Elekes Lajos

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11. – Budapest, 1982. május 21.) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt.

Kutatási területe

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Elismerései, díjai

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is.

• Az MTA levelező tagja (1965)
• Az MTA rendes tagja (1973)
• Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei

• Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937);
• A román történetírás válsága (Századok, 1940);
• A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941);
• A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940);
• A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940);
• A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46);
• A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952);
• Mátyás és kara (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962);
• A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964);
• Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968);
• Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961);
• Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975).

Emlékezete

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke.

Irodalom

• Kardos József: E. L. (Levélt. Közl., 1982. 2. sz.);
• Unger Mátyás: E. L. (Magyar Tudomány, 1982. 12. sz.).

Forrás

• Magyar életrajzi lexikon