Hajdu István (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajdú István aláírása

Hajdú István (külföldön: Étienne Hajdu, Torda, 1907. augusztus 2.Bagneux (Párizs közelében), 1996. március 25.) erdélyi magyar származású francia szobrász, az École de Paris tagja.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923–25 között az újpesti faipari szakiskolába járt, 1926-tól Bécsben tanult a Kuntgewerbesschule-ban, Hoffmannál. 1927-től Franciaországban folytatott képzőművészeti tanulmányokat, az Académie de la Grande Chaumiẻre-en E. Bourdelle-nél és a l'École des Arts Décoratifs-on, mestere Niclausse volt. 1930-ban kapta meg a francia állampolgárságot, katonáskodott, a civil életben kőfaragóként dolgozott, majd bejárta Európát és Amerikát.

A második világháború idején egy márványbányában dolgozott a Pireneusokban, s részt vett a francia ellenállásban.

Pályája elején Auguste Rodin munkássága tett rá mély benyomást, később a román kori szobrászat. Léger közvetítésével megismerkedett Brâncuși szobrászművésszel, ettől kezdve (1930-as évek közepétől) az absztrakt szobrászat kérdéseivel foglalkozott, absztrakt reliefeket és domborműveket mintázott, de olykor a tárgyias motívumok is szerepet kaptak alkotásaiban.

Párizsban a Jeanne Boucher-galériában M. H. Vieira da Silvával és Szenes Árpáddal rendezett gyűjteményes kiállítást 1934-ben. Kiállított Európa számos nagyvárosában és Amerikában. A II. világháború után Budapesten az Európai Iskola tagjaival állított ki, mint az Európai Iskola tiszteletbeli tagja. Feltűnést keltett Párizsi nő c. márványból készített kisplasztikája 1947-ben, további csiszolt márványszobraival nemzetközi hírnevet szerzett. Féldrágakövekből, fémből (bronz, ólom, alumínium, réz) is mintázott, mindig tiszteletben tartotta az anyagot és a mondanivalót. Kisplasztikái derűs mediterrán hangulatot árasztanak.

Köztéri művei[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vörösréz relief (1953, Marseille-Veyre, Líceum)
  • Cement reliefek (1957, Pireneusok, Argèles-Gazost Líceum)
  • Víznyomok (alumínium dombormű, 1958, Párizs, UNESCO Központ, elhelyezve 1995)
  • Reliefek (ólom, 1963, Saint Gall Hochschule [CH])
  • Claustra (cement, 1966, Nanterre, Jacques Decour iskolatelep)
  • Féldombormű (cement, 1966, Esson, művészh.)
  • Vízmedence bronzszoborral (1966, Dijon, Agrártudományi Egyetem)
  • Szobor (bronz, 1967, Grenoble, Új Városháza)
  • Oszlop és bronzkapuk (1967, Párizs, M és Mme X Könyvtára)
  • Dombormű (alumínium, 1968, Dijon, Agrártududományi Egyetem)
  • Szobor (alumínium, 1970, Nizza, Orvostudományi kar sétaudvara)
  • Kút- és szoborkompozíció Lois Pasteur emlékére (1971, Lille köztere)
  • Hét oszlop Stéphane Mallarménak (bronz, 1969-1971, Kerguehennec (F), Park)
  • Dombormű, (gipsz, fa, 1973, Párizs, Kongresszusi Központ)
  • Georges Pompidou emlékmű (1975, Saint-Flour, Cantal).

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lista Kortárs magyar művészeti lexikon i.m. nyomán

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Hajdu István lásd 47-50. p. ISBN 963-8477-45-8
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdu István (szobrász) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]