1967-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 20. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1967. április 27. és május 12. között került megrendezésre, Alessandro Blasetti olasz filmrendező elnökletével. A versenyben 24 nagyjátékfilm és 16 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 7 alkotást vetítettek. A Kritikusok Hete szekcióban 9 filmet mutattak be.

Ez évben a szervezők szakítottak azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a fajsúlyosabb produkciókat nem a versenyprogramban, hanem versenyen kívül vetítik, nehogy kitegyék azokat a kritikusok villámainak, vagy a nézők szeszélyeinek. A versenyprogramon belül és a nyertesek között nagyszerű alkotások voltak láthatók, bár a versenyen kívül is volt két, ma már klasszikusnak mondható film: Menzeltől a Szigorúan ellenőrzött vonatok és Bondarcsuktól a Háború és béke.

Az Amerikai Egyesült Államok és a NATO katonai szervezetét elhagyó Franciaország elhidegülését mutatja, hogy az előbbit csupán egy fiatal filmrendező, Francis Ford Coppola képviseli (Te már nagy kisfiú vagy). Persze a filmek nemzeti hovatartozását jelző zászlók eddig sem mondtak sokat; lásd: Luis Buñuel vagy Orson Welles filmjei. 1967-ben a nagydíjasok között két brit film is található: (Nagyítás, illetve Baleset), azonban az egyik rendezője olasz, a másiké amerikai… Mivel filmjeiket a nemzetek mindig is az országimázs-formálás eszközének tekintették, Jugoszlávia a Találkoztam boldog cigányokkal is nagy sikerű vetítése után buszokat és limuzinokat bérelt, hogy a meghívott vendégeket egy közeli kastélyba szállíttassa, a cannes-i fesztiválok történetének egyik legnagyobb fogadására. A svéd „Europa Film” produkciós cég is kihasználta a propaganda lehetőségeit: az Elvira Madigan vetítésekor a nézőknek a film hangulatát idéző pasztellszínű esernyőket osztogattak.[1]

Az év filmes terméséből nem kerültek beválogatásra olyan jelentős művek, mint Norman Jewison: Forró éjszakában, Stanley Kramer: Találd ki, ki jön ma vacsorára, vagy Mike Nichols: Diploma előtt című alkotása. A seregszemle talán legnagyobb vesztese az aktuális szépség, Catherine Deneuve színésznő: 1967-ben bemutatott három sikeres filmjéből (Buñuel: A nap szépe, Deville: Benjamin, illetve Demy: A rochefort-i kisasszonyok) egy sem került beválogatásra…

Megmutathatta viszont magát Pia Degermark (Elvira Madigan), Stefania Sandrelli és Ugo Tognazzi (Egy erkölcstelen férfi), Geraldine Chaplin (Megöltem Raszputyint), Michel Piccoli és Jean-Louis Trintignant (Szerelmem, szerelmem), Szergej Bondarcsuk és Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov (Háború és béke), továbbá Gian Maria Volonté és Iríni Papá (Mindenkinek a magáét), valamint Vanessa Redgrave és David Hemmings (Nagyítás). Ez utóbbi film mellékszereplőjeként híresült el Jane Birkin, aki a brit filmtörténetben először megmutatta fanszőrzetét…

Kisebb botrányok ez évben is voltak: Lelouch, aki zsűritagként volt jelen a fesztiválon, még beválogatása előtt megvásárolta forgalmazásra a Találkoztam boldog cigányokkal is című jugoszláv alkotást, amiért diszkvalifikálták és nem vehetett részt a testület munkájában. Bresson filmje (Mouchette) favoritként érkezett a seregszemlére: mindenki pálmaesélyesnek tartotta. Végül „csak” a Nemzetközi Katolikus Film- és Audovizuális Szervezet díját nyerte el és addigi munkája elismeréseként a zsűri egyhangú döntéssel fejezte ki tiszteletét a rendezőnek. Csakhogy még a zsűrizés eredményének nyilvánosságra hozatala előtt…[1]

Magyar szempontból 1967 volt a legsikeresebb év a fesztivál addigi történetében. A Szegénylegények előző évi jó fogadtatása után Jancsó Miklóst meghívták a nagyjátékfilmek zsűrijébe. A versenyprogramban vetített Tízezer nap című alkotásáért Kósa Ferenc vehette át a legjobb rendezés díját. A rövidfilmek között versenyezhetett Kovásznai György Napló című, „a múló fiatalság tündérjátékát rebbenékeny tárgyilagossággal megidéző filmje”.[2]

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crunch-crunch – rendező: Carlos Marchiori
  • Dada – rendező: Greta Deses
  • Die Widerrechtliche Ausübung der Astronomie – rendező: Peter Schamoni
  • Gloire à Félix Tournachon – rendező: Michel Boschet, André Martin
  • Herb Alpert and the Tijuana Brass Double Feature – rendező: John Hubley
  • Insitne umenie – rendező: Vlado Kubenko
  • Jedan plus jedan jeste tri – rendező: Branko Ranistovic, Zdenko Gasparovic
  • La Tana – rendező: Luigi Di Gianni
  • Larghetto – rendező: Waclaw Kondek
  • L'Emploi du temps – rendező: Bernard Lemoine
  • Napló – rendező: Kovásznai György
  • Opus – rendező: Don Levy
  • Remedios Varo – rendező: Jomi Garcia Ascot
  • Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
  • Toys – rendező: Grant Munro
  • Versailles – rendező: Albert Lamorisse

Párhuzamos rendezvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De minder gelukkige terugkeer van Joszef Katus naar het land van Rembrandt – rendező: Wim Verstappen
  • Kane – rendező: Aosima Jukio
  • L’horizon – rendező: Jacques Rouffio
  • Le règne du jour – rendező: Pierre Perrault
  • Ljubavni slucaj ili tragedija sluzbenice P.T.T. (Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája)[3] – rendező: Dusan Makavejev
  • Rondo – rendező: Zvonimir Berković
  • Trio – rendező: Gianfranco Mingozzi
  • Ukamau (Ukamau) – rendező: Jorge Sanjinés
  • Warrendale – rendező: Alan King

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagydíj (rövidfilm): Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
  • A zsűri külön díja (rövidfilm): Jedan plus jedan jeste tri – rendező: Branko Ranistovic, Zdenko Gasparovic
  • Technikai nagydíj: Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
  • A Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) külön dicsérete (rövidfilm)[4]: Versailles – rendező: Albert Lamorisse

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1967 – Accidents de parcours. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.) (franciául)
  2. Mezei Ottó: Történelmi határeset – Kovásznai György munkássága. Kortárs. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
  3. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. ^ a b A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja szerint. Ugyanakkor az elismerésről a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) listája nem tesz említést.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]