Haraszti Gyula

Haraszti Gyula
Születéskori neve	Haraszti Gyula
Született	Kolozsvár 1858. augusztus 25.
Elhunyt	Budapest 1921. július 15. (62 évesen)
Foglalkozása	irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár

Haraszti Gyula (Kolozsvár, 1858. augusztus 25. – Budapest, 1921. július 15.) irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1903) és a Kisfaludy Társaság tagja. A francia filológia hazai megalapítója.

Krumpholtz (Hantz) családi nevét 1883-ban változtatta Harasztira. Haraszti Emil (1885-1955) zenetörténész apja.

Élete

Szerzetestanárnak készült, de 18 éves korában, még fölszentelése előtt kilépett a piarista rendből. 1880-ban a fővárosi egyetemen magyarból és németből, 1882-ben a kolozsvári egyetemen franciából tanári, 1891-ben a budapestin ugyane tárgyakból bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1883-tól Nagykállón, 1884-től Nagyváradon, 1887-től pedig Kassán oktatott. 1889-1990 között Párizsban élt. 1891-től a fővárosi főreáliskola pedagógusa volt. Egy évvel kéősbb a modern francia irodalom magántanára a budapesti egyetemen. 1895-től a kolozsvári egyetemen, 1909-től pedig ismét a budapestin a francia nyelv és irodalom tanára lett. 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai tagjai közé választották. 1906-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt.

Előbb a magyar irodalomból Csokonai Vitéz Mihállyal és Madách Imrével foglalkozott, később főként a francia irodalommal foglalkozott. Több külföldi – főleg francia – munkát fordított magyarra.

Munkássága

A nagy nyelvtehetségű irodalomtudós magyar irodalomtörténeti tanulmányokkal kezdte meg pályáját (Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Madách Imre), de csakhamar áttért a francia irodalomtörténet művelésére. A francia filológiát ő alapította meg Magyarországon. Irodalomtörténeti frazeológiája gazdag volt, olvasottsága széleskörű, munkássága eredeti kutatásokon nyugvó és nem másodkézből átvett. (A naturalista regényről, André Chénier költészete, Molière élete és művei, A francia lírai költészet fejlődése, Corneille és kora, Edmond Rostand.) Amikor Chénier költészetéről szóló tanulmánya franciául is megjelent, egy méltatója ezt írta róla az egyik franciaországi tudományos szemlében: „Haraszti munkája a legtudósabb mindazon tudós munkák közt, amelyek napjainkig a költőről megjelentek. Ez a könyv oly lelkiismeretes munkával készült, hogy megszégyenítően hat reánk. Egészen új világot vet több pontra, teljesen új szempontból tünteti fel költőnket.” Ő írta a Heinrich Gusztáv által szerkesztett Egyetemes Irodalomtörténet francia irodalomtörténeti részét; Beöthy Zsolt képes irodalomtörténetének is munkatársa volt.

Cikkei a nagybecskereki kegyesrendi algimnázium Tudósítványában (1876. Költészetünk története), az Abafi Figyelőjében (1876. A magyar népköltészet Délmagyarországon, Népköltészeti Közlemények, III. «A királyfi» románc, IV. Kármán József. V. A debreceni kör költészete, XIX. Csokonaimboz), a kolozsvári Hölgyfutárban (1876. Újabb néprománc változatok), a Havi Szemlében (I. 1878. Zrínyi Miklós. III. 1879. Költészetünk a XVIII. században), az Ellenőrben (1877. 246., 264. sz. Magyar mithologiai apróságok: Garabonciás Diák, Ludvérc, Tüzes ember, 1878. 334. sz. A népszínmű mai álláspontja), a Nemzeti Hirlapban (1879. 126. sz. Obernyik Károly), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1880. Eszmék az irodalomtörténetírásról, könyvismert., 1888. Csokonai és Kotzebue, 1889. Petőfi Coriolánja, 1891. A renaissance-kori francia színpad, Psychiatria a kritikában, könyvism.), a M. Szemlében (1881. Arany János elbeszélő költészete), a Pesti Naplóban (1881. 91. sz. Arany János és a külföld, 150. sz. A comédiekről, 357. sz. könyvism.), a Kolozsvári Közlönyben (1882. cikkek és könyvism.), a nagyváradi főreáliskola Értesítőjében (1885. A francia klassikusok tanításáról), az Országos Tanáregylet Közlönyében (XVIII. 1885. A reáliskolai francia nyelvi oktatások, XIX. A francia nyelv a reáliskolában), a kassai főreáliskola Ért.-jében (1888. Goethe Iphigeniájának olvastatásához), a Budapesti Szemlében (1881., 1886-87. lord. 1888. Ohnet György, Sand György Thackeray, 1889. Tennyson, fordítások, 1890. Augier Emil, könyvism. 1891. Faguet Emil, Echegaray, Újabb nézetek a francia irodalomról, 1892. Regényes lapok az életből, Bevezetés a francia tragédia történetéhez, Egy Racine-monographia, 1893. Byron Don Juanja magyarul, 1894. Duse Eleonora, Molière életrajzának irodalma, 1895. Molière gyermek és ifjú kora stb.), a Hazánkban (1894: Uj francia lyra, Adrienne Lecouvreur).

Művei

• Költészetünk új népies iránya Budapest, 1879.
• Cameron. Episod a mexikói háborúból. Louis-Lande L. után franciából ford. Budapest, 1879.
• Csokonai Vitéz Mihály (Budapest, 1880)
• Madách Imre költészetének jellemzéséhez. Kolozsvár, 1882.
• Poirier úr veje. Színmű. Augier E. és Sandeau Gy. után franciából fordította. Budapest, 1882. (Olcsó Könyvtár 146.)
• A francia költészet ismertetése. Olvasókönyv középiskolák és magán használatra. Budapest, 1886.
• A naturalista regényről (Budapest, 1886)
• Egy orgona-ág. Ouida után ford. (Budapest, 1888)
• André Chenier költészete (Budapest, 1890)
• Goethe Iphigeniájának jegyzetes kiadása. (Budapest, 1891)
• La poésie d'André Chénier. (Párizs, 1892)
• Kis francia nyelvtan. Iskoláknak és magán használatra. (Budapest, 1892)
• Kis német nyelvtan. Iskoláknak és magán használatra. (Budapest, 1892)
• Háromszögű kalap és egyéb beszélyek Alarcon Péter után ford. (Budapest, 1894)
• Molière élete és művei (I–II. Budapest, 1897)
• A francia lyrai költészet fejlődése (Budapest, 1900)
• Corneille és kora (Budapest, 1906)
• Edmond Rostand (Budapest, 1912)
• Arany János. (Budapest, 1913)
• Hogy írtak és beszéltek a régi franciák? (Budapest, 1920)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  Online hozzáférés
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. (Irodalomtörténetírók és kritikusok c. alfejezet.) (1930–1941.) 
• fősz.: Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó. (Hozzáférés: 2011. április 27.)