Bács-Bodrog vármegye

Bács-Bodrog vármegye
Bács-Bodrog vármegye címere
Fennállás	1802-1949
Ország	Magyar Királyság
Központ	Zombor
Főbb települések	Zombor Zenta Baja Szabadka Újvidék
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	44% magyarok 23% németek 17% szerbek 3,7% szlovákok 1,24% ruszinok
Vallás	katolikusok, reformátusok, Ortodox kereszténység
Földrajzi adatok
Terület	11079.4 km²
Térkép
Bács-Bodrog vármegye térképe
Bács-Bodrog vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.

Bács-Bodrog vármegye közigazgatási térképe 1927-ből. A Jugoszláviához tartozó területen az 1918 előtti magyar közigazgatási beosztás van feltüntetve.

Bács-Bodrog vármegye (németül: Komitat Batsch-Bodrog, latinul: Bachiensis et Bodrogiensis, szerbül: Бач-Бодрошка жупанија, horvátul: Bačko-Bodroška županija) közigazgatási egység a Magyar Királyság alföldi részében. A vármegye területének kisebb északi része jelenleg Bács-Kiskun vármegye, míg nagyobb hányada a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Földrajz

Bács-Bodrog vármegyét keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna határolta, határa csak északon nem futott természetes vonalon. Bács-Bodrog vármegye szomszédai északon Pest-Pilis-Solt-Kiskun, északkeleten Csongrád, keleten Torontál, délen Szerém, délnyugaton Verőce, nyugaton pedig Baranya vármegye. Ezeken kívül 1930-tól északnyugaton Tolna vármegyével is határos volt.

A vármegye teljes területe síkság.

Történelem

Bács-Bodrog vármegyét az 1802. évi VIII. törvénycikk hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével, melyek már a 13. század elejétől léteztek.

A vármegye területét az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században és a török uralom idején a Szegedi szandzsák része volt. 1699-től a Habsburg Birodalom által létrehozott Bácska régió részévé vált, 1751–91 között a Tiszai Koronauradalomhoz tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része volt. 1873-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkásvidéket.

Bács-Bodrog vármegye déli, nagyobbik részét 1918-ban elfoglalta, majd a trianoni békeszerződés alapján megszerezte a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság. 1918–1922 között e terület egyike volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megyéinek Újvidék székhellyel.

A Magyarországnak meghagyott kisebb rész szintén önálló megyeként működött tovább, melynek székhelye 1941-ig Baja volt. Ez 1941-1944 között kiegészült a déli, elszakított területekkel, székhelye ezekben az években ismét Zombor volt.

A második világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszláviához került, az északi rész pedig ismét Baja székhellyel működött tovább.

Bács-Bodrog vármegye megszűnésére az 1950-es megyerendezés során került sor, amikor egyesítették Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részével Bács-Kiskun megye néven.

A vármegye déli része jelenleg a Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Lakosság

• A lakosság száma 1857-ben 528 346 volt. Közülük 266 457 magyar (50,43%), 103 481 német (19,59%), 19 329 szlovák (3,66%), 91 664 szerb (17,35%), 40 393 sokácz (17,35%), 45 görög anyanyelvű volt.

• A lakosság száma 1880-ban 638 063 volt. Közülük 234 352 magyar (36,73%), 162 894 német (25,53%), 24 761 szlovák (3,88%), 469 román (0,07%), 7 294 rutén (1,14%), 177 081 szerb és horvát (27,75%), 832 egyéb anyanyelvű volt.

A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:

• 363 518 (44%) magyar
• 190 697 (23%) német
• 145 063 (17%) szerb
• 30 137 (3,7%) szlovák
• 10 760 (1,24%) ruszin
• 1279 (0,16%) horvát
• 386 (0,05%) román
• 70 545 (8,68%) egyéb

nemzetiségűnek vallotta magát.

Közigazgatás

Bács-Bodrog vármegye a 20. század elején tizenhárom járásra volt felosztva:

• Apatini járás, székhelye Apatin
• Bácsalmási járás, székhelye Bácsalmás
• Bajai járás, székhelye Baja
• Hódsági járás, székhelye Hódság
• Kulai járás, székhelye Kula
• Óbecsei járás, székhelye Óbecse
• Palánkai járás, székhelye Palánka
• Titeli járás, székhelye Titel
• Topolyai járás, székhelye Topolya
• Újvidéki járás, székhelye Újvidék
• Zentai járás, székhelye Zenta
• Zombori járás, székhelye Zombor
• Zsablyai járás, székhelye Zsablya

A vármegyéhez ekkor egyetlen rendezett tanácsú város tartozott (Zenta). Ezen kívül a megye területén négy törvényhatósági jogú város volt (Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor).

1920-41 között a magyarországi csonka vármegye három járásra oszlott (Bácsalmási, Bajai és Jánoshalmi, az utóbbi Jánoshalma székhellyel) és területén egy törvényhatósági jogú város (Baja) feküdt.

1941-44 között a Trianon előtti beosztás lépett ismét érvénybe azzal az eltéréssel, hogy az 1929-es magyarországi közigazgatási változásokkal összhangban rendezett tanácsú helyett megyei város lett Zenta rangja, és megyei város lett Magyarkanizsa is.

1945-től a trianoni határok visszaállításával visszaállt a megye két háború közötti járási és városi beosztása is.

Bács-Bodrog vármegye ispánjai

Főispánok

Bács-Bodrog vármegye főispánjai:

• Podmaniczky József (1802–1823)
• Győry Ferenc (1824–1839)
• Rudics József (1841–1848)
• Horváth Antal (1848)
• Csernojevics Péter (1848) (kormánybiztos)
• Szentkirályi Móric (1848) (kormánybiztos)
• Beöthy Ödön (1848–1849) (kormánybiztos)
• Hunkár Antal (1849) (kormánybiztos)
• Batthyány Kázmér (1849)
• Haczel Márton (1849) (kormánybiztos)
• Latinovits Károly (1849) (ideiglenes császári biztos)
• Nikolits Izidor (1849–1861) (császári és királyi biztos)
• Rudics József (1861)
• Piukovics Ágoston (1861–1867) (császári és királyi biztos)
• Rudics József (1865–1867)
• Mihajlovics Miklós (1867–1869)
• Mártonffy Károly (1871–1876)
• Gromon Dezső (1876–1880)
• Sándor Béla (1880–1895)
• Vojnits István (1895–1901)
• Latinovits Pál (1901–1906)
• Fernbach Károly (1906–1918)

• Fábián László (1947–1949)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.

• 1880-as népszámlálás
• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye, 1909
• Bodrog vármegye
• Bács vármegye
• Bácska