Lakó Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lakó Éva
Született 1935. október 27. (88 éves)
Kajántó
Házastársa Lakó Elemér
Foglalkozása régész,
régészeti szakíró,
muzeológus
SablonWikidataSegítség

Lakó Éva, Lakóné Hegyi Éva (Kajántó, 1935. október 27. –) régészeti szakíró, muzeológus.

Életpályája[szerkesztés]

1953-ban érettségizett a dési magyar nyelvű líceumban. 1957-ben szerzett diplomát a Bolyai Tudományegyetem történelmi karán, Kolozsváron. A zilahi Történelmi és Művészeti Múzeum kutatójaként szakterülete a kő- és bronzkorszak, valamint a római kor. Emellett behatóan foglalkozik a református úrasztali textíliákkal. Tanulmányai főként a szilágysági területekre vonatkoznak. Régészeti tárgyú írásait főleg román nyelven közölte; ismeretterjesztő írásai az Előre, Falvak Dolgozó Népe, Művelődés, Erdélyi Múzeum hasábjain jelentek meg.

Jelentősebb művei[szerkesztés]

  • Első két - E. Chirilăval közös – dolgozata a zilahi pénzleletekről a Tezaure monetare din nordul Transilvaniei sec. XVI-XVIII (Zilah 1970) című kötetben jelent meg,
  • Drágakő leletjegyzéke Lucia Țeposu-Marinescuval közösen készült Catalogul colecției de geme romane (Zilah 1973) címmel,
  • Az Acta Musei Porolissensis című évkönyvben tanulmánya jelent meg a zoványi neolitikum-kori ásatások eredményeiről és az ott talált kultikus edényekről (1977),
  • Alexandru Matei társszerzővel együtt állította össze Szilágy megye római kori leleteinek és telepeinek repertóriumát (1979),
  • Elkészítette a kőkorszak és bronzkorszakba való átmenet megyei leleteinek helyrajzát (1981),
  • Tudor Soloceanuval közösen készítette Felsőszék és Drág bronztelepeinek régészeti bemutatását (1981, 1984),
  • Összeállította Szilágy megye rézkori baltáinak adattárát (1983),
  • 1990-ben indult Szilágysági Szó Kőbe vésett emlékeink című sorozata a Szilágyság kiemelkedő személyiségeiről.
  • Szilágysági református úrasztali terítők címmel a Művelődésben jelent meg írása 1992-ben,
  • A zilahi nagytemető néhány régi sírköve címmel írt cikket az Erdélyi Múzeum, 1997, 1-2 számában,
  • Bajusz Istvánnal közösen készített tanulmánya: Szilágysági református úrasztali felszerelések a 16-18. századból, Szilágysági magyarok (1999),
  • Wagner Ernővel közös írása A zilahi kalandosok, Erdélyi Múzeum (2001).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]