Czeizel Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czeizel Endre
Életrajzi adatok
Született 1935. április 3. (80 éves)
Budapest
Ismeretes mint orvos-genetikus
Nemzetiség magyar

Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. –) orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora.

Ifjúkora és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait a budapesti cisztercita gimnáziumban és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte.[1]

Orvosi és tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1959-től az Országos Közegészségügyi Intézetben a Humángenetikai és Teratológiai Osztály munkatársa lett. Mellékállásban a János Kórházban dolgozott, 1973-ig mint a szülészeti osztály családtervezési tanácsadója, majd 1973-tól főorvosként vezette a humángenetikai és teratológiai laboratóriumot (1984-től osztályt). Ekkor lett a WHO központ igazgatója is.[1][2]

1973 óta végez genetikai tanácsadást. 1984 után egy időben az ENSZ Egészségügyi Világszervezeténél (WHO) dolgozott. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemiológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben. Hat televíziós sorozat szerkesztő-műsorvezetője volt. Ő alapította Budapest XIV. kerületében a Családtervezési Központot. Számos tudományos társaság tagja.

1996-98-ig a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt, innen ment nyugdíjba. Létrehozta a veleszületett rendellenességek országos nyilvántartását, bevezette a genetikai tanácsadás szervezett módszerét, elsőként írta le számos veleszületett rendellenesség előfordulási sajátosságait, kidolgozta az optimális családtervezési modellt. Ma is az egészségmegőrző és genetikai tanácsadás népszerűsítője.[1][2]

1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar–amerikai örökbefogadási bűnügyében. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla egy pontban bűnösnek találta és kétszázezer forint pénzbüntetéssel sújtotta.[3] Ügyéről könyvben is beszámolt.

Czeizel szakmai súlya miatt az életműve ritkán vált kritikák tárgyává. Tévedései között említendő, hogy az általa vezetett csoport napjaink budapesti lakosságának mintaként vett örökítőanyagából vont le tudományos és történeti következtetéseket.[4]

Előmenetele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1966: az orvostudományok kandidátusa [1]
  • 1978: az orvostudományok doktora (MTA) [1][5]
  • címzetes egyetemi tanár [6][7]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A születendő gyermek védelmében (Magyar Pállal, 1974)
  • Az emberi öröklődés (1976)
  • Születésünk titkai (1977)
  • Genetikai tanácsadás. Elmélet és módszer (1981)
  • Egy orvosgenetikus etikai gondjai (1983)
  • Az érték bennünk van (1984)
  • Az egészséges utódokért (1986)
  • "Az élet él és élni akar" (1987)
  • A csókok átka (1989)
  • Ki viszi át a szerelmet (1989)
  • A magyarság genetikája (1990, majd 2003)
  • Családfa (1992)
  • Számadás a tálentomról (dr. Erős Erikával, 1995)
  • Költők, gének, titkok (2000)
  • Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? (2001)
  • Tudósok, gének, dilemmák (2002)
  • A magyarság genetikája (2003)
  • Sors és tehetség (2004)
  • A Czeizel-ügy (2004)
  • Tudósok, gének, tanulságok (2006)
  • Festők, gének, szégyenek (2007)
  • A magyar festőművész-géniuszok sorsa (2009)

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

több mint 300 publikáció, köztük

  • Multiple Congenital Abnormalities (1988)
  • The Right to be Born Healthy (1988)

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Mesterkurzus
  2. ^ a b Zöld Újság
  3. Dental Press – A Czeizel-per és egy ügy vége
  4. „Tévedés volt „a magyarok” genetikai jellemzésére a budapesti lakosság körében végezni gyűjtést (Czeizel et al., 1991). Gimnáziumi tananyag, hogy a főváros lakossága a kiegyezés után rendkívül keveredetté vált [...] – egy itt végzett adatgyűjtés „magyar” történeti relevanciája minimális.” Bálint Csanád: A történeti genetika és az eredetkérdés(ek). In: Magyar Tudomány 169. (2008), 10. sz. 1170-1187., 1180.
  5. Az MTA doktorai
  6. Domain aukció - Dotroll
  7. http://szimpozion.hu/template.php?lang=hu&page=club_project
  8. http://mszp.hu/hirek/az_mszp_notagozatanak_2015_evi_dijazottjai
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Czeizel Endre témában.