Járabánya
| Járabánya (Băișoara) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Asszonyfalvahavas, Bányahavas, Bikalathavas, Bikalattelep, Felsőfülehavas, Frăsinet, Havasasszonyfalva, Havastelep, Moara de Pădure. |
| Polgármester | Luca Minodora Susana |
| Népesség | |
| Népesség | 1082 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 2330 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 5 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1200-1500 m |
| Terület | 111,4 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Járabánya
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 34′ 32,16″, k. h. 23° 28′ 3,36″ | |
Járabánya, más néven Kisbánya (románul Băișoara, németül Kleingrub) község Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kolozsvártól délnyugatra 50 km, Tordától nyugati irányban szintén 50 km távolságra, 1200-1500 méter magasan a Gyalui-havasok keleti lábánál a Jára patak völgyében fekszik. A község közigazgatási területén található Bányahavas (Muntele Băișorii), más néven Kisbányahavas vagy Kisbánya, amely a megye kedvelt üdülőhelye, sícentruma. A sajtóban és a köznyelvben a Kisbánya név gyakran csak a sípályára és környékére vonatkozik. A síszezon decembertől márciusig tart, a sípálya 1,2 km hosszú.
Története [szerkesztés]
A községtől nyugatra található Ércpatak völgyében római kori aranybányász település nyomait tárták fel. (A leletek a nagyenyedi múzeumban találhatók.)[3] A község első említése 1426-ból származik.
1764-ben Hadik András, Erdély főhadiparancsnoka és a Gubernium vezetője szakértőkkel végeztetett vizsgálat után újranyittatta a bányát.[4]
1945 után Diamandi repülőszázados a környékbeli hegyek között szervezett fegyveres ellenállást a kommunista hatalom ellen. Csoportját 1949. szeptember 12-13-án számolták fel.[5]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA' Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1]
- ↑ Erdély története, szerk. Köpeczi Béla et al., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, ISBN 963-05-4203-X [2]
- ↑ Asztalos Lajos: Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. Kapu, 1996/9.[]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
