Újkor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az újkor azt a történelmi korszakot jelöli, amely a középkor után következik. Kezdetének legelfogadottabb dátuma 1492, Amerika felfedezése. Az újkor első átmeneti szakasza a korai újkor. Az ezt követő és máig tartó szakasz a modern kor - bár e kifejezést a szakirodalom gyakran az egész újkor szinonimájaként is használja.

Az újkor a volt szocialista országok korábbi (marxista alapú) történelemtanítása szerint az 1917-es oroszországi bolsevik forradalommal véget ért, és ettől kezdve a legújabb kor következik. A legtöbb nyugati országban ezzel szemben az újkort korai újkorra (korai modern kor) és modern korra osztják. A modern kor a francia forradalom kitörésével (1789), illetve a 18-19. század fordulójával veszi kezdetét és egészen máig tart. (Más nézet szerint csak az 1960-as évekig, amikortól a posztmodern kor, majd a kora 1980-as évektől a jelenkor követi.) Szócikkünkben a korszerű szemléletet követve, az újkort két szakaszra, a korai újkorra és a modern korra felosztva tárgyaljuk.

Megjegyzés: A modern kor kifejezés tekintetében a mai magyar sajtónyelv és ismeretterjesztő irodalom nem egyöntetű: nem csak az újkor egészére vagy második fő szakaszára vonatkozhat, hanem gyakran a ma már nem használt legújabb kor szinonimájaként, olykor pedig a posztmodern kor vagy a jelenkor értelmében használják.

[szerkesztés] Korai újkor

Bővebben: Korai újkor

A korai újkorra jellemző, hogy Európa nyugati felén mindinkább áthelyeződött a politikai-gazdasági súlypont a német és észak-olasz területekről az Atlanti-óceánnal határos spanyol, portugál, angol és francia valamint a németalföldi területekre. A korszakot jellemzi a nyugat-európai városi polgárság gazdasági megerősödése és a reformáció elterjedése. Nyugat-Európa és elsősorban az amerikai földrész történetében ez a gyarmatosítás korszaka. A szellemi-művészeti mozgalmak szempontjából az európai reneszánsz (Itáliában a késő reneszánsz), valamint a barokk stílus kora.

A magyar történelemben a 16-17. század a török hódoltság, a három részre szakadt Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség kora, valamint a magyarországi reformáció fénykora. A 18. század a Habsburg abszolutizmus kora.

[szerkesztés] Polgárosodás és felvilágosodás

1642-től, az angol polgári forradalomtól kezdődően Nagy-Britanniában, majd fokozatosan Nyugat-Európa más országaiban a polgárság kezébe került a gazdasági hatalom.

A művészetekben a barokk stílus korszakáról beszélhetünk. A 18. századot a felvilágosodás korának is nevezik.

[szerkesztés] Az ipari forradalom kora

Az ipari forradalom korát III. György angol király uralkodásának időszakára teszik (1760-1801). Az ipari forradalom kifejezés Engelstől származik. Azt az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változást jelöli, amely a 18. második felében Nagy-Britannában kezdődött a gőzgép feltalálásával és az első gépesített textilüzemek építésével, majd a gőzhajó és végül a gőzvasút bevezetésével bontakozott ki.

Az irodalomban és a művészetekben a klasszicizmus kora.

[szerkesztés] Polgári demokratikus forradalmak

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet

A 18. század végétől a nyugati világ polgári forradalmai az emberi jogok és a polgári demokráciák máig tartó fejlődését indították el. A sort 1776-ban az Amerikai Egyesült Államok megalapítását eredményező amerikai forradalom, majd 1789-ben az egész Európára nagy hatást gyakorló Nagy francia forradalom nyitották meg. Az új liberális (szabadelvű) eszmék terjedésében Napóleon rendkívüli pályafutása és hódításai is szerepet játszottak.

[szerkesztés] Modern kor

[szerkesztés] A nemzeti forradalmak kora

A 19. század folyamán nemzeti és liberális reformmozgalmak, majd nemzeti forradalmak és szabadságharcok indultak meg szerte Európában és kialakultak a nemzetállamok. Ez az irodalomban, művészetekben is a nemzeti eszméknek, illetve a romantika stílusának a kora.

[szerkesztés] A második ipari forradalom kora

[szerkesztés] A „modern” háborúk kora

A nemzetállamok létrehozása több országban csak véres háborúk útján volt lehetséges. A modern gépipar fejlődése lehetővé tette a tömegtermelést, amely először a haditechnikában jelent meg. Az új gépesített fegyverek, robbanóanyagok már tömeges méretű hadviselést igényeltek, általános hadkötelezettséggel. Az első ilyen „iparosított” háborúk az amerikai polgárháború (1861-65, 600.000 halott), az osztrák-porosz háború (1866), valamint a francia-porosz háború (1870) voltak. Az utóbbi nyomán Európa új nagyhatalmaként létrejött a Német Birodalom.

[szerkesztés] Új találmányok

Ford gépkocsik sorozatgyártása, 1913

A tömegtermelés bevezetése a hadiipar mellett hamarosan az összes termelőágazatban óriási fejlődést eredményezett. Ennek alapján az 1871 és 1914 közötti időszakot a második ipari forradalom korszakának nevezik.

A második ipari forradalmat gyakran az ipari forradalom második hullámának is hívják, mert sokszor nem világos a technológiai és a társadalmi törésvonal a két forradalom között. Az egyik kritikus találmány például ebben az időszakban a gőzhajtású rotációs nyomdagép, ami még az első ipari forradalom utolsó évtizedeinek ajándéka volt. A második ipari forradalom hozta el ugyanakkor a gépi betűszedést. A tudás terjesztésének ez a formája törölte el Angliában a papírra kivetett adót az 1870-es években, és ilyenformán az előállítási költségek csökkentésével jelentősen előmozdította a szakmai újságírást, a folyóiratok megjelentetését. (Lásd még a Könyvnyomtatás szócikket.)

A találmányok és alkalmazásaik sokkal elterjedtebbé váltak ebben a forradalomban, mint a korábbiban (vagy korábbi szakaszában). Az időszak találmánya volt az Amerikai Egyesült Államokban a szerszámgyártás, ami más gépek alkatrészeinek előállítását is megkönnyítette. Új találmányok születtek többek továbbá a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban.

[szerkesztés] Fogyasztási cikkek

Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés, a korai rádiók, és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. A legfejlettebb országokban mindez magával hozta a fogyasztói árukereskedelem kialakulását. Ugyanakkor ez idő alatt a fogyasztói piacon megjelent a sorbanállás is, mint újszerű társadalmi jelenség.

[szerkesztés] Szabadságjogok és a társadalmi egyenlőség mozgalmai

Nyugat-Európában létrejöttek az első szakszervezetek, a szabad sajtó, bővült a választójog. Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista kiáltványa hatására kialakultak a radikális társadalmi változásokat sürgető szocialista és anarchista politikai mozgalmak.

[szerkesztés] A gyarmatbirodalmak kiépítése

Az európai ipari forradalom következtében a Föld nagyobbik fele technikailag végképp elmaradottá és ezáltal védtelenné vált. Az 1860-as években a korábbi területszerzesi vágy lankadni látszott. A viszonylag békés időszakot az 1873-as világgazdasági válság egy évtizeddel meghosszabbította. Az 1880-as évek elején azonban Anglia és franciaország újra fellépett, hogy csillapíthatatlan földszerzési éhségét csillapítsa. A sűrűn lakott, nagy multú területek váltak a nagyhatalmak célpontjává Pl.:Kína, India, Dél-Afrika, Egyiptom. A bennszülött népek elnyomásának változatos formái alakultak ki. A protektorátus keretein belül a nagyhatalmak "védelmet" biztosítottak a gyarmat lakosságának. (Pl.: Franciaország Tuniszban.) Néhány gyarmatosító az egyenlőtlen szerződéseket alkalmazta, melyekben koncessziót kényszerítettek a gyarmatra, hogy kizárólag a gyarmatosítók joga legyen a vasút vagy csatornaépítés. A gyarmatosítók technikai fölénnyel rendelkeztek és hittek saját faji felsőbbrendűségükben. A Föld egészének gyarmatosítására az 1878-as a Berlini Kongresszus adta meg a jelet, ahol egész Afrika területét felosztották az európai nagyhatalmak között. Afrikát észak-dél irányban az angolok, nyugat-kelet irányba pedig a franciák gyarmatosították. Az angolok 1899 és 1902 között háborút vívtak a búrok ellen, akik holland bevándorlók voltak és 1898-ban majdnem kenyértörésre kényszerültek a franciákkal Fashodában. Afrikában kisebb német és belga gyarmatok is létrejöttek. A kis Belgium azért bírta megtartani a hatalmas Belga Kongót, mert rivális hatalmak ütközőpontján helyezkedett el. Az új típusú gyarmatbirodalmak („impériumok”) létrehozásáért folyó versenyt nevezték imperializmusnak. 1871 és 1914 között gyakorlatilag a világ valamennyi jelentős területe és minden értékes gazdasági erőforrása valamelyik gyarmatosító hatalom uralma vagy gazdasági ellenőrzése alá került, hiszen ki tudja, hogy a ma terméketlen föld holnap mennyit fog érni. A gyarmatbirodalmak eloszlása azonban nem tükrözte a második ipari forradalom által létrehozott egyenlőtlen fejlődést. (Németország sokkal gyorsabban fejlődött, mint Anglia, de gyarmatainak száma elenyésző volt.) Ez vezetett a későbbi világméretű konfliktushoz, ugyanis Németország és a Monarchia célja a fennálló helyzet megváltoztatása volt, míg Anlia és Franciaország szerette volna területeit megtartani. Csupán Latin-Amerikában figyelhető meg eltérő folyamat, ahol a meggyengült Spanyolország és Portugália hatalmát a 19. század folyamán nemzeti felkelések döntötték meg.

[szerkesztés] A monarchiák alkonya

A 20. század elejét az utolsó feudális birodalmak válsága, majd széthullása jellemezte. A polgári forradalmak nyomán 1905-ben Oroszország, 1908-ban az Oszmán Birodalom, 1911-ben a Perzsa Birodalom vált alkotmányos monarchiává, míg ugyanebben az évben a Kínai Császárság köztársasággá alakult át. Az utóbbi három országot az európaiak félgyarmatként kezelték, ugyanakkor a későbbi nemzeti reformmozgalmak talajául szolgáló európai liberális eszmék is gyorsan terjedtek a polgárosodó rétegeik között.

[szerkesztés] I. világháború

1914-1918 között tartott a világtörténelem első olyan mértékű háborúja, amely több kontinensen zajlott, és a fejlett országok szinte mindegyike részt vett benne. A haditechnika a korábbi háborúkhoz képest egyedülálló. Az I. világháború a történelemben addig példátlan méretű pusztítással és emberáldozattal járt.

[szerkesztés] A két háború közötti időszak

A nyugati demokrácia

Az 1920-as években Európa nagy részén és Észak-Amerikában viszonylag békés időszak következett, a demokrácia, a társadalom és a gazdaság fejlődésével. Ezt törte meg a nagy gazdasági világválság (1929-1933).

Etnikai konfliktusok

A háborúban vesztes országokat feldaraboló Párizs környéki békeszerződések (Versailles, Trianon) Kelet-Európában két új állam (Csehszlovákia és Jugoszlávia), valamint a Közel-Keleten több arab ország létrejöttéhez vezettek. Az új határokat a nagyhatalmak az etnikai szempontok figyelmen kívül hagyásával húzták meg, ami több országban újabb erőszakos eseményeket eredményezett (etnikai alapú kitelepítések, örmények elleni népirtás).

Szovjetunió

Oroszországban a szegénység miatt kitört az orosz forradalom, majd hatalomra jutott a kommunizmus, amelyet a volt cári birodalom többi népére is kiterjesztve létrehozták a Szovjetuniót. Az ezt követő orosz polgárháború, majd a sztálinizmus három évtizedes totális diktatúrája alatt soha nem látott népirtás zajlott le az osztályharcra hivatkozva, valamint a Szovjetunión belüli különböző nemzetek elleni terror jegyében. (Milliók meggyilkolása munkatáborokban, mesterséges éhínség stb.)

A nemzetiszocialista Németország

1933-ban az első világháborús vereség politikai, majd a világválság gazdasági utóhatásaként Németországban Adolf Hitler és az általa vezetett nemzetiszocialista párt került hatalomra, amely hamarosan totalitárius diktatúrát vezetett be. A nemzetiszocialisták a sztálini Szovjetunióhoz hasonló módon tömegesen üldözték a rendszer ellenségeit és pusztították el a faji felsőbbrendűség tana alapján káros csoportokhoz tartozó embereket. Fő céljukként a versailles-i békeszerződések következményeként létrejött területi változások revizióját tűzték ki – akár háború árán is.

Kínai polgárháború

Kínában a köztársasági forma nem tudott gyökeret verni, és az I. világháború után káosz, majd mérhetetlenül sok emberéletet követelő polgárháború uralta az országot, amit a 30-as évek végén a Japán által indított háború tovább súlyosbított.

[szerkesztés] II. világháború

A II. világháború a világtörténelem eddigi legnagyobb háborúja, amely több kontinensen, és az országok többségének aktív, vagy kevésbé aktív részvételével folyt. A háború már Ázsiára és a Csendes-óceánra is kiterjedt, ahol Japán harcolt az Egyesült Államok ellen. A II. világháborút az addig példátlan méretű terror jellemezte. Míg az I. világháborúnak főleg katonai áldozatai voltak, a II. világháborúban sok civil halt meg mindkét oldalon a városok bombázása miatt, illetve a nácik által elkövetett módszeres népirtás során. A zsidók és más nemzetiségűek tömeges meggyilkolását Auschwitzban és más haláltáborokban holokauszt néven ismeri az utókor. A háború sokmillió áldozatot követelő éhínséggel járt pl. Kínában és Bengáliában. A háború Németország és szövetségesei vereségével, majd az atombomba (részben demonstrációs célú) ledobásával fejeződött be az addigra gyakorlatilag szintén legyőzött Japánban.

[szerkesztés] A hidegháború korszaka

A második világháborútól a kelet-európai rendszerváltásokig tartó korszakot az állandó helyi háborúk (Korea, Vietnam, Belga-Kongó, Szuez/Egyiptom stb.) jellemezték. A konfliktusokat a két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió ideológiai, politikai és gazdasági okokból szította. Szűkebb értelemben hidegháborúnak a korszak 1945 és 1963 közötti időszakát értik.

ENSZ

A háború után megalakult ENSZ-en keresztül jelentősebbé vált a nemzetközi együttműködés. 1948-ban a világ szinte valamennyi országa aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Arab-izraeli háború

Izrael állam létrehozása a többségében arab Közel-Keleten sok fegyveres konfliktushoz vezetett, amelyekbe a nagyhatalmak az arab országokban fellelhető hatalmas olajmezők miatt is beavatkoztak. Az Izrael által megszállt háborús területekről a palesztinok százezrei költöztek a szomszéd arab országok menekülttáboraiba.

Kommunizmus

A Szovjetunió II. világháborús részvétele után a kommunizmus világszerte jelentős politikai befolyásra tett szert, és a 40-es évek végétől hatalomra jutott Kínában és a szovjetek által megszállt egész Kelet-Európában, majd az 50-es években Indokínában és Közép-Amerikában is. A koreai háborúban az USA katonai kísérlete a kommunizmus megállítására sikeres volt, és a kommunista uralom Észak-Koreára korlátozódott.

A harmadik világ

Az európai nagyhatalmak gyarmatainak megszűnésével a legtöbb afrikai és ázsiai ország függetlenné vált. A hidegháború során sokan közülük az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval vagy Kínával léptek szövetségre a védelmük érdekében. A függetlenné vált India hamarosan vallási háború színtere lett, ezért a területén több új ország létesült sokmilliós lakosságcserékkel. A független Egyiptom 1956-ban államosította a nemzetközi jelentőségű Szuezi-csatornát, és a brit-francia katonai támadás kudarca után az ország az arab egységmozgalom központja lett.

Az 50-es évek

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szembenállása vezetett a hidegháborúhoz az 1950-es években. Mind a két fél létrehozta a maga katonai szövetségét, az USA és szövetségesei a NATO-t (1949), a Szovjetunió pedig a Varsói Szerződést (1955).

Demokratikus mozgalmak Kelet-Európában

Az 1956-os magyarországi forradalom és az 1968-as csehszlovákiai demokratikus átalakulás (prágai tavasz) elfojtása, végül 1980-tól a lengyelországi ellenzéki mozgalom alapvetően rendítették meg a Szovjetunió és a kommunizmus nemzetközi tekintélyét, elsősorban a világ fejlettebb részein. A szovjet hatalom gyengülését jelezte a hajlandóság a hidegháború enyhítésére az 1963-as első szovjet-amerikai csúcstalálkozó során, ahol a Kuba miatti konfliktust rendezték.

Vietnami háború

Vietnamban az USA katonai erővel próbálta megakadályozni a kommunizmus további ázsiai térnyerését, a partizánokkal szembeni drasztikus módszerekkel sem tudott azonban győzelmet elérni (Napalm-bomba, őserdők megsemmisítése). A konfliktusba közvetve a Szovjetunió is beavatkozott.

Nukleáris verseny

Küszöbön állt a harmadik világháború, amelyet ezúttal az atombombával vívtak volna. Az USA 1945 óta, a Szovjetunió pedig 1949-től rendelkezett a világ lepusztítóbb fegyverével és mindkét részről folyamatosak voltak az emberéletet és a környezetet sem kímélő kísérletek. Az 50-es években a pusztító kísérletezéshez Nagy-Britannia, a 60-as években pedig Franciaország és Kína is csatlakozott. Eközben a hagyományos fegyverzetüket is gyors ütemben fejlesztették, amihez a fejlődő világ helyi háborús konfliktusait használták fel kísérleti terepként. A két nagyhatalom között végül 1973-ban megindult a hosszadalmas tárgyalássorozat a fegyverkezési verseny megállításáról, amely csak mérsékelt sikerrel járt (SALT II).

A 60-as évek békemozgalmai

A vietnami háború befejezésében szerepet játszottak az amerikai polgárok milliós békedemonstrációi és a nyugat-európai diákok forradalmi megmozdulásai is. Ezek a mozgalmak a 60-as és 70-es években jelentősen meghatározták az egész nyugati világ fejlődését (beat-nemzedék).

Maoizmus

A 60-as évek végén Kínában lezajlott a "kulturális forradalom" a történelem egyik legnagyobb népirtásával és a világ legrégebbi folyamatosan fennálló kultúrájának szinte teljes megsemmisítésével. A mintát más ázsiai országok kommunista vezetői is követték (kambodzsai népirtás.)

Közel-keleti válság

A 80-as évektől a Közel-Kelet – ahol a világ olajkészletének egy jelentős része található – újabb háborús válság központjává vált. A Szovjetunió bevonult a polgárháború-sújtotta Afganisztánba, és ezzel kezdetét vette az utolsó hidegháborús konfliktus. Az USA anyagi segítséget és fegyveres kiképzést nyújtott az iszlám terrorista mozgalmak megerősítésére, a lakosság pedig milliószámra menekült el az országból. A szomszéd Iránban forradalom tört ki és iszlám diktatúra került hatalomra, amit az egy évtizedes pusztító iraki-iráni háború követett, Izrael pedig újabb fegyveres konfliktusokba került a szomszédos arab országokkal.

Terrorizmus

A 70-es évektől a nyugati világban a terrorizmus új módszerei terjedtek el. Az ártatlan emberek elleni robbantásokat és a repülőgép-eltérítéseket az ideológiai és vallási szélsőséges csoportok és egyes nemzeti szeparatista szervezetek egyaránt bevették az eszköztárukba. (IRA, ETA, Vörös Brigádok, Izrael olimpiai csapata elleni merénylet, a pápa elleni merénylet stb.)

A kommunizmus bukása

Az 1980-as évek végén a kommunizmus összeomlott Európában. A Magyarországról kiinduló gyors folyamat egy év alatt szinte valamennyi szocialista országon végighullámzott az 1990-es romániai forradalommal bezárólag. A 90-es évek elején a Szovjetunió és Jugoszlávia különböző utódállamokra esett szét, amelyekben az etnikai megosztottság és az erőszakos nacionalizmus a délszláv háborúkat eredményezte.

[szerkesztés] Az amerikai dominancia kora

A kommunizmus bukása óta a világ fejlett része egyneműen kapitalista államformát alkot, Oroszország pedig másodvonalbeli nagyhatalommá esett vissza. Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyetlen szuperhatalmává vált. Az öbölháborúban Irakkal szemben, a délszláv válságban pedig Jugoszláviával szemben alkalmazott sikeres katonai beavatkozást. Az Egyesült Államok katonai dominanciájának Kína megerősödéséig nincsen vetélytársa, gazdasági értelemben pedig csak a kibővülő Európai Unió tekinthető valamennyire egyenrangúnak.

Európai Unió

A Közös Piac sikeres működését kibővítve Európában létrejött az Európai Unió, a nyugat-európai országok pedig bevezették a közös pénznemet, az eurót.

A világ megosztottsága

A 20. század végére egyre inkább nőtt a szakadék a világ gazdagabb és szegényebb fele között. A fejlődő világban a túlnépesedés következtében példátlan méreteket öltött a szegénység és az erőszak terjedése. A legrosszabbá Afrikában vált a helyzet, ahol számos helyi háború pusztított, a kontinensen még nem látott méretű népirtással Ruandában. 1994-ben a számos afrikai ország gazdaságát befolyásoló Dél-Afrikában békés úton megdőlt az Apartheid-rendszer, a világ legtovább fennálló rasszista rendszere.

[szerkesztés] A digitális forradalom kora

A legújabb korban, a 20. század végén indult fejlődésnek a számítástechnika, melynek ugrásszerű előretörése számtalan ágazat fejlődését vonta maga után. E folyamat eredménye lett a fejlett kommunikáció, ami pedig az információcserét könnyítette meg jelentősen.

[szerkesztés] A tudományos forradalom kora

A tudomány egyre szerteágazóbbá és ezáltal bonyolultabbá válik. A gazdasági verseny pedig hatással van egyes kutatási irányokra. Azonban a tudomány második virágkorát éli az újkor után, hiszen napról napra születnek a korszakalkotó felfedezések, bizonyos jelenségek (pl. a fekete lyukak, sötét anyag jelenléte, tumorok, genetikai betegségek stb.) mind mélyebb magyarázatot nyernek, illetve mind közelebb kerülünk ezen folyamatok megértéséhez. Az elméleti haladáson felül a tudomány jelentősen megkönnyíti, egyszerűbbé teszi a mindennapi életet.

A leginkább fejlődő ágazatok:

[szerkesztés] Lásd még

Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!