1986-os cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
39. cannes-i nemzetközi filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1986. május 8–19.
ElnökSydney Pollack
Filmek száma87
NyitófilmKalózok
ZárófilmBűvös szerelem
Díjazottak
Arany PálmaA misszió
Külön nagydíjÁldozathozatal
Fesztiválok
Előző38. cannes-i filmfesztivál (1985)
Következő40. cannes-i filmfesztivál (1987)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 39. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1986. május 8. és 19. között került megrendezésre, Sydney Pollack amerikai filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 21 nagyjátékfilm és 13 rövidfilm szerepelt; versenyen kívül 10, míg az Un certain regard szekcióban 19 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 18 nagyjátékfilm vetítésére került sor.

Az 1986. évi fesztivál[szerkesztés]

A megnyitó díszelőadáson Roman Polański Kalózok című, versenyen kívül meghívott kalandfilmjét vetítették, amely mind hangulatában, mind pedig témáját illetően különbözött a hivatalos program többi alkotásától. Tematikáját illetően ugyanis két – egymástól nagyon eltérő – erkölcsi irányultság dominált: az egyik vallási elkötelezettségről, a hit szerepéről tett tanúbizonyságot (A misszió, Thérese története, Áldozathozatal), a másik viszont a szexuális perverziók és a nemi szabadosság bemutatásával a provokációt helyezte előtérbe: az I Love You a fetisizmusról, a Szerelmem, Max zoofíliáról, az Estélyi ruha pedig a homoszexualitásról és a prostitúcióról szólt.

Martin Scorsese, a legjobb rendező

A jeles művészekből összeállított zsűri döntését a kritikusok erősen támadták, A misszió Arany Pálmája és technikai nagydíja miatt még az a vád is elhangzott, hogy a döntés vélhetően már azelőtt megszületett, hogy a fesztivál elkezdődött volna… A kritika általános véleménye szerint túlságosan intellektuális és akadémikus (következésképpen „unalmas”) filmek részesültek elismerésben.[1] Az ide sorolt fődíjas film mellett a zsűri külön nagydíját, valamint a nemzetközi kritikusok díját vehette át az ekkor már súlyosan beteg Andrej Tarkovszkij, utolsó alkotásáért, az Áldozathozatalért. A zsűri díját kapta a Thérese története, míg a legjobb rendezés díját Martin Scorsese Lidérces órák című filmszatírája. Barbara Sukowa Rosa Luxemburg alakjának megformálásáért, Fernanda Torres pedig az Eu Sei Que Vou Te Amar című filmben nyújtott alakításáért vehette át a legjobb női alakítás díját. A legjobb férfi alakítás díját kapta Bob Hoskins a Mona Lisa, Michel Blanc pedig az Estélyi ruha főszerepéért.

Versenyen kívül is neves rendezők filmjeit tűzték műsorra: az említett Polański mellett Carlos Saura (Bűvös szerelem), akinek alkotását a fesztivállátogatók a filmes esemény záró vetítésén láthatták, továbbá Steven Spielberg (Bíborszín), Woody Allen (Hannah és nővérei), Orson Welles (Don Quijote de Orson Welles),[2] valamint ekkor mutatták be Claude Lelouch hajdani filmsikerének folytatását, az Egy férfi és egy nő 20 év múlva című romantikus drámát. A 40 évvel korábban megrendezett 1. cannes-i nemzetközi filmfesztiválra emlékezve és egyben a brit filmművészet előtt is tisztelegve vetítették le az 1946-os év egyik sikerfilmje, a Diadalmas szerelem felújított kópiáját.[3]

A rövidfilmek versenyében két rendezőnő vitte a prímet: Nicole Garcia (15 aôut) és Jane Campion (Lecke fegyelemből). Az Arany Pálmát a 32 éves ausztrál rendezőnő nyerte el, akinek egyébként további két rövidfilmje és egy nagyjátékfilmje szerepelt az Un Certain Regard szekció választékában.

Az 1985-86-os európai – különösen a franciaországi – terrorcselekmények elijesztették az amerikaiakat, akik emiatt rendkívül alacsony számban látogattak el a fesztiválra. A sztárok és filmkészítők közül szinte csak azok mentek el Cannes-ba, akik szakmailag érintve voltak. A főként európai fesztivállátogatók zömét is inkább franciák tették ki. Az ügyeletes starlette Béatrice Dalle fotómodell volt, akivel akkortájt forgatták első filmjét, a Betty Blue-t. A filmekben viszont filmcsillagok sora volt látható: Robert De Niro és Jeremy Irons (A misszió), Bob Hoskins, Michael Caine és Cathy Tyson (Mona Lisa), Gérard Depardieu, Michel Blanc és Miou-Miou (Estélyi ruha), Kim Basinger (Szerelem bolondjai), Catherine Deneuve (Ahol a bűn lakozik), Charlotte Rampling, Anthony Higgins és Victoria Abril (Szerelmem, Max). Két operaénekes is fellelhető az ünnepeltek között: Plácido Domingo és Katia Ricciarelli a Verdi: Otello című operafilmben. Tapsot aratott Orson Welles, a saját rendezésű Don Quijote-filmben, továbbá Jon Voight (Szökevényvonat, Sivatagi felhő), Max von Sydow, Woody Allen és Mia Farrow (Hannah és nővérei), Isabelle Adjani (T'as de beaux escaliers tu sais…), Whoopi Goldberg (Bíborszín), Polański „főkalóza”, Walter Matthau, valamint a húsz év után ismét összehozott férfi és nő: Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée. Mind alakításával, mind pedig zenéjével elismerést váltott ki David Bowie (Abszolút kezdők).

A Rendezők Kéthete szekció vetítéssorozatát Denys Arcand kanadai rendező Az amerikai birodalom hanyatlása[4] című, Oscar-díjas sikerfilmjével nyitották meg a Croisette Palotában. A mezőnyből kiemelkedő film volt a Dolgozó lányok (Lizzie Borden), a Kaktusz (Paul Cox), a Sid és Nancy (Alex Cox), valamint Marushka Detmers fellációs jelenete miatt hatalmas botrányt kavart Marco Bellochio-film, A test ördöge.

A magyar filmművészetet Varga Csaba 8 perces fekete-fehér animációs filmje, A szél képviselte a hivatalos program rövidfilmversenyében, illetve Erdőss Pál Visszaszámlálás című szociodrámája a Rendezők Kéthete szekcióban. A fesztivál magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy zsűritagnak kérték fel Szabó István filmrendezőt és a magyar származású Oscar-díjas díszlettervezőt, Trauner Sándort, továbbá, hogy a retrospektív vetítésen bemutatott film egyik társszerzője a miskolci születésű brit forgatókönyvíró, filmrendező és producer, Emeric Pressburger (Pressburger Imre József) volt. A fesztiválra kiutazott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai: Szabó István rendező, zsűritag, Eperjes Károly színész, valamint Erdőss Pál és Varga Csaba filmrendezők.[5]

Polański galleonja, a Neptune Cannes-ban (1986).

A televíziós jelenlét kezdett egyre nagyobb teret nyerni, amit a filmesek ki is használtak. Polański úgy horgonyoztatta le a kikötőben új filmje, a Kalózok forgatásához épített 1:1 léptékű galleont, hogy az a Croisette minden pontjáról jól látható legyen. Ingyen reklámot biztosított az is, hogy A smaragd románca című kalandfilm sikerpárosával, Michael Douglasszel és Kathleen Turnerrel éppen a fesztiválvárosban forgattak jeleneteket A Nílus gyöngye alkotói.

Zsűri[szerkesztés]

Versenyprogram[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Un Certain Regard[szerkesztés]

  • A Girl's Own Story (Egy lány története) – rendező: Jane Campion
  • Backlash – rendező: Bill Bennett
  • Belizaire the Cajun – rendező: Glen Pitre
  • Burke & Wills – rendező: Graeme Clifford
  • Coming Up Roses – rendező: Stephen Bayly
  • Das Zweite Schraube-Fragment – rendező: Walter Andreas Christen
  • Desert Bloom (Sivatagi felhő) – rendező: Eugene Corr
  • Krysař – rendező: Jiří Bárta
  • Laputa – rendező: Helma Sanders-Brahms
  • Ningen no jakuszoku – rendező: Josida Josisige
  • Passionless Moments (Oda a szenvedély) – rendező: Jane Campion és Gerard Lee
  • Rih essed – rendező: Nouri Bouzid
  • Salomè (Salome) – rendező: Claude d'Anna
  • Shtei Etzbaot Mi'Tzidon – rendező: Eli Cohen
  • Tuntematon sotilas (Az ismeretlen katona) – rendező: Rauni Mollberg
  • Two Friends (Két barátnö) – rendező: Jane Campion
  • Wohin und zurück – rendező: Welcome in Vienna – rendező: Axel Corti
  • Za kude putuvate (Hová utazik?) – rendező: Rangel Vulchanov
  • Zsi csu – rendező: Jü Pen-cseng

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • 15 août – rendező: Nicole Garcia
  • An Exercise in Discipline – Peel[11] (Lecke fegyelemből) – rendező: Jane Campion
  • A szél – Varga Csaba
  • Dry Noodles – rendező: Dan Collins
  • Gajduk (Гaйдyk) – rendező: Leonid Gorohov és Jurij Kacap
  • Łagodna – rendező: Piotr Dumała
  • Les petites magiciennes – rendező: Vincent Mercier és Yves Robert
  • Les petits coins – rendező: Pascal Aubier
  • Miroir d'ailleurs – rendező: Willy Kempeneers
  • Question d'optiques – rendező: Claude Luyet
  • Quinoscopio 1 – rendező: Juan Padrón
  • Street of Crocodiles (A krokodilusok utcája) – rendező: Stephen Quay és Timothy Quay
  • Turbo concerto – rendező: Martin Barry

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés]

Kritikusok Hete[szerkesztés]

  • 40 Quadratmeter Deutschland – rendező: Tevfik Baser
  • Devil in the Flesh – rendező: Scott Murray
  • Esther – rendező: Amos Gitai
  • Faubourg Saint-Martin – rendező: Jean-Claude Guiguet
  • La donna del traghetto – rendező: Amedeo Fago
  • San Antoñito (Szentebb a szentnél) – rendező: Pepe Sánchez
  • Sleepwalk – rendező: Sara Driver

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

  • Cactus (Kaktusz)[6] – rendező: Paul Cox
  • Dancing in the Dark (Tánc az éjben) – rendező: Leon Marr
  • Defence of The Realm (A birodalom védelme) – rendező: David Drury
  • Il diavolo in corpo (A test ördöge) – rendező: Marco Bellocchio
  • Giovanni Senzapensieri (Habókos Giovanni) – rendező: Marco Colli
  • Golden Eighties (Azok a dicsőséges nyolcvanas évek) – rendező: Chantal Akerman
  • Komikku zaszsi nanka iranai – rendező: Takita Jodzsiro
  • Le déclin de l’empire américain (Az amerikai birodalom hanyatlása)[4] – rendező: Denys Arcand
  • Ópera do Malandro – rendező: Ruy Guerra
  • Osobisty pamietnik grzesznika… przez niego samego spisany (A zaragozai kézirat) – rendező: Wojciech Jerzy Has
  • Csing csun csi – rendező: Csang Nuan-hszin
  • Schmutz – rendező: Paulus Manker
  • She’s Gotta Have It (Nola darling) – rendező: Spike Lee
  • Sid And Nancy (Sid és Nancy) – rendező: Alex Cox
  • Szorekara (Azután) – rendező: Morita Josimicu
  • Tarot – rendező: Rudolf Thome
  • Visszaszámlálás – rendező: Erdőss Pál
  • Working Girls – rendező: Lizzie Borden

Díjak[szerkesztés]

Az Arany Pálma díjas és CST-nagydíjas film történetének lenyűgöző helyszíne: az Iguazú folyó vízesés feletti szakasza.

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Arany Pálma (rövidfilm): An Exercise in Discipline – Peel[11] (Lecke fegyelemből) – rendező: Jane Campion
  • A zsűri díja (animációs rövidfilm): Gajduk (Гaйдyk) – rendező: Leonid Gorohov és Jurij Kacap
  • A zsűri díja (fikciós rövidfilm): Les petites magiciennes – rendező: Vincent Mercier és Yves Robert

Arany Kamera[szerkesztés]

Egyéb díjak[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ V. C. Thomas: 1986 – Tenue de soirée (exigée). Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. április 10.)[halott link] (franciául)
  2. ↑ a b Az 1957-ben elkezdett film „végleges” változata 1992-ben készült el. A fesztiválon az akkor még befejezetlen film Don Quixote eredeti címmel szerepelt.
  3. ↑ Festival de Cannes (1986). Cinéma – Actualité. Alice. [2007. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.) (franciául)
  4. ↑ a b A különféle hazai források Az amerikai birodalom bukása, illetve Az amerikai birodalom végnapjai címen is szerepeltetik.
  5. ↑ Magyar filmdelegációk külföldi rendezvényeken. In Filmévkönyv 1986: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1987. 331. o. arch Hozzáférés: 2021. január 5. PDF (48,2 MB) ISSN 0230-2047  
  6. ↑ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  7. ↑ A fesztiválon Die Geduld der Rosa Luxemburg címen szerepelt.
  8. ↑ DVD-forgalmazásban A szerelem bolondjai címmel szerepelt.
  9. ↑ Előfordul Verdi: Otello címen is.
  10. ↑ a b c DVD-forgalmazásban Therese címmel szerepelt.
  11. ↑ a b Az IMDB-ben szereplő cím. Egyes források – így a fesztivál hivatalos honlapja is – csak rövidített formában, Peel címen szerepeltetik.
  12. ↑ a b A filmet A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekcióban vetítették.
  13. ↑ A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1986-os_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26472097”