Árva vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Árva vármegye
Orava coatofarms.jpg

Ország Magyar Királyság
Központ Alsókubin
Népesség
Népesség

81 643 fő (1880)[1]

78 745 fő (1910)
Népsűrűség 39 fő/km² (1910)
Nemzetiségek szlovákok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület 2 019  km2
Térkép
Arva.png
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Árva county map.jpg
Domborzati térkép

Árva vármegye (szlovákul Orava, németül Arwa, lengyelül Orawa) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye területének nagyobbik fele ma Szlovákia, míg kisebbik fele Lengyelország része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árva vármegye szomszédai északon és keleten Galícia osztrák tartomány, délen Liptó vármegye, délnyugaton Turóc vármegye, nyugaton pedig Trencsén vármegye voltak. Területét az Árva folyó és mellékvizei hálózták be és az Árvai Magura délnyugat-északkeleti irányú hegylánca vágta ketté. Ma Szlovákiához tartozik egy kis északkeleti darab kivételével, mely Lengyelország része.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árva vármegye a 14. század elején a zólyomi erdőispánság egy részéből alakult ki, határait főképp magas hegyláncok határozták meg, ezért azok alig változtak. 1922-ben, már Csehszlovákiában szűnt meg, ahova 1918-tól tartozott (az 1920-as trianoni békeszerződés által megerősítve).

1918 után Lengyelország a megye északkeleti, lengyel többségű részét magáénak követelte, a határvita 1920-ban átmenetileg tizenhárom község (Alsózubrica, Bukovinapodszkle, Chizsne, Felsőlipnica, Felsőzubrica, Harkabúz, Hladovka, Jablonka, Oravka, Pekelnik, Podvilk, Szárnya és Szuchahora) Lengyelországhoz csatolásával jutott nyugvópontra, majd 1924-ben került sor végleges megállapodásra, melynek alapján Csehszlovákia visszakapta Hladovkát és Szuchahorát, cserébe viszont Alsólipnicát átengedte Lengyelországnak.

A Csehszlovákiához került rész 1922 végéig tovább működött önálló megyeként, 1922 végén azonban megszüntették a régi vármegyéket, és ezután elég gyakoriak voltak Csehszlovákia illetve Szlovákia közigazgatási átszervezései. Árva területe 1923-28 között Tátraalja (nagy)megyéhez (Podtatranská župa) tartozott, a nagymegyék megszüntetése után 1928-39 között a Szlovák tartományhoz, 1939-45 között a független Szlovákiában Tátra megyéhez (Tatranská župa), a második világháború után ismét Csehszlovákia Szlovák tartományához, 1949-60 között a Zsolnai kerülethez, 1960-90 között a Közép-Szlovákiai kerülethez, 1990-96 között pedig a kerületek megszüntetése miatt ismét közvetlenül Szlovákiához tartozott. Szlovákia közigazgatási felosztásának legutóbbi, 1996-os módosítása óta az egykori Árva megye területének ide tartozó része ismét a Zsolnai kerületez tartozik.

A Lengyelországhoz került rész 1975-ig a Krakkói vajdasághoz, ezután 1998-ig az Újszandeci vajdasághoz (województwo nowosądeckie) tartozott, azóta pedig a Kis-lengyelországi vajdaság része.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Árva vármegye fekvése a mai Szlovákián és Lengyelországon belül
  • A lakosság száma 1880-ban 81 643 volt. Közülük 355 magyar (0,43%), 2 213 német (2,71%), 75 901 szlovák (92,97%) anyanyelvű volt. Körülbelül 15 000 lengyel szlovákként lett feltüntetve.

Az 1910. évi népszámlálás szerint Árva vármegye összes (polgári és katonai) jelenlévő népessége 78 745 fő volt. Ennek megoszlása anyanyelv szerint a következő volt:

Helyi szlovák nyelvjárását a 20. század elején még sűrűn tarkították a lengyel, német és cseh kifejezések.[3]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árva vármegye járásai

Székhelye a középkortól Árva vára (szlovákul Orava, németül Arwa) volt, majd a 17. század végétől kezdve Alsókubin (szlovákul Dolný Kubín, németül Unterkubin).

A vármegye négy járásra oszlott:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csak a polgári népesség.
  2. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 42. szám: A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. M.K. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1912
  3. Földes György: Visszaemlékezések

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]