Noszolyi sajt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeletelt noszolyi sajt és fadobozos csomagolása

A noszolyi sajt (románul Brânza Năsal) a Kolozs megyei Noszoly (rom. Năsal) és a környékbeli községek egyedi mikroklímájában érlelt sajt. Eredetileg juhtejből, napjainkban tehéntejből készülő, sózott, rúzsflórával érő, lágy, zsíros sajt.

A noszolyi sajt híres jellegzetesen erős, pikáns, enyhén ammóniás bukéjáról, ami egyébként minden rúzsflórával érő sajt jellegzetessége. Ez a tulajdonsága a pálpusztai sajtra emlékeztet, azonban annál jóval nagyobb méretben készül. A sajttészta lágy, legfeljebb kevés apró erjedési vagy röglyuk található benne. Kis méret és tömeg, rövid érési idő jellemzi, kívülről befelé érik. Íze az érés folyamán alakul ki.

A falu környékén több természetes üreg található, ahol állítólag sajtokat érleltek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schilling János építészmérnök az 1800-as évek közepén birtokot vásárolt Noszolyon. Ma már nem tudni, hogy ő vagy fia kezdte el a sajtkészítést, de az bizonyos, hogy fia, Schilling Ottó idejében, már a 19. század folyamán készült sajt a birtokon található pincékben. A sajt Erdély-szerte hírnevet szerzett magának, a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Észak-Erdély visszacsatolása után rövid ideig Budapesten, Gundelnél is kapható volt. 1948-ban államosították a birtokot, 1954-ben pedig egy kisebb sajtüzem létesült a faluban, ahova áthelyezték a termelést. A gyár 2013. június 1-ig a kolozsvári Napolact noszolyi alegységeként működött; ekkor a kedvezőtlen piaci helyzetre hivatkozva bezárták.[1]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárazanyag-tartalma legalább 48% (m/m), zsírtartalom a szárazanyagban pedig legalább 45% (m/m) kell, hogy legyen. Sótartalma 2-3%.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágyi József - Mészáros Sándor : Mezőgazdasági termékek áruismerete

Cikk a sajt történetéről