Doboka (Kolozs megye)

Doboka (Dăbâca)
A dobokai földvár
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Kendilóna, Poklostelke
Polgármester	Petrindean Valer
Népesség
Népesség	836 fő (2002) +/-
Község népessége	1804 (2002)
Magyar lakosság	21
Földrajzi adatok
Terület	50,25 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Doboka Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 58′ 21″, k. h. 23° 40′ 28″46.9725, 23.6744444444

Doboka (románul Dăbâca, németül Dobeschdorf) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Kolozsvártól 41 km-re északra fekszik, a Lóna-patak völgyében. Kendilóna és Lónapoklostelke tartozik hozzá.

Nevének eredete

Neve a régi magyar Doboka személynévből származik. Nevét Doboka vezérről kapta, aki Csanádnak, Szent István unokatestvérének apja volt.

Története

Vára államalapítás kori földvár volt, az egykori Doboka vármegye székhelye. 1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Utolsó várnagyát Izabella királyné idejében említik. Valószínűleg a 16.- 17. századig lakták, sorsa ismeretlen. A vár régészeti feltárása az 1940-es évek elején kezdődött, 1960-ban a vár sáncát 2 m magasságban helyreállították. A középkori falu a mai település központjától mintegy másfél kilométer távolságban feküdt.

Az 1876-os megyerendezéstől a trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott. 1910-ben 1232, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben a több faluból álló község egészének 1925 lakosából 1672 román, 143 magyar, 108 cigány és 2 német volt. Magának Dobokának 2006-ban mintegy 800 lakosa volt, köztük mintegy tucatnyian magyarok. Az utóbbiak a faluban már az 1700-as évek elejétől szórványban éltek, a többségüket alkotó reformátusság létszáma az elmúlt évszázadokban a 100 főt tartósan sohasem haladta meg. 1944 októberében a román csapatok bevonulásakor nagy csapások érték a település magyar közösséget, a református lelkészt is ekkor űzték el. Az elmúlt évtizedekben az asszimiláció, elvándorlás és ez elöregedés apasztotta tovább a dobokai magyarok létszámát.

A református templom

A ma is álló dobokai református templom viszonylag fiatal: 1742-ben építtette Káli Kun István özvegye, Keserű Zsófia. Ha azonban megtekintjük a templom formáját, tipikus középkori formát figyelhetünk meg. Ez nem véletlen.

Doboka, az egykori vármegyeközpont egykor jelentős település volt, két középkori temploma is volt. A régebbi – a 13. század eleji – Szent Erzsébet templom a vár közelében állott és 1730 körül pusztult el, az unitárius gyülekezet elfogytával. Romjait Kornis gróf magtárrá alakította.

A másik – az egykori Boldogasszony templom – a reformátusok használatába került, de az 1700-as évek elején már romos állapotban volt. Ez utóbbi templom formáját követve, és részben köveit felhasználva épült a jelenlegi templom. Feltehetően a Boldogasszony templomból származik a templom reneszánsz ajtókerete is. A templomot 1867-ben megújították.

A templom hajója egyszerű síkmennyezetű, a szentély a nyolcszög felével záródó, boltozott. A külső támpillérek közül több erősen rongált állapotú. Barokkos jelleget mutatnak a padok és a fa huszártorony bádogteteje. 2006-ban Kolozsi János kurátorsága alatt felújították (teljes tetőcsere).

Híres lakói

A községben vett birtokot, és itt is halt meg Hodor Károly (1796–1851) Doboka vármegye táblabírája, a reformkor kiváló, nagyműveltségű tudósa, aki 1837-ben megjelentette Doboka vármegye leírását. Ebben a korban, 1827 és 1835 között volt református lelkész Dobokán a népdalgyűjtő és egyháztörténész Almási Sámuel, (1807–1875) kinek kéziratban maradt népdalgyűjteménye a magyar népzenekincs egyik fontos forrása.

Lásd még

• Doboka-vár
• Doboka vármegye

Külső hivatkozások

• Szász András: Doboka
• Képgaléria Dobokáról a www.erdely-szep.hu honlapon