Elekes Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elekes Lajos
Született 1914. november 11.
Déva
Elhunyt 1982. május 21. (67 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11.Budapest, 1982. május 21.) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt.

Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Elismerései, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is.
  • Az MTA levelező tagja (1965)
  • Az MTA rendes tagja (1973)
  • Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937);
  • A román történetírás válsága (Századok, 1940);
  • A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941);
  • A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940);
  • A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940);
  • A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46);
  • A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952);
  • Mátyás és kara (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962);
  • A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964);
  • Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968);
  • Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961);
  • Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]