Stari most

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stari most
Mostar Old Town Panorama 2007.jpg
A régi-új híd kilencéves munkával, 2004-ben készült el
Elhelyezkedése
Stari most (Bosznia-Hercegovina)
Stari most
Stari most
Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén
é. sz. 43° 20′ 32″, k. h. 17° 48′ 23″Koordináták: é. sz. 43° 20′ 32″, k. h. 17° 48′ 23″
Világörökségi adatok
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok VI
Felvétel éve 2005
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stari most témájú médiaállományokat.

A mostari Stari most (ejtsd: sztari moszt, magyarul „Öreg híd”) a Neretva folyó két partját köti össze. A szerb-bosnyák háborúban 1993. november 9-én horvát katonák lerombolták és nemzetközi összefogás eredményeként épült fel 2004-ben, majd 2005 óta a világörökség része lett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városról és a hídról az első írásos emlék 1452. április 3-án kelt. Ezt egy dubrovniki jelentésben szerepel. A jelentésben ez áll: ha preso quello di … Blagay et do castelli al ponte de Neretva (vettem …. Két erőd áll a hídon a Neretván). A Mostar név első alkalommal 14681469 között íródott, amelyben egy település szerepel két erőddel. Nem tudni pontosan, hogy ez az első híd mikor készült. Azt lehet tudni, hogy a megépítését I. Szulejmán szultán határozta el 1557-ben. Egy 17. századi oszmán földrajztudós, Ćatib Čelebi írta, hogy Mostarban áll egy híd, amely fából készült. A láncok el voltak használódva. Ezután kezdte meg I. Szulejmán az új kőhíd megépítését. Az építkezést 1567-re fejezték be, Mimar Hajrudin építész tervei alapján. Az építés idején a mostari híd volt a legnagyobb egynyílású kőhíd, íve 30 métert hidal át 24 m magasságban az átlagos vízszint felett. A híd hamar szimbolikus jelentőségűvé vált, amit csak megerősített az a misztikus légkör, ami az építés technikai megoldásait vette körül a következő évszázadokban.

A hídnak az idő folyamán több neve is volt: „Novi” (új), „Szulejmán szultán”, „Veliki” (nagy). A leginkább elfogadott a „Stari” (öreg) lett.

Felrobbantása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben Bosznia-Hercegovina deklarálta elszakadását Jugoszláviától. Ezt követően rögtön kitört a szerb-bosnyák háború; a 18 hónapos ostrom alatt a város történelmi magja súlyos sérüléseket szenvedett. Ekkor semmisült meg a ferencesrendi monostor, a püspöki palota és 50 ezres könyvtára, valamint tizenkét mecset. A bosnyák hadsereg végül boszniai horvát támogatással megállította a támadást, ám az ostromot követően a horvát katonai szervezet rögtön a bosnyákok ellen fordult. A 450 éves hidat végül 1993. november 9-én egy horvát tank pár óra alatt lerombolta.

Újjáépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztárban (1903)
Az Öreg híd éjszaka, 2008-ban

A háború végét (1995) követően azonnal megindult az újjáépítés megszervezése, az UNESCO felügyelete alatt, Világbanki támogatással. A híd rekonstrukciója volt az első ütem (Pilot Project), amely nagyszabású nemzetközi szakértői támogatással és részvétellel zajlott. Az építésnek magyar vonatkozása is van: A Magyar békefenntartói SFOR alakulat, a Magyar Műszaki Kontingens katonái emelték ki a híd darabjait a Neretva folyóból.[1] Voltak olyan kövek, amelyeknek 500-600 kN volt a súlya. A köveket 1997. szeptember 29. és november 23. között emelték ki.[2] A híd teljes újjáépítésének tervezését, a mérnöki és építészeti munkát a Firenzei Egyetem Építőmérnöki tanszéke és a General Engineering firenzei tervezőiroda végezte.

Az újjáépítés alatt is biztosítani kellett a forgalmat, ezért egy gyalogoshíd felállításáról döntött a város. A Magyar Műszaki Kontingens katonái és a Hídépítő Vállalat szakemberei építették fel a kettészakított várost ismét összekötő ideiglenes hidat.[2]

Az újjáépítést egyéves felmérési munka előzte meg, hiszen a korabeli híd építéséről rendkívül kevés dokumentum állt rendelkezésre. Az előkészítés ideje alatt tisztázódtak azok a műemléki alapelvek is, amelyek alapján a híd tervezése és újjáépítése zajlott.

A korabeli híd egy világos tónusú, „tenelija” nevű helyi mészkőből épült. Az építőköveket acél csapokkal kapcsolták össze, a csapok a kövekbe vájt furatokba illeszkedtek, a furatokat pedig ólommal öntötték ki. Így egy kő-acél rendszer alakult ki, amely a híd szerkezetét adta. Az újjáépítés során is a korabeli szerkezeti megoldást alkalmazták. A lefektetett műemléki elvek alapján valamennyi fellelt maradvány újrafelhasználásáról egyenként döntöttek, mindez mintegy 45 000 adat elemzését tette szükségessé.

2004-re épült fel az új híd. Hivatalos átadása 2004. július 23-án 6 állam képviselőjének jelenlétében történt meg. Az UNESCO 2005-ben a világörökség részévé nyilvánította a hídat.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az SFOR Informer cikke a hídkiemelésről, 1997. október 1.
  2. ^ a b Magyar mérnökök feljegyzései
  3. Stari most - Öreg Híd (magyar nyelven). mostar.5mp.eu. (Hozzáférés: 2014. július 23.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stari most című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]