Gramofon
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
A gramofon Emile Berlinertől eredő készülék, mely a fonográftól eltérően nem hengerre, hanem hanglemezre készített hangfelvétel visszaadását teszi lehetővé.
Működése [szerkesztés]
Ezen készüléknél a hallócső által felfogott hangrezgések vízszintesen forgó műanyag korongon vannak rögzítve hullámvonalak alakjában. Az eredeti fémkorongba savval bemaratták a hullámrajzot, ami a rögzített hangoknak megfelelő kitéréseket végzett, majd az eredeti fémlemezt vékony réteggel bevonva galvanoplasztikai úton tetszőleges számú másolatot készítettek.
A hullámrajzokat fotomechanikai úton nagyítani lehetett, ezáltal az eredeti korongnak megfelelő hang erősíthető volt. A hangok visszaadására kész lemezeket használtak, melyeket a gramofon forgó korongjára helyeztek. A hullámrajzot tartalmazó lemez mélyedéseibe finom acéltű hegye ért és amikor a korong forgott, az acéltű a beszédnek, éneknek vagy zenének megfelelő rezgésekbe kezdett. Jó gramofon-készülék a lemezen rögzített hangokat akár több száz ember számára is hallhatóvá tette, ha azok zárt helyen, szobában voltak. A gramofon mechanikusan egyszerűbb kivitelű, mint a fonográf. A lemez forgatását a készülék mechanikusan végezte, rugó által, amit használat előtt egy karral fel kellett húzni.
A gramofonlemezen a hangot ún. (Berliner féle) oldalírással rögzítik, azaz a barázda mélysége állandó, a tű a hangrezgések ütemében oldalirányban rezeg.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Bokor József (szerk.). Grammofon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2011. október 14.
