Baróti Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baróti Dezső
Baróti Dezső (1911-1994) irodalomtörténész, 1956-os elítélt.jpg
Baróti Dezső portréja
Született 1911. október 2.
Torda
Elhunyt 1994. szeptember 5. (82 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész

Baróti Dezső (eredetileg Kratofil) (Torda [ma: Románia], 1911. október 2.Budapest, 1994. szeptember 5.) magyar irodalomtörténész. Atyja Kratofil Dezső pedagógus, testvére Baróti Lajos labdarúgó, sikeres edző, szövetségi kapitány.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltje.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baróti Lajos labdarúgó, edző testvére. A szegedi egyetemen magyar irodalomtörténet és francia szakon folytatott tanulmányokat. Részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató munkájában. Sík Sándor, Zolnai Béla és Várkonyi Hildebrand Dezső tanítványa volt. 1939-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Szegeden volt egyetemi asszisztens 1935 és 1941 között.

1943-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1947–1948-ban a kultuszminisztériumban dolgozott. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen 1948 és 1957 között a magyar irodalomtörténet tanszékvezető egyetemi tanára, közben egy szemeszteren át (1949/50 első félév) a Pedagógiai Lélektani intézet mb. vezetője[1] 1952-55-ig a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztét is betöltötte, 1955-57-ig ő volt a szegedi egyetem rektora. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe[2] kapcsán menesztették a szegedi egyetem rektori székéből 1957. április 1-jén, 1957. április 26-án letartóztatták és október 1-jén első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.[3] Börtönből való szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, végül 1977-ig Budapesten dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

1988-ban a Várkonyi Hildebrand Dezső emlékülésre meghívták Szegedre, s ő emlékbeszédet mondott régi professzoráról. Saját vallomása szerint Várkonyinak, mint irodalomtörténész is sokat köszönhetett, az irodalmi művekben előadott érzelmi szempontokra Várkonyi előadásai kapcsán figyelt fel.[4] 1971-ben válogatott irodalmi tanulmányainak a következő címet adta: Irók, érzelmek, stílusok.[5] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Urnafülkéje a Farkasréti temetőben
  • Középiskolai irodalmi tankönyvek
  • Juhász Gyula (1933)
  • Dugonics András és a barokk regény (1934)[6]
  • Bidermeier ízlés a francia irodalomban (1942)[7]
  • Érzelem és okosság, (1943)[8]
  • A felvilágosodás magyar irodalma (1954)
  • Radnóti Miklós (1959)[9]
  • Írók, érzelmek, stílusok : válogatott tanulmányok (1971)
  • Árnyékban éles fény (1980, tanulmányok)
  • Sík Sándor (1988).

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Szabadságrend (1947)
  • Toldy Ferenc-díj (1987)
  • Prof. emeritus (1990)
  • Szegedi egyetem díszdoktora (1991)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Szegedi egyetemi almanach : 1921-1970. Szeged, Hungaria, 1971. 248. p. (Mester János távozása és Tettamanti Béla érkezése közti interregnumot hidalta át Baróti megbízása.)
  2. Lásd Szegedi Megyei Bíróság Büntetőperes iratai. dr. Baróti Dezső büntetőpere. B.942/1957. 50 p.
  3. MFESZ, Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, 1956
  4. "Az írói személyiségnek felértékelődése az irodalomtudományban Barótinál a pszichológiai szempontok bevezetését követte; és ez a pszichologizáló megközelítés kor és egyediség találkozásának feszültségeit igyekezett mérni." Lásd Fried István: Regionalitás és közép-európaiság : A fiatal Baróti Dezső irodalomszemléletéhez. Előadás anyaga, amely 1996. október 22-én hangzott el a szegedi egyetemen a Baróti Dezső emlékére rendezett tudományos ülésszakon. Tiszatáj, 1997. március. Interneten: [1]
  5. Baróti Dezső: Várkonyi, a professzor. In Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet, szerk. Zakar András. Szeged, JATE kiadó, 1988. 179-186. p.
  6. Szeged : Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. 70 p.
  7. Kolozsvár; 160 p.
  8. Budapest
  9. Budapest; 151 p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegedi egyetemi almanach. 1921-1995. I. köt. Szeged : Hungaria, 1996. Baróti Dezső lásd 90. p. ISBN 9634820379

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baróti Dezső munkássága. Válogatott bibliográfia. Összeáll. Gyuris György. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum. Szeged, 1991.
  • Pukánszky Béla: Baróti Dezső. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. 146. p.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Dezső témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]