Pusztaújfalu
| Pusztaújfalu (Pustuța) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Récekeresztúr |
| Rang | falu |
| Községközpont | Récekeresztúr (Recea-Cristur) |
| Irányítószám | 407489 |
| SIRUTA-kód | 59229 |
| Népesség | |
| Népesség | 83 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 379 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 22″, k. h. 23° 33′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 22″, k. h. 23° 33′ 54″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pusztaújfalu románul: Pustuța, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Csákigorbótól délkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Pusztaújfalu nevét 1499-ben említette először oklevél Wyfalw néven.
Későbbi névváltozatai: 1507-ben Wyfalw, 1617-ben Alpret-Wyfalu, 1659-ben Kis-Ujfalu, 1784-ben Puszta-Ujfalu, 1830-ban románul: Pusztutzá, 1913-ban Pusztaújfalu.
1507-ben mint Alparét tartozékaként említették, birtokosai ekkor a nádasdi Ongor család tagjai voltak, majd mikor nádasdi Ongor János fiai János és Miklós örökös nélkül maradtak, a Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződésük alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállt.
1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem radnóthi Kendy Ferencnek itteni részét, annak hűtlensége miatt tőle elvette és Hallerkői Haller Gábornak adta.
1602-ben itteni birtokos Kornis Boldizsár, kinek birtokát Básta minden dúlás ellen biztositotta. 1617-ben is a Kornis család tagjaié volt.
1706-ban e faluról írták, hogy igen régen elpusztult és határát a szomszéd falvak lakosai művelik; birtokosa ekkor Haller György volt.
1784-ben gróf Kornis Zsigmond és neje gr. Haller Anna halálával e községnek fele részén gyermekei Gábor, Imre, Ignácz, Anna, Klára, Kata megosztoztak. A másik fele rész birtokosa: gr. Haller János.
1820-ban birtokosai: gr. Haller Jánosné gr. Nemes Anna örökösei és gróf Kornis Imre.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
1910-ben 192 lakosából 3 német, 188 román volt. Ebből 188 görögkatolikus, 3 izraelita volt.
Mivel Pusztaújfalu a hadi útba esett, többször elpusztult, így a 17. században is. Hogy őslakosai kik voltak, nem tudjuk, mostani lakói nagyrészt románok. A 17. században pusztán állt és határa huzamos időn át Gyurkapatakához tartozott, és Kolozsvár város birtoka volt, annak leírásában Ujfalu vagy Lapupataka néven említették.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}