Charles-François Daubigny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Félix Nadar fotója Charles-François Daubignyről
A reggel (1858)
Villerville környéke (1873)

Charles-François Daubigny (Párizs, 1817. február 15.Párizs, 1878. február 19.) francia tájképfestő és rézkarcoló, a barbizoni iskola egyik alapító tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festő családból származott, apja, sőt, nagyapja is festő volt. Már fiatalon olasz tanulmányúton volt, otthon hirdető vállalatoknak, könyvkiadóknak rajzolt fejléceket, s régi képeket restaurált. Minden szabad idejét a Szajnánál töltötte.

Daubigny 1838-ban mutatkozott be a párizsi Salon évenként rendezett kiállításán a Mi Asszonyunk templom látképe (=Vue de Notre-Dame de Paris) című képével, jóformán észre sem vették. Neki éppen úgy nem felelt meg a Salon műértőinek, befutott művészeinek és közönségének tradicionális, hagyománytisztelő ízlése, mint számos kortárs 19. századi francia festőnek, akik között Daubigny is saját, eredeti ábrázolási módját és stílusát kereste. Nem maradt meg az akadémikus, eklektikus stílus művelőinek sorában. Így lett a barbizoni iskola néven ismert festői művészcsoportosulás egyik alapító tagja az 1830-as évek végétől, majd 1853-tól barátjával, Honoré Daumier-vel egyre többet járt le a Párizstól délkeletre fekvő Barbizonba. Ott találkoztak Jean-François Millet-vel, Corot-val és Théodore Rousseau-val, köztük Daubigny is megtalálta saját egyéni hangját, alkotásait leginkább a falusi élet, az emberek által művelt táj és a folyók, a folyópartok ihlették, a barbizoniak közül elsők közt érzett rá a plein air-re.[1] Egyszerre fordított hátat a romantikának és lett előfutára az impresszionizmusnak, ecsetje alatt posztromantikus és praeimpresszionista[2] alkotások születtek.

1862-ben jelentkezett először rézkarcokkal. 15 darabból álló finom rézkarc-ciklusának címe: Utazás egy hajón (=Voyage en un bateau).

Jó barátja volt a fiatal impresszionistáknak, köztük Claude Monet, Paul Cézanne, néhányukat anyagilag is segítette. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található négy képe közül a Villerville környéke című a legkiválóbb.

Képeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eleinte jobban megfestette a részleteket is, ld. Este, Paraszt-udvar, A reggel már átmenetet képez, a hozzánk közel eső részletesebb vonalú, a távolabbi erőteljesen hangulati jellegű.
  2. Tipikus példa erre a képei közül A Szajna és az Oise folyó találkozása c. 1868-ból.
  • Művészeti lexikon /főszerk. Éber László. Budapest: Győző Andor, 1926. Daubigny szócikkét ld. 172-173. p.
  • Művészeti lexikon /főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. Daubigny szócikket ld. 504-505. o.
  • A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest: Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155 Daubigny ld. 189. o.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles-François Daubigny témájú médiaállományokat.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daubigny munkássága magyar lexikonokban