Néma (Románia)
| Néma (Nima) | |
 |
|
| Néma görög katolikus fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosújvárnémeti |
| Irányítószám | 407412 |
| Népesség | |
| Népesség | 809 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 10 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Néma
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 04′ 52″, k. h. 23° 51′ 56″ | |
Néma (románul Nima) falu Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A Kis-Szamos bal partja közelében, szűk, hosszú völgyben fekszik Déstől 9 kilométernyire az egykori szamosujvári járásban.
Keresztül folyik rajta a róla elnevezett Kabalás hegyből eredő kis patak.
Nevének eredete[szerkesztés]
A község neve személynév, egykori várjobbágy alapítója után.
Története[szerkesztés]
Néma nevét 1225-ben említették először Terra Nema és Nema néven.
1288-ban Nema, Nyma, 1539-ben Nyema, Byeke. 1590-ben Néma néven írták.
A hagyomány szerint e község neve a tatárjárás előtt Bacca, Beke volt, mely a tatárjárás alatt teljesen elpusztitott. Lakói felvonultak a mostani község helyére, mely akkor őserdő volt.
A település első megnevezett birtokosa 1288-ban Némai Miklós fia: Derzsik (Dersyk) ispán, ki alatt Néma határai a Szamosig terjedtek, ahol több malma is volt. Ide tartozott Beke földrész és Kövesd (Kuesd) erdő is, de Derzsik ispán Bekét s Kövesd negyedrészét kiszakitva Néma területéből, azt leányának és vejének adta oda.
1321-ben Derzsik ispán után Néma birtokosaiul fiait: Némai Mihályt és Gergelyt emlitették.
1602-1603 között az eddig tisztán magyarok lakta falu lakossága Básta és Mihály vajda korában nagyon megfogyatkozott. Magyar lakossága nagyrészt akkor pusztult el, mikor a török behódoltatta.
1658–1663 közöt pedig Ali török-tatár serege hurcolta fogságba lakosságát, lakosai közül Némay Ferenc deák alispán még 1668-ban is tatár rabságban volt. Az unitárius egyházközség 1620 körül szűnt meg.
A falu még 1664-ben is a Némai család tagjainak és örököseinek birtoka volt.
1672-ben új adomány címén Haranglábi Zsigmondot iktatták be Néma birtokába, de az Ébeni részen Somogyi Anna Szentpéteri Gergelynének is volt birtokrésze. Haranglábi Zsigmond halála után birtokain örökösei osztoztak meg.
Az evangélikus református egyház alapítását Almási esperes Haranglábi Zsigmondnak tulajdonítja. Régi kőtemploma egykor a hagyomány szerint a fehér barátoké volt. Felirata szerint: „Renováltatott 1839-ben, csaknem ujból curator deési Kádár István szorgalmatos igyekezete által a parochialis földek jövedelméből Isten dicsőségére.” A régi templom alapfala 1865-ben még látható volt.
Anyakönyvét 1782-től vezetik. Egyik harangján: „A nemai ekkla költségén 1690” felirat van, a másik a megszűnt kodori egyházközségé volt: „Verbum Domini manet in aeternum 1597” körirattal.
1696-ban Néma török hódoltsági falu volt.
1704–1711 közöttt II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alkalmával a labancok gyujtották föl s lakói elpusztultak, ezután románok kezdtek ide betelepedni.
1891-ben 781 lakosból 26 római katolikus, 653 görög katolikus, 2 görögkeleti, 97 evangélikus református, 3 örmény-katolikus.
1910-ben 813 lakosából 147 magyar, 665 román volt. Ebből 16 római katolikus, 677 görög katolikus, 677 görög katolikus, 98 református volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görög katolikus fatemploma
- A falu ismert lakója volt Gajzágó Salamon politikus, 1848/49-es honvéd hadnagy.
Lelkészei[szerkesztés]
- Csehi István (1682)
- Regéczi Imre (1686)
- Szathmári István levita (1720)
- Ajtai Márton (1723)
- Felegyházi Mihály (1725)
- Zabolai Boldizsár (1726)
- Baczoni Mihály (1732)
- Deésházi Sámuel (1741)
- Kibédi Sámuel (1743)
- Szalontai Sámuel (1744)
- Basa Boldizsár (1768)
- Izsák Ferenc (1770)
- Muzsnai Mózes (1772)
- Létai István levita (1779)
- Budai András (1791)
- Técsi Mihály (1795)
- Csernátoni Vajda Péter (1815)
- Horváth János (1830)
- Bányai Nagy János (1839)
- Varga János (1847)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
