Edmund von Hellmer
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmund von Hellmer (magyarosan Hellmer Edmund) (Bécs, 1850. november 12. – Bécs, 1935. március 9.): osztrák szobrász, Fadrusz János és Horvay János mestere.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
A bécsi Akadémián tanult, majd Hanns Gasser műhelyében dolgozott. 1879 és 1922 között a bécsi Akadémia professzoraként tanított. A historizmus jeles képviselője, akinek neobarokk stílusára Adolf von Hildebrand volt hatással. Később a Wiener Secession egyik alapítója volt. Emlékművei és szoborportréi egyaránt jelentősek.
Ismert tanítványai [szerkesztés]
Könyve [szerkesztés]
- "Lehrjahre in der Plastik" (1900).
Főbb művei [szerkesztés]
Emlékművek [szerkesztés]
- Türkenbefreiungsdenkmal, Stephansdom, Bécs, 1894 (1945-ben részben megsemmisült);
- E. J. Schindler, Bécs, 1895;
- J. W. von Goethe, Bécs, 1900;
- Ifj. Johann Strauß, Bécs, 1921;
- M. von Franck,Graz, 1899 (Graz);
- Erzsébet császárné és királyné (Kaiserin Elisabeth), Hellbrunn, 1901.
Hozzájárulása híres bécsi épületekhez [szerkesztés]
Síremlékek a bécsi Zentralfriedhofban [szerkesztés]
- N. Dumba, (1903 körül);
- H. Wolf, 1904.

