Domanovszky Sándor

parlament

Domanovszky Sándor
Születéskori neve	Domanovszky Sándor
Született	Nagyszeben 1877. május 27.
Elhunyt	Budapest, 1955. április 30. (77 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, egyetemi tanár
Díjak	Corvin-koszorú (1930)

Domanovszky Sándor (Nagyszeben, 1877. május 27. – Budapest, 1955. április 30.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1915, rendes: 1926, tiszteletbeli: 1940–1949). A fia volt Domanovszky Endre festőművész.

Élete

Édesapja a filozófus Domanovszky Endre (1817–1895) volt. – Egyetemi tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte el 1899-ben. Ettől az évtől a pozsonyi főreáliskola tanára, majd 1904-től a fővárosi kereskedelmi akadémia tanára lett. 1914-1948 között a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar művelődéstörténet professzora, közben a Bölcsészkar dékánja, majd az egyetem rektora is volt.
1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1926-ban az Akadémia rendes tagjává választották. A lengyel és az osztrák tudományos akadémia levelező tagja volt (1932, ill. 1941). A Nemzetközi Történész Bizottság (Comité International des Sciences Historiques, CISH) munkájába is bekapcsolódott (1928). – 1913-tól, 30 évig a Századok című lap szerkesztője volt. Hosszú ideig a Magyar Történelmi Társulat alelnöki tisztségét töltötte be (1916–1946).
Történész szakértője volt a párizsi magyar békedelegációnak (1919–1920). Az 1920-as évek elején, mint a Történelmi Társulat alelnöke szoros kapcsolatba került Klebelsberg Kunóval. Az Országos Ösztöndíjtanács ügyvezető alelnöke és az Országos Közoktatási Tanács tagja volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemet képviselte a parlament felsőházában (1939).

Az egyetemi tanszékén az oktatók-kutatókból – vezetésével – agrártörténeti csoport szerveződött. A 16–18. századi Magyarország majorsági gazdálkodásának kérdéseit vizsgálták. Mindig gondos, adatközlés és feldolgozás jellemezte történeti munkáikat. Domanovszky a magyar középkor történeti forrásaival is foglalkozott. A dubnici-, pozsonyi-, budai-, a Mügeln és a Kézai krónika (1906) feldolgozója volt. Értékes könyve az Árpád-házi trónörökösödési kérdések boncolgatása és a József nádor életéről írt munkája. Jelentős munka a kétkötetes Világtörténete és a szerkesztésében megjelent ötkötetes Magyar művelődéstörténet. – Tankönyvírói és metodikai munkássága is kiemelkedő volt.

Művei

• Dubnici Krónika (1899)
• A budai Krónika (1902)
• Kézai Simon mester krónikája (1906)
• A harmincadvám eredete (1916)
• A szepesi városok árumegállító joga 1358–1570 (1922)
• Die Geschichte Ungarns (1923)
• József nádor élete és iratai (I–IV. 1925–1944)
• La méthode historique de M. Nicolas Jorga (1938)
• Magyar művelődéstörténet – a Magyar Történelmi Társulat megbízásából szerkesztette Domanovszky Sándor – Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1939–1942. – Hasonmás kiadás: Babits Kiadó, Szekszárd, 1993. – ISBN 963-7876-67-9 – Hozzáférés: 2013. május 20.

Forrás

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 388. o. Online hozzáférés
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6

Külső hivatkozások

• Kislexikon.hu