Pasteiner Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pasteiner Gyula
Pasteiner Gyula Aba-Novák Vilmos rézkarcán
Pasteiner Gyula Aba-Novák Vilmos rézkarcán
Született 1846. március 7.
Tata
Elhunyt 1924. november 8. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész,
műkritikus,
egyetemi oktató,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pasteiner Gyula témájú médiaállományokat.

Pasteiner Gyula (Tata, 1846. március 7.Budapest, 1924. november 8.) művészettörténész, műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, utóbb tiszteleti tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar művészet történeti áttekintése, főképpen a szobrászat és a barokk építészet múltjának feltárása terén. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti összefoglalás megírása (1885). 1885-től 1916-ig volt a Budapesti Tudományegyetemen a művészettörténet egyetemi tanára.

Pasteiner Iván (18871963) könyvtáros apja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tatai iskolaéveit követően 1864-től a Pesti, illetve a Bécsi Egyetemen végezte felsőfokú tanulmányait, bölcsészdoktori oklevelét 1868-ban szerezte meg. 1868 és 1872 között a Budai Főgimnázium görög–latin tanáraként dolgozott, majd ösztöndíjjal négy évig tartó külföldi tanulmányutat tett, melynek során Párizsban, Rómában és más európai városokban folytatott művészettörténeti tanulmányokat.

Hazatérését követően, 1876-ban a művészettörténet tárgyköréből magántanári képesítést szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1885-ben a művészettörténet nyilvános rendkívüli tanárává lépett elő, 1890-től 1916-os nyugdíjba vonulásáig pedig a művészettörténeti és klasszika-archeológiai tanszéket vezette nyilvános rendes tanári címmel. 19051906-ban a bölcsészettudományi kar dékáni feladatait is ellátta. Ezzel párhuzamosan az 1890-es években kilenc éven keresztül volt a Magyar Állam című egyházpolitikai lap belső munkatársa és vezércikkírója.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerteágazó érdeklődésének megfelelően művészettörténeti kutatásai is széles látókörűek voltak, az egyetemes és a magyar művészet múltjával egyaránt foglalkozott, tanulmányai több témakörben is nagy hatásúaknak bizonyultak. Nevéhez fűződik az egyetemes művészettörténetet átfogóan tárgyaló első magyarországi monográfia megírása (A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig, 1885). Tanulmányozta a középkori–újkori Magyarország művészetét, főként a szobrászat és az építészet múltját. Behatóan foglalkozott a Mátyás korabeli reneszánsz és a 17–18. századi barokk építészettel, az egyes művészeti ágak, főképpen az iparművészet sajátosan magyar formajegyeivel. Tanulmányokat írt az itáliai és a francia festészet egyes korszakairól is.

Napilapokban (pl. Pesti Napló) és folyóiratokban (pl. Athenaeum, Kelet Népe, Havi Szemle, Budapesti Szemle) egyaránt nagy számban adott közre műbírálatokat a kortárs építészet jelenségeiről és eredményeiről (pl. épületszobrászat, Országház), egyes képzőművészek – Zichy Mihály, Izsó Miklós, Munkácsy Mihály és mások – alkotásairól, illetve beszámolt a hazai közgyűjtemények képzőművészeti értékeiről. Ő írta a művészettörténeti, műemlék-topográfiai fejezeteket Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című kiadványsorozat egyes köteteiben, illetve szobrászati és festészeti szócikkeket írt A Pallas nagy lexikona számára.

Ifjúkorában a pedagógiai, oktatásügyi kérdések is vonzották érdeklődését. Négy évtizedes egyetemi tanári pályafutása során tanítványai közé tartozott Éber László, Meller Simon, Neuschloss Kornél, Gerevich Tibor, Czakó Elemér és Hoffmann Edith.

1883-ban a Társadalmunk szerkesztője volt, 1885-től 1894-ig szerkesztette a Művészi Ipar című folyóiratot, 1886 után Radisics Jenővel közösen.

Gerevich Tibor szerint: „Pasteiner erős profillal, kemény kőből faragott, hatalmas pillére a magyar művészettörténetnek, melynek alapjait Henszlmann, Ipolyi és Rómer Flóris rakta le. A magyar művészettörténet magasra törő csarnoka boltozásán biztonsággal lehet tovább dolgozni, mert Pasteiner Gyula a nagy építőmester gondoskodott róla, hogy szerkezeti váza erős és szilárd legyen.”

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1907-ben rendes tagjává választották, halála évében, 1924-ben pedig a tiszteleti tagok sorába emelték. 18851886-ban a titkári teendőket látta el az Országos Magyar Iparművészeti Társulatban.1886-tól alapító tagja volt a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, 1916-ban pedig a Szent István Akadémia rendes tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A régi művészetek történetének mai tudományos állása. Budapest. 1875.
  • A művészeti és nem művészeti utánzásról. - In: Havi Szemle 1879. Könyv formájában: A művészi és nem-művészi utánzásról. - Budapest.: Pfeifer Ferdinánd Nemezeti Könyvkereskedése, 1879.
  • Die bildende Kunst in Ungarn und die ungarische Künstler in der Fremde. In Die moderne Kunst in Ungarn. Berlin. 1883.
  • A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig. Budapest. 1885.
  • Az építészet I. Mátyás király alatt. - In: Budapesti Szemle 1893. (1892-ben elhangzott akadémiai székfoglalója)
  • Római világ. Emlékkönyv a magyar tanárok olaszországi tanulmányútjáról. Csengeri János és Geréb József közreműködésével szerk. Pasteiner Gyula. Budapest: Athenaeum, 1899.
  • A középkori román építészet rövid vázlata Magyarországon. Budapest. 1900?.
  • Mantegna. - In: Budapesti Szemle 1901. Könyv formájában: Mantegna. Ismeretterjesztő előadás az Országos Képtárban 1901. márczius 25-én. Tartotta Pasteiner Gyula. Bp. [Franklin], 1901.
  • Középkori művészetünk topographiája. Budapest. 1904.
  • Az építészet művészeti fejlődése. Budapest. 1904.
  • Képtárak, képek hitelessége, képbírálat. Budapest. 1907.
  • Középkori építészetünk topographiája. - In: Budapesti Szemle 1908. (1908-ban elhangzott akadémiai székfoglalója)
  • A francia festészet a 19. században. Budapest. 1910.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. 437. o.  Online hozzáférés
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 363. o.  
  • Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István. Budapest: Szent István Társulat. 1993. On-line elérés
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. 1710. o. ISBN 963-05-7747-X
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 572. o. ISBN 9639257117  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 976. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 147. o. ISBN 9635474148  

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerevich Tibor: Pasteiner Gyula emlékezete. Budapest. 1933.
  • Lehel István: Pasteiner Gyula. - In.: Nyugat, 1924. 24. sz. Figyelő
  • Elek Artúr: Pasteiner Gyula. - In.: Nyugat, 1931. 11. sz. Képzőművészet

Kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]