1951-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 4. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1951. április 3. és 20. között került megrendezésre André Maurois, francia író elnökletével, miután a filmes seregszemle szervezői úgy döntöttek, hogy elkerülik az állandó ütközést a Velencei Mostrával és rendezvényüket ezentúl tavasszal tartják. A 29 különböző stílust képviselő 36 játékfilm és 39 rövidfilm vetítése – a fesztiválpalota mellett – a Croisette-el párhuzamos utcák kisebb moziinak intim termeiben zajlottak. A látogatottság nőtt, egyre több az értelmiségi és művész, de a sajtó képviselői csekély számban jelentek meg (a mérvadó New York Times például nem küldött tudósítót).[1] A kezdődő hidegháború szele is megérintette a rendezvényt. A fesztivál akkori alapszabályára hivatkozva, miszerint a filmek vetítése nem sértheti a Cannes-ban jelen lévő más országok érzékenységét (alapszabály 5. cikkelye), a Szovjetunió azzal fenyegetőzött, hogy kivonul a fesztiválról, ha nem veszik ki a válogatásból a nyitóelőadásra szánt Die vier im jeep című svájci filmet, amelyben kifiguráznak egy orosz katonát. A szervezők erre kivették a versenyfilmek közül Szergej Geraszimov Oszvobozsgyennij Kitaj című dokumentumfilmjét is, mondván: a szovjet rezsim melletti propagandát szolgálja.[2]

Mivel az előző évben a fesztivál ismét elmaradt pénzhiány miatt, a szervezők két év terméséből válogathattak, így némely rendező két filmmel is jelen lehetett. Még nem alakult ki stílus iránti elkötelezettség, vagy vonzalom. Nagy nyertese lett a fesztiválnak az olasz neorealizmus képviselője, Vittorio De Sica (Csoda Milánóban), valamint a klasszikus rendezéssel előrukkoló Alf Sjöberg (Júlia kisasszony) – megosztva kapták a nagydíjat. Ezzel Sjöberg lett az első azon kevés rendezők közül, akik kétszer vehették át a fesztivál fődíját. A legjobb rendezés díját vihette el Luis Buñuel, s a zsűri különdíját kapta Joseph L. Mankiewicz előző évben forgatott filmje, a Mindent Éváról.[3] Rendkívüli díjat kapott Michael Powell és szerzőtársa, a magyar származású brit forgatókönyvíró, filmrendező és producer Emeric Pressburger, a Hoffmann meséi című zenés filmért. Díjat vehetett át a magyar–francia Kozma József, Marcel Carné Juliette ou la clé des songes című filmjének zenéjéért, melynek látványterveit egyébként az ugyancsak magyar származású Trauner Sándor készítette.

Ismét vetítettek magyar filmet Cannes-ban: a nagyjátékfilmek versenyében Keleti Márton Különös házassága volt látható, a kisfilmek között pedig Homoki Nagy István Egy kerecsensólyom története című opusa.

A bemutatott filmek neves színészei közül a nézők láthatták Elizabeth Taylor-t (Egy hely a nap alatt ), Gérard Philipe-et (Juliette ou la clé des songes), Szergej Bondarcsukot (Kavalier zolotoj zvezdi), valamint Benkő Gyulát és Temessy Hédit (Különös házasság).

Magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy a A tiltott Krisztus című olasz versenyfilm operatőre a magyar származású Pogány Gábor volt.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnök: André Maurois, író Franciaország

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Asi es Madrid – rendező: Joaquim Soriano Roesset
  • Azerbaidjan soviétique – rendező: F. Kisziljov, Muhtar Dadasev
  • Bali, eiland der Goden – rendező: Nikola Drakulic
  • Bim – rendező: Albert Lamorisse
  • Carnet de plongées – rendező: Jacques-Yves Cousteau
  • Chasseurs du pôle nord – rendező: Nils Rasmussen
  • Colette – rendező: Yannick Bellon
  • Der gelbe dom – rendező: Eugen Schumacher
  • Der goldene brünnen – rendező: H.Walter Kolm-Veltée
  • Der zee ontrukt – rendező: Herman van der Horst
  • Egy kerecsensólyom története – rendező: Homoki Nagy István
  • En Sevilla hay una feria – rendező: Joaquim Soriano Roesset
  • Epeira – rendező: Alberto Ancillotto
  • Esthonie soviétique – rendező: V. Tomber, I. Guidine
  • Ett Horn i Norr – rendező: Arne Sucksdorff
  • Family Portrait – rendező: Humphrey Jennings
  • Festival Time – rendező: M. Bhavnani
  • Homme des oasis – rendező: Georges Reginier
  • Inondations – rendező: Al Stark, Morten Parker
  • L'Algérie humaine – rendező: Jean-Charles Carlus
  • L'Autre moisson – rendező: René Lucot
  • La tragedia dell’Etna – rendező: Domenico Paolella
  • La vie du riz – rendező: Jinkichi Ohta
  • La voie est-ouest – rendező: K. Gordon
  • Les anciens canadiens – rendező: Bernard Devlin
  • Lettonie soviétique – rendező: F. Kisziljov
  • Magnetism – rendező: John Durst
  • Na Sutjesci – rendező: Pjer Majhrovski
  • New Pioneers – rendező: Baruch Dienar
  • Nôtre Dame de Luxembourg – rendező: Florent Antony
  • Oton Jupancsics – rendező: France Kosmac
  • Private Life of a Silk Worm – rendező: Mohan Dayaram Bhavnani
  • Rajasthan N° 1 – rendező: Mohan Dayaram Bhavnani
  • River of Steel – rendező: Peter Sachs
  • Schwarze gesellen – rendező: Prof. Walter Hege
  • Suite de danses berbères – rendező: Serge Debeque
  • Turay – rendező: Enrico Gras
  • Ukraine en fleur – rendező: Mihail Szluckij
  • Vertigo – rendező: Eusebio Fernández Ardavin

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. C. Thomas: 1951 - Miracle à Cannes. Festival de Cannes. Ecran Noir.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 9.) (franciául)
  2. Cannes 60 ans Le Nouvel Observateur hors série N° 29 74. oldal 2007. (franciául)
  3. ^ a b c d A film címe előfordul még Beszéljünk Éváról! ( PORT.hu, Cinematrix), illetve Minden Éváért (Interaktív filmkatalógus) változatban is.
  4. ^ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a Cinematrix és a kritikus tömeg adatbázisában található magyar címekkel.
  5. A fesztiválon Light Out címmel vetítették.
  6. A fesztiválon Mad Wednesday címmel vetítették.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]