ A válogatott edzője ekkor dr. Beleznay László volt. Az olimpiai bajnok csapat tagjai: Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Bródy György, Halassy Olivér, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Kutasi György, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tarics Sándor