Gyálarét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyálarét
Közigazgatás
Település Szeged
Alapítás dátuma 1411 (első említés)
Városhoz csatolás 1973
Népesség
Teljes népesség 1268 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól 6 km
Elhelyezkedése
Gyálarét (Szeged)
Gyálarét
Gyálarét
Pozíció Szeged térképén
é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 31″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 31″

Gyálarét (korábban Gyála, szerbül Đala) Szeged Délikert nevű városrészének egyik települése, a városközponttól 6 km-re délre található. Ez az ország legmelegebb tája. Itt a legmagasabb a napsütéses órák száma. Itt található Magyarország legmélyebb pontja is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es években Trogmayer Ottó régész talált itt egy híressé vált újkőkori szobrocskát, melynek neve a Lúdvári Vénusz lett.

A mai Gyálarét területén már a kőkorban is éltek emberek. Az 1960-as (más források szerint az 1970-es) években a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai ásatásokat folytattak Lúdváron, ahol egy 7700-7800 éves település nyomaira bukkantak.[1] A Körös-kultúra legkorábbi leletei Gyálaréten kerültek elő. Ezek Kr. e. 5140-ből valók.[2] Többek között előkerült egy 4 cm-es termékenység-szobor is, mely a kutatóktól a Lúdvári Vénusz[3] nevet kapta. Jelenleg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban látható.

Gyálarét ábrázolása az I. katonai felmérés (1770) térképén, Insul Siladg (Szilágyi-sziget) néven

A Gyála nevű település első említése 1411-ből való. A 16. században elpusztult, de 1647-től ismét lakott. A török uralom alóli felszabadulás (1716-18) után kincstári birtok lett. Lakossága főleg szerbekből állt.

A tanyák népének emlékezetében még élt a sikeres gyálaréti csata (1849. március 26.), amikor a magyarok a szerbekkel szemben kétórai heves harc után rengeteg fegyvert, társzekeret koboztak el és 30 foglyot is ejtettek. A magyar csapatokat Igmándy Sándor[4] alezredes vezette.
– Péter László: Röszke földje és népe (Szeged, 1996) 152. o.[5]

Az 1885-ben, a folyószabályozás során, átvágták a Tiszát, ami elszakította Gyálát a rétjétől (a mai Gyálarét területétől). A trianoni békeszerződés alapján a Tisza ezen a szakaszon országhatár lett, így Gyála belterülete Szerbiához, a Tiszán inneni Nagyrét nevű határrésze (Fehérpart, Szilágy, Lúdvár) pedig Magyarországhoz került.

Szeged városától délre telekkönyvileg régebben a jugoszláviai Gyálához tartozó, a Tisza keleti új és nyugati holt ága között elterülő rétségnek Gyálai rét a. neve, amely a szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener-Bankverein, majd a gróf Szapáry család, utána Récsei Ede és Lichtenegger Gyula szegedi mérnök birtokába került. A század elején elárverezték. Szerette volna a Város megvásárolni és kisbérletekre osztani, de nagybirtokosok előzik meg. Több major: Fehérpart, Szilágy, Ludvár épült rajta.
– Bálint Sándor: A szegedi nagytáj helységei

Ezt később földosztással felparcellázták, majd a Szilágyi-major helyén, szegedi és környékbeli szegényparasztok és munkások új települést kezdtek építeni. Az új község 1923-ban alakult Gyála néven, majd nevét 1946-ban Gyálarétre változtatták.[6]

1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye, majd 1945 és 1950 között Csanád vármegye Torontáli járásához tartozott. Az 1950-es megyerendezés során Csongrád megyéhez került, ahol a Szegedi járásba osztották be.

1972. július 16-án Röszkével együtt határőrközséggé avatták.[7]

Gyálarétet – több más községgel együtt – 1973-ban Szegedhez csatolták, ezzel önállósága megszűnt.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Gyálarétnek 1123 lakosa volt, akik 389 ingatlanban laktak.

A településhez tartozik még az ún. Gyálaréti kiskertek (140 lakos, 95 ingatlan) és a Gyálaréti tanyák (12 lakos). Így a lakosság összlétszáma 1268 fő.

Vallási élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyálarét lakóinak többsége katolikus, kisebb részük református. A megkereszteltek aránya magas, a gyakorlóké alacsony.

Gyálarét Szegedhez csatolása előtt sem volt a katolikus egyház szervezetében önálló. Kezdetben Röszkéhez, majd Alsóvároshoz tartozott. A katolikus közösség ma is filia (oldallagosan ellátott pasztorális egység), melyet az Alsóvárosi Ferences Közösség lát el. Temploma nincsen, kápolnája a főtéren álló parasztházból lett kialakítva, amelyről úgy tartják, hogy a település egyik legrégebbi háza. A harangláb a főtér másik, üres telkén áll.

Intézményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyálaréti óvoda

Posta

Orvosi rendelő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi rendelőt - hasonlóan Délikert városrész többi településén, úgymint Klebelsberg telepen, Kecskés telepen és Szentmihályon - Dr. Fülöp Pál körzeti orvos alapította 1953-ban. A kiváló orvos nagy tiszteletben állt ezen kívül még Domaszéken is, ahol a Zöldfási tanya templomának oltárát ő adományozta.[8] A település lakóinak kezdeményezésére 2011. augusztus 18-dikán a gyálaréti orvosi rendelő bejáratánál emléktáblát helyeztek el az orvos születésének 110. évfordulója alkalmából.[9]

Művelődési Ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyálaréti Művelődési centrum a Szeged-Szentmihályon működő Móricz Zsigmond Művelődési Ház tagintézménye. A község főterén álló épület a település művelődési, közösségi központja. Az 1985-ben bezárt egykori iskolaépületet a helyi lakosok jelentős társadalmi munkájával alakították művelődési házzá. Az épület állapota időközben teljesen leromlott, az alapvető tartószerkezetek kivételével minden épületszerkezet, gépészeti- és elektromos rendszer, berendezés a működésképtelenség határára ért. A felújítás első üteme 2004-ben fejeződött be.

Turisztika és vendéglátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borostyán Birtok
  • Szöglet Presszó
  • Zátony Italbolt

Természeti értékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyálai Holt-Tisza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyószabályozások során, 1885-ben Szeged alatt átvágták a Tiszát (ez volt a folyó 90. átvágása), ami által a folyó hossza 11 km-rel rövidült. A 7,7 km hosszú átvágás véglegesen elszakította Gyálát a rétjétől (a mai Gyálarét területétől) és egyben létrehozta a folyó legnagyobb holtágát, a Gyálai Holt-Tiszát:

  • hossza 18,66 km
  • átlagos szélessége 86 m
  • vízfelülete 160 ha
  • átlagos mélysége 3 m
  • víztérfogata 4,8 millió m3
  • vízgyűjtő területe 534 km2.

Érdekesség, hogy miután beleengedték a Tiszát az új, 7,7 km hosszú mederbe, nem kezdett el folyni a Duna felé, ezért újra kellett ásni a medret.

2011-ben helyi jelentőségű természeti területté nyilvánították.

Gyálaréti Gulyajárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyálaréti-kiskertek szomszédságában található az egykori tehenészet legelője. Mivel ekkora méretű (54 ha), alig szikesedő gyepterület nem maradt fenn Szeged környékén, ezért 2011-ben helyi védettség alá vonták. Eddig sem a florisztikai, sem a faunisztikai alapfelmérése nem történt meg.

Magyarország legmélyebb pontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyálarét Lúdvár nevű részénél található Magyarország legmélyebb pontja (é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 33″) 75,8 méter tengerszint feletti magasságon.

Sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyálarétet az őslakosok és az idős környékbeliek "szárízék" falunak is nevezik. Az elnevezés onnan ered, hogy a helybéliek a lecsövezett és lehántott kukoricaszárból (szárízék) készítették házaik kerítését. Szárízék kúp (nem gyálaréti kép!).

Az első gyümölcsösök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péter László szegedkutató fentebb hivatkozott Röszkéről szóló művében említi az első gyümölcstelepítéseket.

Az 1920-as évek első felében több fiatal gazdálkodó telepített szőlőtől különálló gyümölcsöst.

Az indítást - a gyümölcs szegedi értékesítési lehetőségén kívül - minden bizonnyal az alsótanyai, feketeszéli gazdasági egyesületekben rendezett előadások adták. Ezeken Kogutowicz Károly egyetemi tanár és munkatársai terjesztették a korszerű szőlészeti, kertészeti ismereteket. Bende Pál példáját említem: „1924-ben telepítöttem egy kataszteri hold gyümölcsöst a Gyálai-rétön. Több fajtát: fontosalmát, véralmát, jonatánt, körtét, szilvát. A csemetéket Újszögedön vöttem, abban az évben száz csemetét. Magam metszöttem mindet, a család segítött, de csak a gallyat összetakarítani /…/ A permetözés az időjárástól függött. Mikó száraz idő vót, sűrűbben köllött permetözni, erősebb a molyrajzás. Mikó esős idő vót, /…/ akkó húsz napra permetöztem. Kitöttem a lámpát este, mikó mögjelöntek a molyok, ott keringtek a lámpás körű, mán tudtam, hogy hónap permetözni köll.” 1936-ban az almafák közé őszibarack-csemetéket telepített. „Negyvenkettőben gyütt a vizesség, akkó vót ötszáz őszibarackfám termőképességben. Lött volna másfél vagyon őszibarackom, és lött néhány kiló. Az összes fa kipusztút, a vizesség mögölte.” Az almafákat úgy mentette meg, hogy a fatörzsek körül kiásta, kihányta a földet, és a helyére friss istállótrágyát terített. Kocsiszámra hordatta a trágyát az almafák koronája alá, s ezután fordultak termőre. Az őszibarack-termesztést sem adta föl. Maga hozott nemes vesszőt Szatymazról, szemzett és csemetéket nevelt. Bende Páltól és több más röszkei gyümölcstermelőtől szívesen vásároltak a szegedi nagykereskedők.

A húszas-harmincas években telepített gyümölcsösök az ötvenes években termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek, és a szakszerű gondozás hiányában kipusztultak.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Máté-Tóth Andrásné: Gyálarét társadalma, Bába és Tsa., Szeged, 2005, ISBN 9637337520 Országos Széchényi Könyvtár
  • A Délmagyarország c. napilap cikke az ország legmélyebb pontjáról. DM 2007. november 24.
  • Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szögedi nagytáj népélete I., A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-75/2. Szeged, 1976. (169.o.)
  • Reizner János: Szeged Története I-IV., Szeged, 1899. (I.: 36.o.; II.: 253.o.)
  • Trogmayer Ottó: A lúdvári Vénusz, Élet és Tudomány, 1977. november 18. (1471-1472. o.)
  • Pálfai I.: Holtágak és síkvidéki tározók komplex értékelése II. A Gyálai Holt-Tisza esettanulmánya, Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 1-37.oldal, 1991.
  • Barkóczi, Cs.–Lovászi, P.: A Gyálai–Holt–Tisza madártani felmérése., kézirat, Szeged, 2002.
  • Dr. Gaskó Béla: Szeged és környéke természetvédelmi tervezete, A CSEMETE Természetkutató és Értékvédő Szakosztálya által helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési terve, kézirat, Szeged 2003
  • Győrffy Gy.: A Gyálai Holt-Tisza ökológiai vizsgálatának eredménye, In: Pálfai I.: A II. Szegedi Holtág-konferencia előadásai. 2004. szeptember 21., 87-108. o., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2005.
  • Szító A. és Győrffy Gy.: Data to the Macrozoobenthos of Backwater "Gyálai Holt-Tisza", Tiscia 35, 85-87. o., 2006.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tudomány mai állása szerint a magyarországi s ezzel a Kárpát-medencei újkőkor (neolitikum) kezdetét, a korai újkőkort az Alföldön a Körös (Criš)-Starčevo kultúra megjelenése képviseli. C-14 dátuma az egyik korai telephely, Gyálarét-Szilágyi major mintája alapján 7090 ± 80 BP. A korszak korai, „népi” alapja a helyi mezolitikus előnép és a Körös-Starčevo kultúra népessége. Az újonnan kialakult egység kb. 500 évig létezhetett. Magyarország a XX. sz-ban. Ősrégészet
  2. Péter László, Röszke földje és népe. Szeged 1996. 20. o.
  3. Trogmayer Ottó, Élet és Tudomány, 1977. november 18., 1471-1472 o.
  4. 1848-49. honvédezredes, előbb cs. kir. főhadnagy volt; a szabadságharc után pedig somogymegyei főszámvevő. Meghalt 1877. július 13. Kaposvárt (Somogym.)
  5. [http://mek.oszk.hu/02100/02187/02187.pdf}}
  6. Helységnévtár 2006, a KSH portálján
  7. (Délmagyarország, 1972. július 18., 3. o.)
  8. Zöldfási templom
  9. Emléktábla avatás Gyálaréten

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]