Beke Manó

Beke Manó (1862–1946)

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24. – 1946. június 27.) matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Eredeti családneve Beck. Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumba fejezte be. A budapesti tudományegyetmen 1883-ban matematika-fizikaszakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883- 1895 között első munkahelyeként matematika tanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1884-ben ösztöndíjjal egy esztendőre Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben doktorátust tett. 1895 - 1895 között a fővárosi mintagimnázium, vele párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematika tanára volt. 1896-ban magántanár, 1900-ban egyetemi tanár kinevezést kapott. A budapesti tudományegyetem tanára (1900 – 1922), s közben 1911-ben kinevezik a bölcsészeti kar dékánjának. A kommün idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom... 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos, és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területe

• Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagsága

• 1914–1920 levelező tag;
• 1945.

Emlékezete

• A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó-díjjal jutalmazza a matematikai legjobb népszerűsítőit.

Főbb művei

• Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Bp., 1910-16);
• Determinánsok (Term. és Techn. 1915);
• Analytikai geometria (Bp., 1926).

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1960.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 159–160. o. Online hozzáférés

Irodalom

• Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Bp., 1956. S. sz.).