Plein air

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A plein air (kiejtése kb. „plener”) a 19. század második felétől divatba jött szabadban való festés, jellemzője a műtermi megvilágítás helyett a természetes szórt fény, a reflexszínek megjelenítése. A plein air francia kifejezés, jelentése ’nyílt levegő’. A plein air festők példaképüknek tekintették az angol tájképfestők, John Constable és William Turner mellett a barbizoni festőket is, hiszen Daubigny „műterme” már a táj volt, és Corot is érzékeltette festményein a különböző atmoszferikus jelenségeket. Első megvalósítója többek között az angol Richard Parkes Bonington (1802-28) volt. A 19. század második felében a naturalizmusnak is volt egy plein air ága, a barbizoni iskola, Párizsban fő képviselője Jules Bastien-Lepage. A francia festészetben Édouard Manet és az impresszionizmus, a magyarban Szinyei Merse Pál, Paál László és a nagybányai iskola képviselte.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plein air témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]