Angyal Dávid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Angyal Dávid (eredeti családneve Engel) (Kunszentmárton, 1857. november 30.Budapest, 1943. december 18.) liberális pozitivista történetíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Kunszentmártonban született 1857. november 30-án, ahol zsidó származású szülei, a Nyitra megyéből származó Engel Márton és a Szentesen felnőtt Kemény Fanni, a gabonakereskedelemben betöltött szerepük miatt - befogadó környezetben nevelhették gyermekeiket. Engel Márton gabonakereskedése azonban két év után csődbe ment, ezért Szentesre költözött népes családjával. Angyal Dávid a középiskoláit Szentesen,[1] Szegeden és Budapesten végezte, majd a budapesti egyetemen bölcsész lett, később tanári oklevelet szerzett. 1896-ban egyetemi magántanári címet szerzett. A budapesti egyetemen 19091925 között az újkori magyar történelem, majd 19251929 között az újkori egyetemes történelem tanára volt. Ezt követően 1935-ig a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt. 1910-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. 19121922 között a Történeti Szemle című folyóiratott szerkesztette. Szerkesztette még a Tisza-évkönyvet 19221925 között, Károlyi Árpáddal a Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyvét 19311935 között. 1930-ban Corvin-koszorú elismerésben részesült. Gyulai Pál és Péterfy Jenő mellett irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle körében. Számos emelkedett stílusú történeti esszét, tanulmányt, bíráló cikket írt a Századok (folyóirat) és más szakfolyóiratok hasábjain. Kiadta Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezését.

Akadémia pályafutása [szerkesztés]

Művei [szerkesztés]

Forrás [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

Lásd még [szerkesztés]