Őze Lajos
| Őze Lajos | |
 |
|
| Őze Lajos a Megáll az idő című filmben (1981) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született |  Szentes1935. április 27. |
| Elhunyt |  Budapest1984. október 21. (49 évesen) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1956 – 1984 |
| Díjai | |
| Jászai Mari-díj (1970) Farkas–Ratkó-díj (1970) Érdemes Művész (1975) Kiváló Művész (1984) posztumusz Kossuth-díj (1990) |
|
Őze Lajos (Szentes, 1935. április 27. – Budapest, 1984. október 21.) magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte színjátékos. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Szegénysorú családban született, egy helyi mészárosmester és egy főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 1949–1952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre).
Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.
Főbb szerepei [szerkesztés]
Főbb színházi szerepei [szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100; ugyanitt százöt színházi felvételen is látható.[1]
- Viktor (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül)
- Józsa Mihály (Illyés Gyula: Fáklyaláng)
- Wurns (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem)
- Dr. Harry Trench (George Bernard Shaw: Szerelmi házasság)
- Benő Zoltán (Kállai István: Kötéltánc)
- Wang (Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek)
- Biberach, majd Tiborc (Katona József: Bánk bán)
- Christopher Machon (John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka)
- Möbius (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok)
- Színész (Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely)
- Tudós (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
- Bolyongó (Örkény István: Kulcskeresők)
- II. Richárd (Shakespeare: II. Richárd)
- Malvolio (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok)
- Zách Felicián (Madách Imre: Csák végnapjai)
- Apemantus (Shakespeare: Athéni Timon)
- Corbaccio (Benjamin Jonson: Volpone)
- Barakiás (Székely János: Caligula helytartója)
- Néró (Lion Feuchtwanger: Néró játszik)
- Peter Stockmann (Henrik Ibsen: A nép ellensége)
- Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida)
- István és Vazul (Módos Péter: Itt a földön is)
Főbb filmszerepei [szerkesztés]
- Egy pikoló világos, 1955, rend. Máriássy Félix
- Két vallomás, 1957, rend. Keleti Márton
- Alázatosan jelentem, 1960, rend. Szemes Mihály
- Katonazene, 1961, rend. Marton Endre
- Áprilisi riadó, 1961, rend. Zolnay Pál
- Így jöttem, 1964, rend. Jancsó Miklós
- Szegénylegények, 1965, rend. Jancsó Miklós
- Húsz óra, 1965, rend. Fábri Zoltán
- Hideg napok, 1966, rend. Kovács András
- Ezek a fiatalok, 1967, rend. Banovich Tamás
- Ünnepnapok, 1967, rend. Kardos Ferenc
- A holtak visszajárnak, 1968, rend. Wiedermann Károly
- A ló is ember, 1968, rend. Horváth Ádám
- A beszélő köntös, 1969, rend. Fejér Tamás
- A tanú, 1969, rend. Bacsó Péter
- N. N., a halál angyala, 1970, rend. Herskó János
- Egy őrült éjszaka, 1970, rend. Kardos Ferenc
- Gyula vitéz télen-nyáron, 1970, rend. Bácskai Lauró István
- Madárkák, 1971, rend. Böszörményi Géza
- A halhatatlan légiós, akit csak péhovardnak hívtak, 1971, rend. Somló Tamás
- Emberrablás magyar módra, 1972, rend. Várkonyi Zoltán
- "Sipsirica"
- Ártatlan gyilkosok, 1973, rend. Várkonyi Zoltán
- Végül, 1974, rend. Maár Gyula
- Ereszd el a szakállamat!, 1975, rend. Bacsó Péter
- Zongora a levegőben, 1976, rend. Bacsó Péter
- Tükörképek, 1976, rend. Szörény Rezső
- Teketória, 1976, rend. Maár Gyula
- Az ötödik pecsét, 1976, rend. Fábri Zoltán
- Ékezet, 1977, rend. Kardos Ferenc
- Októberi vasárnap, 1979, rend. Kovács András
- Csillag a máglyán, 1979, rend. Ádám Ottó
- Kojak Budapesten, 1980
- Megáll az idő, 1981, rend. Gothár Péter
- Tegnapelőtt, 1982, rend. Bacsó Péter
- Te rongyos élet, 1983, rend. Bacsó Péter
- A csoda vége, 1983, rend. Vészi János
- Szirmok, virágok, koszorúk, 1984, rend. Lugossy László
- Egy kicsit én, egy kicsit te, 1985
Főbb tévéfilmjei [szerkesztés]
- Princ, a katona, 1966, rend. Fejér Tamás
- Mocorgó, 1967
- Rózsa Sándor, tévésorozat 1971
- Egy óra múlva itt vagyok…, tévésorozat 1971
- III. Richard, 1973
- Aranyborjú, 1974
- Vivát, Benyovszky! 1-13. 1975
- Nyúlkenyér, 1977
- A Sipsirica, 1980
- Jegor Bulicsov és a többiek, 1981
- Machbet, 1982
- Mikkamakka, gyere haza!, 1982, rendező: Vadkerty Tibor
- A piac, 1983
- Mint oldott kéve, tévésorozat 1983
- Szép história, 1985
- Farkascsapda, 1986
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ 2012 november 10-i lekérdezés
Források [szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 395. o. ISBN 963-9257-11-7
- Őze Lajos lapja a Színészkönyvtárban
- Őze Lajos szócikke a Magyar életrajzi lexikonban
- Színházi Adattár [1]
További információk [szerkesztés]
|
||||||||
