Komjátszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komjátszeg (Comșești)
ComsestiCJ (2).JPG
Unitárius templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang falu
Községközpont Tordatúr
Népesség
Népesség 240 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 65
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 563 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Komjátszeg  (Románia)
Komjátszeg
Komjátszeg
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 38′ 1,68″, k. h. 23° 40′ 7,68″
é. sz. 46° 38′ 1,68″, k. h. 23° 40′ 7,68″

Komjátszeg (románul Comșești, korábban Comițig) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Kolozsvártól 13 km-re délkeletre fekszik.

Nevének eredete [szerkesztés]

Magyar nevének előtagja szláv eredetű. A mai román nevet a hasonló hangzás alapján a Comșa személynévhez igazították. Történeti névalakjai: Komiatzek (1355), Kamyadzeg (1366), Komyadzegh (1442) és Komyttszegh (1587).

Története [szerkesztés]

A középkorban magyar lakosságú falu volt és még a 17. században is unitárius kisnemesek lakták. Unitárius egyháza mindig Tordatúrhoz tartozott, a lelkész Túron, a kántor Komjátszegen lakott.[2] Torda, 1876 és 1919 között Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott.

1936 és 1942 között Buzogány Kálmán unitárius lelkész parókiát és iskolát építtetett.

Népessége [szerkesztés]

  • 1850-ben 487 lakosából 254 volt román, 173 magyar és 60 cigány nemzetiségű; 313 görög katolikus, 130 unitárius, 35 római katolikus és 7 református vallású.
  • 1900-ban 596 lakosából 355 volt román és 241 magyar anyanyelvű; 347 görög katolikus, 198 unitárius, 25 református, 12 római katolikus és 8 ortodox vallású.
  • 2002-ben 240 lakosából 175 volt román és 65 magyar nemzetiségű; 167 ortodox, 59 unitárius és 8 római katolikus vallású.

Látnivalók [szerkesztés]

  • Unitárius templom (19. század).

Híres emberek [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története. Kolozsvár, 2009, 2. köt., 353. o.