Plein air
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Plein air a 19. század második felétől divatba jött szabadban való festés és a látvány hangulatának megörökítése. Francia szó, jelentése: "nyílt levegő". A plein air festők példaképüknek tekintették az angol tájképfestők, John Constable és William Turner mellett a barbizoni festőket is, hiszen Daubigny „műterme” már a táj volt, és Corot is érzékeltette festményein a különböző atmoszférikus hangulatokat. Első megvalósítója többek között az angol Richard Parkes Bonington (1802-28) volt. A XIX. század második felében a naturalizmusnak is volt egy plein air ága, a barbizoni iskola, Párizsban fő képviselője Jules Bastien-Lepage. A francia festészetben Édouard Manet és az impresszionizmus, a magyarban Paál László és a nagybányai iskola képviselte.
[szerkesztés] Galéria
 Édouard Manet Claude Monet műterme egy bárkán (1874) |
 Paál László Erdei út (1876) |
 Jules Bastien-Lepage plein air festménye (1877) |
 Ferenczy Károly Nyár (1901) |
_Wheatland_with_Woman_of_Shawl_(1912).jpg&filetimestamp=20080920150414) Tornyai János Búzatábla kendős nővel (1912) |
_Paintress.jpg&filetimestamp=20080419143341) Thorma János Festőnő (1934) |
[szerkesztés] Forrás
- Művészeti lexikon. 3. kiad. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523639
