1990-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 43. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1990. május 10. és 21. között került megrendezésre, Bernardo Bertolucci olasz filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 18 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 21, míg versenyen kívül 10 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 egész estét betöltő és 7 kisfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 21 nagyjátékfilm vetítésére került sor.

Cannes, a híres Croisette

A filmes szakma általában úgy emlegetik az 1990-es fesztivált, mint a B-szériás filmekkel való szakítás eseményét. A szervezők ekkortól már joggal törekedhettek arra, hogy klasszisokat hívjanak meg a versenybe, mivel a kísérletező és művészfilmek is minőségiek lettek és nemzetközi hírnevet vívtak ki. Végképp megerősödött és stabilizálta helyzetét az amerikai független film, ami a tengerentúl figyelmét is egyre inkább Cannes-ra irányította – ezért onnan soha nem látott számú tudósító érkezett az azúrparti városba (a 2680 akkreditált újságíró közel 10%-a). Az amerikai film előretörésével kezdtek visszavonulni a „nagy öregek”: ez évben mutatott be filmet utoljára Cannes-ban Federico Fellini és Jean-Luc Godard; s a következő évben Kuroszava Akira.[1]

Másik jellemzője az 1990-es évnek, hogy visszatért a politika a fesztiválra; a közép-európai rendszerváltozások után addig betiltott filmek kerültek ki a dobozokból. Legjelentősebb közülük a lengyel Ryszard Bugajski versenybe meghívott alkotása, a Kihallgatás. Az 1950-es években játszódó film 1982-ben készült, azonban csak hét évvel később kerülhetett közönség elé. Ugyancsak nagy érdeklődés fogadta a cseh Karel Kachyna 1970-ben rendezett A fül című filmdrámáját.

David Lynch (1990)

A filmes seregszemlét Kuroszava versenyen kívül bemutatott nyolcepizódos, szimbólumokkal teli filmjével nyitották meg. A hírességeket felvonultató zsűri a megnyitón kijelentette, hogy „számukra a mozi szerelem”, a filmek pedig „szerelmes beszélgetések darabjai” – ehhez képest a fődíjat olyan film kapta, amelyet az erőszak, a drog és a szex ural. David Lynch korszaknyitó Veszett a világ című alkotása valósággal sokkolta a közönséget. A zsűri nagydíját megosztva kapta egy Burkina Faso-i (Ez törvény) és egy japán film (Si no toge). Ez utóbbit találták a kritikusok is elismerésre méltónak. A zsűri díját Ken Loach ír vonatkozású filmje, a Titkos hadsereg[2] érdemelte ki. Két szovjet film kapott elismerést: a legjobb rendezésért Pavel Lungin vehetett át díjat (Taksi-Blyuz), s a zsűri úgy itélte meg, hogy a fesztiválhoz a legjobb művészi hozzájárulást Gleb Panfilov filmje adta, melyet Gorkij klasszikus regényéből készített (Mat). A legjobb színésznő a lengyel Krystyna Janda lett (Kihallgatás).

Gong Li (2001)

Az ekkorra már szupersztárnak számító Gérard Depardieu kapta a legjobb férfi alakítás díját, az azóta vele azonosított Cyrano de Bergerac alakjának megformálásáért. Fényképezéséért a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság nagydíját is elnyert kosztümös film itt elkezdte világhódító útját: a következő évben egy Oscar és 10 César mellett egy sor nemzetközi filmes díjat söpört be, 1995-ben pedig megkapta a különleges „Césarok Césarja díjat” is.

Nagy várakozás előzte meg a francia nyelvű filmkészítés két nagy öregje, Jean-Luc Godard és Alain Delon első (és egyben utolsó) közös munkáját, az Új hullámot, a film azonban csalódást okozott, sorsa egyértelmű bukás lett.[1]

Áttörést ért el és a Croisette valóságos sztárjává lett a törékeny kínai színésznő, Gong Li, a japán-kínai koprodukcióban készített Ju Dou főszereplője. Ez ideig ugyanis inkább a kínai filmkészítők voltak ismertek, akiket különböző nemzetközi rendezvényeken időnként díjaztak is. Érdekes, hogy egy ugyancsak távol-keleti filmben tűnt fel Martin Scorsese: Vincent van Goghot alakította az Akira Kurosawa: Álmok című filmdrámában. Emlékezetes marad Inna Mihajlovna Csurikova, aki Panfilov filmjében alakította az anyát. Nagyszerű színészek sorát vonultatta fel a fődíjas film: Harry Dean Stanton, Nicolas Cage, Laura Dern, Willem Dafoe és Isabella Rossellini (Veszett a világ). A fesztivállátogatók kedvencei közé tartozott Cannes-ban Johnny Depp, Amy Locane és Iggy Pop (Cry Baby), Nastassja Kinski (Éjszakai nap), Dirk Bogarde és Jane Birkin (Apus emlékei), Sandrine Bonnaire (La captive du désert), Timothy Dalton és Valeria Golino (A király ágyasa), valamint Michèle Morgan és Marcello Mastroianni (Mindenki jól van).

A Rendezők Kéthete párhuzamos rendezvényre meghívták az elsőfilmes Sopsits Árpád Céllövölde című, magyar-francia koprodukcióban készített filmdrámáját, amely részt vett az Arany Kameráért folyó versenyben, s végül az ifjúsági zsűri elismerő oklevelét kapta. A szekció keretében vetített filmek közül kiemelkedett két, később Oscar-jelölt alkotás: az elsőfilmes Whit Stillman vígjátéka, a Metropolitan, valamint Gianni Amelio filmdrámája, a Nyitott ajtók. A népes mezőnyből említést érdemel még a Decemberi menyasszony ír-angol filmdráma (Thaddeus O'Sullivan), A tábor bolgár film (Georgi Djulgarov), a Hattyúk tava: A Zóna (Jurij Iljenko), A papírmaszk amerikai filmdráma (Christopher Morahan), a Csodák ideje (Goran Paskaljevic), valamint Férid Boughedir Asfour Stah című, tunéziai-francia-olasz koprodukcióban készített filmdrámája, amelyet azelőtt vetítettek le Cannes-ban, hogy a tunéziai cenzorbizottság elbírálta volna. Így valójában megúszta a nagymérvű vágást (esetleg a betiltást, mivel a cenzorok ezt javasolták) és elindulhatott a nemzetközi siker útján.[3]

1990-ben a magyar filmművészetet a fesztivál hivatalos válogatásában nem képviselte alkotás.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1871 – rendező: Ken McMullen
  • Abrahams Gold – rendező: Jörg Graser
  • Best Hotel on Skid Row – rendező: Christine Choy és Renee Tajima-Pena
  • Csornaja roza - emblema pecsali, krasznaja roza - emblema ljubvi (Fekete rózsa) – rendező: Szergej Szolovjov
  • Hameyu'ad – rendező: Daniel Wachsmann
  • Hang Up – rendező: Pauline Chan
  • Het sacrament – rendező: Hugo Claus
  • Innisfree – rendező: José Luis Guerín
  • Ketu qiuhen – rendező: Ann Hui
  • Le casseur de pierres – rendező: Mohamed Zran
  • Longtime Companion (Longtime Companion) – rendező: Norman René
  • Le cantique des pierres – rendező: Michel Khleifi
  • Night Out – rendező: Lawrence Johnston
  • Ostatni prom – rendező: Waldemar Krzystek
  • Pummarò – rendező: Michele Placido
  • Scandalo segreto – rendező: Monica Vitti
  • The Space Between the Door and the Floor – rendező: Pauline Chan
  • Tumultes (Jul) – rendező: Bertrand Van Effenterre
  • Turnè – rendező: Gabriele Salvatores
  • V gorode Szocsi tyomnie nocsi (Oh, mily feketék az éjszakák a Fekete-tengeren) – rendező: Vaszilij Picsul
  • Zamri, umri, voszkreszni! (Dermedj meg, halj meg, támadj fel!) – rendező: Vitalij Kanyevszkij

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De Slaapkamer – rendező: Maarten Koopman
  • Die Pedianten – rendező: Prinzgau
  • Jours de plaine – rendező: Réal Bérard; André Leduc
  • Le baiser – rendező: Pascale Ferran
  • Le pinceau à lèvres – rendező: Bruno Chiche
  • Night Cries: A Rural Tragedy – rendező: Tracey Moffatt
  • Polvo enamorado – rendező: Javier López Izquierdo
  • Portrét – rendező: Pavel Koutský
  • Revestriction – rendező: Barthélémy Bompard
  • The Lunch Date – rendező: Adam Davidson
  • To Be – rendező: John Weldon
  • Yego zhena kuritsa – rendező: Igor Kovaljov

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Benim sinemalarim – rendező: Füruzan és Gülsün Karamustafa
  • Čas sluhů (Čas sluhů) – rendező: Irena Pavlásková
  • H-2 Worker – rendező: Stéphanie Black
  • Miao jie huang hou (A templom utca királynője) – rendező: Lawrence Ah Mon
  • Oltre l'oceano – rendező: Ben Gazzara
  • Outremer – rendező: Brigitte Roüan
  • The Reflecting Skin (A bőr tükre) – rendező: Philip Ridley

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Animathon – rendező: kanadai rajfilmes kollektíva
  • Inoj – rendező: Szergej Maszlobojscsikov
  • Les mains au dos – rendező: Patricia Valeix
  • Pièce touchée – rendező: Martin Arnold
  • Sibidou – rendező: Jean-Claude Bandé
  • Sostuneto – rendező: Eduardo Lamora
  • The Mario Lanza Story – rendező: John Martins-Manteiga

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Asfour Stah (Asfour Stah) – rendező: Férid Boughedir
  • Bagh Bahadur (A tigrisember) – rendező: Buddhadev Dasgupta
  • Céllövölde – rendező: Sopsits Árpád
  • December Bride (Decemberi menyasszony) – rendező: Thaddeus O'Sullivan
  • End Of The Night – rendező: Keith McNally
  • Inimene, keda polnud – rendező: Peeter Simm
  • Iskanderija kaman oue kaman – rendező: Youssef Chahine
  • Lagert – rendező: Georgi Djulgerov
  • Lebedne ozero-zona (Hattyúk tava: A Zóna) – rendező: Jurij Iljenko
  • Margarit I Margarita – rendező: Nikolaj Volev
  • Metropolitan (Metropolitan) – rendező: Whit Stillman
  • Paper Mask (A papírmaszk) – rendező: Christopher Morahan
  • Pervij etazs (Földszint) – rendező: Igor Minajev
  • Pont de Varsòvia – rendező: Pere Portabella
  • Porte aperte (Nyitott ajtók) – rendező: Gianni Amelio
  • Printemps perdu – rendező: Alain Mazars
  • Simaguni kondzso – rendező: Vatanabe Fumiki
  • Skyddsängeln – rendező: Suzanne Osten
  • Stille Betrüger – rendező: Beat Lottaz
  • To Sleep with Anger – rendező: Charles Burnett
  • Vreme Cuda (Csodák ideje) – rendező: Goran Paskaljevic

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): The Lunch Date – rendező: Adam Davidson
  • A zsűri első díja (rövidfilm): De Slaapkamer – rendező: Maarten Koopman
  • A zsűri második díja (rövidfilm): Revestriction – rendező: Barthélémy Bompard

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1990 – C’est un cap. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. november 7.) (franciául)
  2. ^ a b c d A filmet hazánkban hangalámondással is bemutatták Elrejtett napirend címmel (forrás: PORT.hu).
  3. Histoire de la Quinzaine des Réalisateurs. 1990. Société des Réalisateurs de Films. (Hozzáférés: 2008. november 7.) ((franciául), (angolul)
  4. ^ a b c Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. ^ a b Nemzetközi forgalmazásban, illetve a cannes-i versenyben Maty (Zaprescsjonje ljudi) címen vett részt.
  6. A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.
  7. A fesztivál hivatalos honlapja szerint a filmet „párhuzamos szekcióban” mutatták be, azonban sem a Kritikusok Hete, sem pedig a Rendezők Kéthete filmjei között nem szerepel; vélhetően A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekcióban vetítették.
  8. ^ a b c A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
  9. Munkásságát elismerő különdíjként.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1990-es cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.