Elekes Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elekes Lajos
Született 1914. november 11.
Déva
Elhunyt 1982. május 21. (67 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11.Budapest, 1982. május 21.) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt.

Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Elismerései, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is.
  • Az MTA levelező tagja (1965)
  • Az MTA rendes tagja (1973)
  • Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937);
  • A román történetírás válsága (Századok, 1940);
  • A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941);
  • A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940);
  • A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940);
  • A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46);
  • A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952);
  • Mátyás és kara (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962);
  • A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964);
  • Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968);
  • Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961);
  • Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]