Félgyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A francia koncesszió területe Sanghajban 1936-ban

A félgyarmatok az imperialista gyarmatosítás időszakában létező, csak formálisan független államok, amik egy vagy több nagyhatalom teljes politikai uralma és gazdasági kizsákmányolása alatt álltak. Ilyen módon átmeneti állapotban voltak a gyarmatok és a független államok között. A fogalom elsősorban a 19. század második és a 20. század első felére használatos.

A szó eredete[szerkesztés]

A félgyarmat kifejezést először Lenin használta 1916-ban Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című munkájában, majd a Kommunista Internacionálé, ezért sokan marxista terminológiának tekintették, de később széles körben elterjedt.

Jellegzetes példái[szerkesztés]

Német katonazenekar Tiencsinben, a német koncesszió területén

Általában olyan államok kerültek ebbe a helyzetbe, amelyeknek nagy hagyományokkal rendelkező belső államhatalmi struktúrájuk volt, de nem tudtak sikeresen ellenállni a gyarmatosító hatalmak politikai, gazdasági és katonai nyomásának, ezért egyenlőtlen szerződéseket kényszerítettek rájuk, koncessziókat szakítottak ki területükből. Gyakran az imperialista államok versengése is hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához, mivel egymást akadályozták egy-egy értékes terület teljes alávetésében.

A félgyarmati helyzetben lévő államok legjellegzetesebb példái Kína az ópiumháborúk és 1949 között, Perzsia és Sziám. Hasonló helyzetbe került „Európa beteg embere”, a felbomló Oszmán Birodalom a török köztársaság kikiáltásáig, Szaúd-Arábia a két világháború között, valamint a latin-amerikai államok nagy része.

A félgyarmati helyzet és a neokolonializmus között a hasonlóság mellett lényeges különbségek is vannak: a félgyarmati rendszer az erős, terjeszkedő imperializmus korában alakult ki, a neokolonializmus pedig a gyarmati rendszer bomlásának a terméke volt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ernest Mandel, "Semicolonial Countries and Semi-Industrialised Dependent Countries", New International (New York), No.5, 1985, pp. 149–175).
  • Stanley L. Engerman & Kenneth L. Sokoloff, Colonialism, inequality, and long-run paths of development. Cambridge, MA : National Bureau of Economic Research, 2005.
  • Donald Denoon, Settler Capitalism: The Dynamics of Dependent Development in the Southern Hemisphere. Oxford University Press, 1983.
  • The Communist International, 1919-1943; documents, selected and edited by Jane Degras. Oxford University Press, 1956-65.
  • Michael Löwy, The politics of uneven and combined development. Verso.
  • Ronald H. Chilcote, Imperialism: Theoretical Directions.
  • Ronald H. Chilcote, The Political Economy of Imperialism.
  • Ronald H. Chilcote, Dependency and Marxism: Toward a Resolution of the Debate.