Péterfy Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péterfy Jenő
Péterfy Jenő 1897-23.JPG
Született 1850. július 8.
Buda
Elhunyt 1899. november 5. (49 évesen)
Károlyváros
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
irodalomtörténész,
esztéta

Péterfy Jenő (Buda, 1850. július 8.Károlyváros, 1899. november 5.) tanár, irodalomtörténész, esztéta.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péterfy Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 28-1/a-15. Donáth Gyula alkotása

Apja Péterfy József, anyja Csillag Szabina volt. Apjának könnyelmű álhatatlansága a családot vagyontalanná tette; anyját a rajongásig szerette, sokszor mondta: "ami jó van bennem, azt anyámtól örököltem". Anyja egész odaadással őrködött nevelésén; bizonyos tekintetben gyermek maradt egész életében és ritka példája volt a szeretetreméltóságnak. Budáról 1854-ben Kolozsvárra, onnét Egerbe vitték szülei és itt 1860 őszén került a nagygimnázium első osztályába. Az alsó osztályokat a pesti piarista gimnáziumban végezte; itt Kalmár Endrének, a történet és természetrajz tanárának volt kedvelt tanítványa. A felsőbb osztályokat a budai főgimnáziumban végezte, egy vagy két osztályt mint magántanuló. Egyenlő kedvvel tanulta a tantárgyakat, a matematika azonban egyik legkedveltebb tárgya volt és mindig kitűnt iskolatársai közül. Tantárgyai mellett hegedülni tanult és sokat olvasott. Az 1868. őszi féléven jogásznak iratkozott be a pesti egyetemen; a jogi tudományokhoz azonban nem volt hajlama, tehát csakhamar átiratkozott a filozófiai karra. 1870 augusztusában a miniszter kinevezte a tanárképző történetföldrajzi szakosztályának rendes tagjává évi 400 forint ösztöndíjjal az 1871-72. tanévre. De már a második félévben a romló családi viszonyok miatt hivatalt kellett keresnie. 1872. március 11-én kezdett ideiglenes segédtanári minőségben tanítani a belvárosi reáliskolában, ahová ez év november 5-én rendszeres segédtanárnak nevezték ki. 1873. május 8-án tette le a tanári vizsgát, július 21-én bölcseleti doktorrá avatták. 1876. július 6-án rendes tanárnak választották a VIII. kerületi főreáliskolához. De nem elégedett meg a tanítással, hanem folytonosan tanult; a filozófiában Kuno Fischervolt első vezére, Richard Wagner zenéjéért és költészetéért rajongott, lelkesedett Hegel filozófiájáért és Sainte-Beuve-t igen szerette. 1880 és 1883 között az Egyetértés című lapba írt színikritikákat. Friedrich Theodor Vischer erős és tartós hatással volt Péterfy kritikai fejlődésére. Pesszimista természetével kereste a magányt és hamar leszámolt a boldogsággal, de sohasem panaszkodott. A zene volt az első művészet, amellyel foglalkozott és mint zenereferens lépett először a nyilvánosság elé egy német napilapban. Anyjával, aki német nevelésű volt, németül beszélt és sokat is olvasott németül. 1887. február 1-jén a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, székfoglalóját 1887. március 30-án tartotta A tragédiáról című tanulmányával.[1] Péterfy sokfélét tanult és tudott, csak egyet nem bírt megtanulni, az önmagával való megelégedést. Sokat utazott, eleinte különösen Németországban, szerette a német városokat, parkjaikat, épületeiket és gyűjteményeiket; Ausztria vagy Felső-Magyarország erdős, hegyes tájékain majd mindenről megfeledkezett. 1888-ban volt először Velencében, 1891-től minden tavasszal megismételte az olasz utat, végigjárva a királyságot egész Szicíliáig; rajongásig szerette a művészetet és a természet szépségeit. 1889 őszén hozzáfogott a görög nyelv tanulásához, 1890 nyarán már boldog Homérosz-olvasónak mondta magát; újgörögül is tanult. 1894-ben nagy csapás érte: anyját egy utazásából hazatérve súlyosan betegen találta és 1896 február elvesztette. Ezzel elszakadt az egyetlen kötelék, amely szívét az élethez csatolta. Szórakozást keresett, elővette hegedűjét, jobban simult az emberekhez, sőt 1896 őszén tanári állást vállalt az Eötvös Kollégiumban, hetenként néhány esti órában egyetemi hallgatókat oktatott az irodalomra. 1898-ban Heinrich Gusztáv felszólítására hozzáfogott a görög irodalomtörténet megírásához az Egyetemes Irodalomtörténet számára. Nagy izgalommal fogott munkájához, melytől maga is sok sikert várt; az első fejezetekkel készen is volt már; azonban 1899 júniusában teljesen elvesztette kedvét és azzal a szándékkal hagyta el a nyáron Budapestet, hogy a következő iskolai évre szabadságot kér munkája befejezésére; visszajövet azonban panaszkodott, hogy egészsége hanyatlóban van. Október 31-én elindult Abbáziába, azzal a szándékkal, hogy nem tér többé vissza. November 5-én a Budapest felé induló gyorsvonatra ült és dél felé Károlyváros közelében főbe lőtte magát. 1900 végén a Kisfaludy Társaság hazaszállíttatta földi maradványait, és azóta ott pihennek a Kerepesi úti temetőben, ahol anyja is nyugszik. A Kisfaludy Társaság kezdeményezésére tisztelői szép emléket állítottak sírjára.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Katona József Bánk bánja. Magyarázta. Bpest, 1883. (Jeles Írók Iskolai Tára 22. 2. kiadás, U. ott, 1897.)
  • Francziaország klasszikus filozofusai a XIX. században. Irta Taine. Az eredetinek 4. kiadása után ford. U. ott, 1884. (Filozófiai Irók Tára IV.).
  • A philosophia viszonya a természettudományokhoz és a valláshoz, írta Barthélemy-Saint-Hilaire. Ford. és előszóval bevezette. U. ott, 1890. (A m. tud. akadémia könyvkiadó vállalata. Uj F. I. k.)
  • A szent. Tört. elbeszélés, írta Meyer K. F., ford. és előszóval bevezette. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1890.
  • Macbeth. Shakespeare tragédiája. Ford. Szász Károly. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta. U. ott, 1892. (Jeles Írók Iskolai Tára 40.).
  • Jenatsch György. Regény. Irta Meyer K. F., ford. S. M. U. ott, 1892. (a Budapesti Szemléből).
  • Platon válogatott művei. I. kötet. Gorgias. Philebos. Görögből ford. és bevezetéssel ellátta. U. ott, 1893. (Filozofiai Írók Tára X.).
  • Péterfy Jenő összegyűjtött munkái. A Kasszelik-alapítványból kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1901-1903. Három kötet. (Sajtó alá rendezte Angyal Dávid.)

Több irodalmi tanulmányt, esszét írt a Budapesti Szemlében, nevezetesen Eötvös József báróról, Kemény Zsigmondról, Bajza Józsefről, Jókai Mórról, Ibsenről, Danteról, Taine-ről stb. Lefordította Taine művét: A XIX. század francia filozófusai (a Bánóczi és Alexander Bernát szerkesztette Filozofiai Irók Tárában IV. köt.) Kiadott egy magyar Platon-kötetet: Platon válogatott művei (u. o. X. kötet). A Kisfaludy Társaság pártolói könyvtárába Mayer Konrád A szent c. történeti elbeszélését fordította.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A százéves Kisfaludy-társaság. Szerk.: Kéky Lajos, Budapest, Franklin-társulat, 1936. 268. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]