Csongrád vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csongrád vármegye
Csongrád vármegye címere
Csongrád vármegye címere

Központ Szentes
Népesség
Népesség 325 500 (1910)
Nemzetiségek magyarok
Földrajzi adatok
Terület 3 569  km2
Térkép
Csongrad.png
Csongrád vármegye térképe
Csongrád county map (1891).jpg
Csongrád vármegye domborzati térképe

Csongrád vármegye (németül: Tschongrad; latinul: Chongradiensis, Csongradiensis) közigazgatási egység a Magyar Királyság középső részében. A vármegye 20. század eleji területének legnagyobb része ma a magyarországi Csongrád megyéhez tartozik, csupán Horgos tartozik Szerbiához.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye területe szinte mindenhol síkság, csak néhány helyen találni mesterségesen emelt dombokat. A síkság nyugat-kelet irányba ereszkedik alá, Szegednél tengerszint fölötti magassága 80 m. A síkság a vármegye nyugati részén viszont már 120 m-re is felemelkedik. A vármegyének több fontos folyója van: a Tisza, amelyhez rengeteg ér csatlakozik, a Maros, a Körös. Hasonlóan keleti szomszédjához, Csanád vármegye talajához, Csongrád vármegye talaja is rendkívül termékeny.

Csongrád vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csongrád vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Bácsvár központtal valószínűleg a Borkalán nemzetség birtokaira alapozva. [1]

Az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században, a Habsburg Birodalom pedig a 17. században kebelezte be.

1918-tól Horgos a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (később Jugoszlávia, jelenleg Szerbia, azon belül a Vajdaság) része lett.

Az 1950-es megyerendezés során Csanád megye délnyugati felét, amely magába foglalta az egykori Torontál vármegye Magyarországon maradt részét is, Csongrád megye területéhez csatolták.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben a vármegyének 325 568 lakosa volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csongrád vármegye az 1876-os megyerendezés előtt két, azt követően három járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye[2], addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. 1876-tól 1950-ig az alábbiak voltak a megye járásai (és állandó székhelyeik 1886-tól).

Városai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csongrád vármegye területén feküdt, de nem tartozott hozzá Szeged szabad királyi város, és 1873-ban törvényhatósági jogú várossá alakult Hódmezővásárhely is.

A vármegyében az 1871-es községi törvény alapján három rendezett tanácsú város alakult, Csongrád, Hódmezővásárhely és Szentes, és e rangot vette fel az akkor még a Jászkun kerülethez tartozó Kiskundorozsma is. Közülük azonban Hódmezővásárhely 1873-ban törvényhatósági jogú várossá alakulva kivált a vármegyéből, Csongrád pedig 1876-ban lemondott a többletterhekkel járó rangról és nagyközséggé alakult, ahogy az ekkor Csongrád megyéhez átcsatolt Kiskundorozsma is. 1876-tól 1923-ig a megye egyetlen városa Szentes volt, ekkor azonban Csongrád ismét várossá alakult.

A megye rendezett tanácsú városai tehát az alábbiak voltak:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]