Vízszilvás

Vízszilvás (Silivaș)
A református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	falu
Községközpont	Szamosújvár megyei jogú város
Irányítószám	405303
Népesség
Népesség	193 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	7
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	315 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vízszilvás Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 43′ 52″, k. h. 23° 21′ 54″46.7311111111, 23.365

Vízszilvás környéke 1769–73 körül

Vízszilvás (románul Silivaș) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Nevének eredete

Magyar neve egy patak menti szilvafásra utal. Először 1321-ben Zaaszylwas, majd 1326-ban Zcyluas, 1444-ben Wyzzylwas, 1557-ben pedig Biz Szylvas alakban írták. Egyes részeit a 15–16. században birtokosuk után nevezték el: Wasakzylwas (1469), Wassak-Zylwassa (1498), Szenthiván-Zylvas (1552).

Fekvése

Szamosújvártól öt kilométerre délnyugatra, a Kis-Szamos jobb partjától nem messze fekszik.

Népessége

A népességszám változása

Népessége 1837-től a két világháború közöttig ötszáz fő környékén mozgott, azóta viszont erősen fogy.

Etnikai és vallási megoszlás

• 1900-ban 503 lakosa közül 408 volt román és 89 magyar anyanyelvű; 420 görög katolikus és 79 református vallású.
• 2002-ben 193 lakosa közül 186 volt román és hét magyar nemzetiségű; 180 ortodox, kilenc református és négy római katolikus vallású.

Története

Első említésekor, 1321-ben Károly Róbert király az addig a királyi birtokok közé tartozó falut Wass Miklósnak adományozta. Később egészen a 19. századig a Wass család maradt a leggyakrabban említett birtokosa. Elsőként lejegyzett névalakja alapján egykori lakói szászok lehettek, későbbi szász lakosairól azonban nem maradt fönn adat. A 16. század végén unitárius egyházközsége volt, majd 1643–44-ben református egyházközsége létesült. A gyülekezet 1678 és 1863 között többnyire saját lelkészt tartott, eközben azonban a falu román többségűvé vált. 1700-ban tizenhat jobbágy családfő lakta, 1721-ben négy jobbágy, hét zsellér, tizenhárom kóbor és egy udvari szolga, 1786-ban ötven jobbágy és harminc zsellér. Református egyháza 1766-ban Iklóddal együtt 109 férfit és száz asszonyt számlált. 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Látnivalók

• Dombtetőn álló református templomát 1809-ben kezdték építeni, egy korábbi templom helyére. Felújítását Debreczeni László kezdte meg és épített hozzá tornyot 1978-tól 1986-os haláláig.
• Ortodox (1948-ig görög katolikus) fatemplomának pontos építési ideje ismeretlen, de valószínűleg a 19. század elejéről való. 1847-ben festették ki belülről.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
• Benkő Loránd: A Kisszamos völgyének név- és településtörténetéhez. In Név és történelem. Budapest, 1998
• Vetési László: Az utolsó, a félbemaradt templom. In Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002