Földes Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földes Éva
Született 1914. július 6.
Szombathely
Elhunyt 1981. július 9. (67 évesen)
Balatonalmádi
Nemzetisége magyar
Foglalkozása sporttörténész,
neveléstörténész,
pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Földes Éva témájú médiaállományokat.

Földes Éva (Szombathely, 1914. július 6.Balatonalmádi, 1981. július 9.) sporttörténész, neveléstörténész, az 1948. évi londoni olimpia művészeti versenyeinek harmadik helyezettje.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen franciaolaszlatin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd különféle lapok újságíró munkatársa lett. 1941-ben származása miatt eltiltották az újságírástól, 1944-ben Németországba deportálták. 1945-ben szabadult a mauthauseni koncentrációs táborból és hazatérése után ismét újságíróként tevékenykedett. Az 1948. évi olimpián a magyar csapat titkáraként és tolmácsaként vett részt. A Fiatalság forrása című művével az olimpia művészeti versenyeinek epikai művek versenyágában harmadik helyezést ért el. Hazatérése után 1954-ig a Testnevelési Főiskolán sport- és neveléstörténetet tanított, majd 1957-ig a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat lektora lett. 1957-től nyugalomba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára, egyúttal 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedadógia Tanszékének docense. Tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság elnökségének, a Tudományos Minősítő Bizottság Pedagógiai Szakbizottságának, a Pedagógia című lap szerkesztőbizottságának, továbbá az MTA neveléstörténettel foglalkozó albizottságának. Nyugalomba vonulásától haláláig az MTA tudományos tanácsadója volt. Vízi balesetben vesztette életét.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férje Elekes Lajos történész volt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kossuth Zsuzsanna. A magyar szabadságharc ismeretlen hősnőjének élete és levelei (Szabó Emmával, Budapest, 1944)
  • Testnevelés- és sporttörténet 1.–3. (Budapest., 1952–1953)
  • Az úszás mesterei (Budapest, 1954)
  • Fejezetek a magyar testnevelés történetéből (Budapest, 1956)
  • A korai utópista szocialisták pedagógiai nézeteiről (Budapest, 1958)
  • A sport történetéből (Budapest, 1959)
  • Népoktatási, népnevelési törekvések a korai antifeudális népi forradalmi mozgalmakban (Budapest, 1964)
  • Comenius and Hungary (szerkesztő Mészáros Istvánnal, Budapest, 1973)
  • A magyar testnevelés és sport története (Kun Lászlóval, Kutassi Lászlóval, Budapest, 1977)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]