Endre Béla
Endre Béla (Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.) festő, iparművész.
Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki 1910-től minden nyáron Mártélyon alkotott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Szegeden, a Fekete-házban született, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult, Párizsban, majd Olaszországban járt. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával.
1912. február 5-én kezdeményezője volt hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telep-ének – amelyet 1971-ben az Alföldi Porcelángyárral összevontak –, ahol maga is készített kerámiákat. Hódmezővásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben közös kiállításon jelent meg. 18 nyáron keresztül Mártélyon az alföldi embereket és a jellemző tájat festette egyénien gyengéd, humanisztikus szemlélettel. Néhány korai műve, a Leszámolás, a Bölcső mellett Munkácsy hatását mutatja. Képein a Munkácsy és nagybányai hagyományokon túl posztimpresszionista vonások is fellelhetők. (Alföldi tanya, Viharfelhők a tanyán).
[szerkesztés] Emlékezete
Legtöbb művét a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi, s vannak művei a budapesti Magyar Nemzeti Galériaban és a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. 1970-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Szegeden rendeztek emlékkiállítást.
2005 márciusában emlékkiálítása nyílt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban
[szerkesztés] Galéria
[szerkesztés] Szakirodalom
- László Emőke: Endre Béla (A művészet kiskönyvtára 85. kötete, 1973)
- Endre Béla (művészeti album, 1970)
[szerkesztés] Források
- Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Endre Béla lásd 88. p. ISBN 9638477660


