Goldziher Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goldziher Ignác
Goldziher.JPG
Életrajzi adatok
Született
1850. június 22.
Székesfehérvár
Elhunyt
1921. november 14. (71 évesen)
Budapest
Ismeretes mint orientalista, egyetemi tanár, filológus
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pesti Egyetem, a későbbi ELTE
Emléktábla a szülőházán Székesfehérvárott
Goldziher Ignác és Goldziher Károly sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 2-1-8.

Goldziher Ignác (Székesfehérvár, 1850. június 22.Budapest, 1921. november 14.) orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gimnáziumi tanulmányait a székesfehérvári cisztereknél végezte, de 16 éves korától a Pesti Egyetemen (ELTE) Vámbéry Ármin tanítványa volt. Egyetemi tanulmányait Berlinben, Leidenben és Lipcsében folytatta; itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Oxfordban és Cambridge-ben végzett kutatásokat, majd 1872-ben hazatért. 22 évesen egyetemi magántanárnak habilitálták. 1873–74-ben báró Eötvös József kultuszminiszter jóvoltából állami ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt tanulmányúton. 1894-től a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karának sémi filológiai tanszékén volt egyetemi tanár. 1874-től a Pesti Izraelita Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanára. Az orientalisták 1889-i stockholmi nemzetközi kongresszusán II. Oszkár svéd király személyesen nyújtotta át neki a nagy aranyérmet. 1904-ben az amerikai Saint Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban levelező, 1892-ben rendes tagjává fogadta. Nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául. Számos nemzetközi szakmai folyóirat munkájában vett részt.

Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldziher Ignác

Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet, a muszlim vallási eszmék fejlődését vizsgálta. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt.

Az általános vallástörténet szempontjából legjelentősebb, a régi héber társadalom és mitológiai hagyomány kapcsolatáról írt korai munkájában Goldziher az evolucionista és a szimbolikus- mitológiai irányzat egyeztetésére tett kísérletet és lényegében a szigorú történeti kritika eszközeit alkalmazta a biblikus vallási hagyomány vizsgálatában, egyben pedig vitába szállt Ernst Renan a sémi népek igazi mitológiai-vallási kreativitását kétségbe vonó nézeteivel.

Későbbi, javarészt német nyelvű és elsőként Németországban megjelenő munkái zömében az európai iszlámtudomány megteremtésén fáradozva Goldziher alapvető megállapításokra jutott a Korán belső fejlődése, az iszlám és a zsidó-keresztény hagyomány viszonya, a muszlim hagyomány és írásmagyarázat fejlődése tárgyában. Beható tanulmányokat szentelt ezen túl olyan témáknak, mint a muszlim hittudomány fejlődése, az iszlám szektáinak és irányzatainak históriája, az arab költészet értékeinek feltárása. Mint a zsidó tudományoknak is jelentős művelője, Goldziher számos munkát szentelt a zsidóság önértelmezésével összefüggő vallástörténeti kérdések feltárásának, elméleti írásaiban pedig az összehasonlító vallástudomány evolúciós irányzatának filológiailag megalapozott kritikai szemlélete mellett foglalt állást és sokat tett a modern vallástudományi szemlélet magyarországi megismertetéséért is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beiträge zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern (Bécs, 1871-73)
  • Der Mythos bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung (Lipcse, 1876)
  • Az iszlám (Bp., 1881)
  • Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90)
  • A pogány arabok költészetének hagyománya (Bp., 1893)
  • Abhandlungen zur arabischen Philologie (I–II. Leiden, 1897–99)
  • Vorlesungen über den Islam (Heidelberg, 1910); Előadások az iszlámról (Bp., 1912 és 2008)
  • A zsidóság lényege és fejlődése (I–II. Bp., 1919)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keleti Tanulmányok - Goldziher István születésének hatvanadik évfordulójára írták tanítványai Budapest, Hornyánszky Viktor kiadása, 1910
  • A teljes magyar nyelvű bibliográfiát - mely mintegy 580 nagyobb művet sorol fel - Heller Bernát adta ki (1927), kiegészítése: Ignace Goldziher Memorial volume (Bp., 1948).
  • Simon Róbert: Goldziher Ignác. Vázlatok az emberről és a tudósról. Bp., 2000, Osiris Kiadó. 274 p. Bibl. 261-266. p.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Goldziher Ignác témájú médiaállományokat.