Gruber Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gruber Béla (Budapest, 1936. február 23.Budapest, 1963. szeptember 29.) magyar festő, a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gruber Béla festőművész 1936. február 23-án született Budapesten, ikergyermekként. Már kiskorában bal kézzel festett, rajzolt, ez volt a legnagyobb öröme. Apja 1945-ben meghalt. Az ifjú Gruber Béla középiskolai tanulmányait megszakítva az Óbudai Hajógyárban segédmunkás, majd dekorációs lett. 1956-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt.[1] 1962-ben egészségi állapota megromlott, idegszanatóriumba került. Fiatalon, 27 éves korában, 1963. szeptember 29-én halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gruber Béla ezernél több festményt, grafikát hagyott maga után. A Művészet 1984. augusztusi számában Gyulai Líviusz többek közt azt mondja Gruberről: „Ő a felvételikor már érett művész volt, szakmai szempontból semmi szüksége nem volt a főiskolára…” Ezzel egybevág azon visszaemlékezése is, miszerint első mestere és legszeretetebb tanára Kmett János többször kijelentette, hogy Gruber Béla tehetsége nagyobb annál, hogy a főiskola adhasson neki valamit.

Bernáth Aurél is nem egy alkalommal megfogalmazta, hogy Gruber Bélát nem kellett tanítania. „… Neki soha nem volt gondja, hogy mit és hogyan fessen. Ha kellett, a jobb kezét is felszögezte volna a képre. Zseni volt…” „… munkássága olyan nemzeti kincs, amelynek védelme mindannyiunk közös érdeke. Ez az oeuvre európai rangú, a magyar művészetnek pedig kiemelkedő értéke.”

A kortárs Mészáros Géza Száz év magány Pannóniában c. tanulmányában így ír: "…A kör, amelyhez én az Epres kerti éveimben tartoztam, a 27 évesen halott festőzseni, Gruber Béla életművén, a Főiskolán és a Hárs-hegyen festett képein nőtt fel."

Festészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gruber képein újraépíti, megkonstruálja az ábrázolt tárgyi világot. Ez a - Cézanne és a magyar előzmények nyomán kibontakozó - konstruktív felfogás világszemlélet és stílus is egyszerre. Gruber Béla 1956-tól 1962-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, előbb Kmetty János, majd Kádár György és Bernáth Aurél tanítványa. Betegség, öngyilkossági kísérlet és tragikusan korai halál vetett véget a néhány évre terjedő művészi pályának, ahol elválaszthatatlanul egymásba fonódtak a tanulóévek és az elszánt művészi útkeresés jellegzetességei.

Egyik nagy mintaképe Cézanne volt, akinek festészetét van Gogh és Nemes Lampérth felől közelítette meg. Alaptémája a műterem zárt világa. Csendéleteket és önarcképeket fest, masszív tömegekből épített klasszikus kompozícióval és egyre határozottabban érvényesülő belső nyugtalansággal, a szemlélődés és indulat kettős megközelítésében.

A kép a diplomamunkának szánt és befejezetlenül maradt Festőműterem (1962) tematikáját és kompozícióját előlegezi. Bár két alak, két olvasó figura is látható a széles formátumú vásznon, mégis inkább enteriőrnek és csendéletnek hat. A személyes, főiskolai környezetet mint a művészet zárt világát örökíti meg. A motívumok, az ábrázolás síkjában kiterített tárgyak Cézanne-ra és a prekubizmus magyar jellegzetességeire utalnak. A látványvilág keskeny térszeletben sűrűsödik össze, jelenségei architektonikus törvényeknek engedelmeskednek, mely szigorú abroncsba szorítja a konkrét tárgyi formákat. A mindennapi élet kulisszájának egy pillanata örökérvényűséggé és maradandósággá dermed.

Gruber képein újraépíti, megkonstruálja az ábrázolt tárgyi világot. Ez a - Cézanne és a magyar előzmények nyomán kibontakozó - konstruktív felfogás világszemlélet és stílus is egyszerre. Világszemlélet, mely lényeg és látvány harmonikus megfelelésére épül; a világ elrendezettségét, racionalitását, öntörvényű logikáját feltételezi. Ennek a szemléletnek művészi megjelenítője a konstruktív stílus. Kontúrabroncsba fogott sztereometrikus testeket sorol egymás mellé építőkockaszerűen a kép illuzionisztikus színpadán, egy keskeny térszeletben. Szigor és dinamika jellemzi ezt a megformálást. Lecsupaszított, elemi alakzatai nem tűrnek semmi véletlenszerű, esetleges elemet, de a megkonstruált térviszonylatok ellenére sem mondanak le arról, hogy a valóság összetettségének, sokféleségének látszatát keltsék.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964 • Posztumusz kiállítások - Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest

1969 • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa (kat.) • Megyei Művelődési Központ, Zalaegerszeg

1972 • Eötvös Klub, Budapest

1976 • Gárdonyi Géza Színház, Eger (kat.)

1978 • Hazafias Népfront IX. ker. Kiállítóterem, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)

1981 • Görög templom, Vác (kat.)

1985 • Magyar Hajó- és Darugyár Művelődési Háza, Budapest • Falusi Galéria, Perbál • Pataky Galéria, Budapest (kat.).

2000 • Országos Szécheny Könyvtár, Budapest

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gruber Béla témájú médiaállományokat.

http://www.gruberbela.hu

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b63/muvesz_576.html

http://www.oszk.hu/hun/kiallit/virtualis/gruber/gruber_index_hu.htm

Blaskóné Majkó Katalin, Borus Judit (szerk.): Gruber Béla, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, 1995. ISBN 963-7165-02-9