| Csorvás |
 |
| Városháza |

Csorvás címere |
|
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Dél-Alföld |
| Megye |
Békés |
| Kistérség 2012-ig |
Orosházi |
| Jogállás |
város |
| Polgármester |
Szilágyi Menyhért[1] |
| Irányítószám |
5920 |
| Körzethívószám |
66 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
5201 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
57,67 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
90,18 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,63477°, k. h. 20,83355°46.63477, 20.83355 |
Pozíció Békés megye térképén
|
| é. sz. 46,63477°, k. h. 20,83355°46.63477, 20.83355 |
Csorvás város Békés megye Orosházai kistérségében.
Magyarország délkeleti részén, a Tisza-Körös-Maros közötti területen, a Békés-Csanádi löszhát északkeleti, a Békési-sík délnyugati határán, Békés megye nyugati felén található, a 47. számú főúton Békéscsabától 22, Orosházától 16 kilométerre.
A város területén településnyomok az újkőkorszaktól kezdve találhatók. Ásatások eredményei alapján állítható, hogy az 1150-es években „templomos falu" volt. Az Árpád-kori és az erre épült középkori templomot 1997-ben tárták fel a régészek. Csorvás első írásos említése az 1456-os évre tehető, amikor V. László a falut Hunyadi Jánosnak adományozta.
1458-tól a gerlai Ábrahámffyak birtoka volt 1595-ig, a török pusztításig. A török-tatár csapatok felégették a falut, s az hosszú időre lakatlan pusztává vált. A törökök kiverése után a területet báró Harruckern János György kapta meg, aki bérbeadás útján hasznosította. Leghosszabb ideig Gyula városa bérelte, így főleg az ő jobbágyai telepítették be a pusztát. 1857. december 3-ától önálló adózó település, postával (1858), vasútállomással (1871), intézményhálózattal, iskolarendszerrel. Ebben az időben alakult ki a település utcáinak sakktáblaszerű rendszere, amely a mai napig jellemző Csorvásra. A települést hat vallásfelekezet és három nemzetiség lakta (magyar, szlovák, román). A holokauszt a csorvási zsidó közösséget is elpusztította. A 45 csorvási zsidó közül 37-en lettek a holokauszt áldozatai. A 19. század végétől 1950-ig, majd 1970-től ismét nagyközség. 2005. július 1-jétől város.
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg cigány, szlovák és román) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Csorvás díszpolgárai (2007) [szerkesztés]
- Miszlay István (1930. nov. 18. – 2005. nov. 14.): rendező, színházigazgató. A Gyulai Várjátékok egyik alapítója.
- Kiss Attila (1969. május 1.) "gerillakertész"[4]
- Szombati Dávid János (1985. aug. 12. - ): képzőművész, újkori polihisztor. Keramikusnak tanult, de a figyelmet a festményeivel és grafikáival hívta fel magára. Jelenleg is aktív alkotó.
[5] Arte di Davide
-
Első világháborús emlékmű
-
Második világháborús emlékmű
-
-
-
Stojanovits Szilárd szobra
-
-
-