1960-as cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 13. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (vagy ahogyan egy párhuzamos rendezvény miatt plakátja hirdette: a XIII. Nemzetközi Filmfesztivál és Virágkiállítás) 1960. május 4. és 20. között került megrendezésre, Georges Simenon frankofón belga író elnökletével. A versenyben több mint 20 nemzet 29 nagyjátékfilmjét és 31 rövidfilmjét tűzték műsorra, két játékfilmet pedig versenyen kívül vetítettek, egyikük az 1959-ben 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben-Hur.

E fesztiválon végeredményben győzedelmesen tértek vissza a megújuló olasz filmek, hogy egy újabb évtizedre uralják a mezőnyt – bár fogadtatásuk rendkívül vegyes volt. Míg Fellininek Az édes élete a nézők és a kritikusok részéről többnyire pozitív fogadtatásban részesült, ugyanakkor erősen vitatatták, hogy Arany Pálmát kapott, Antonioni filmjét, A kalandot, mely az év felfedezésének számított, a nézők kifütyülték; a rendező és a főszereplő Monica Vitti szégyenkezve hagyta el a vetítőtermet (a zsűri viszont díjaztaaz új filmnyelvezet kereséséhez való jelentős hozzájárulása miatt”). A lelkesedés és a hurrogás egyébként is végig jellemezte a rendezvényt. Fellini újszerű éleslátása és képeinek hatása zavarta azokat, akik hozzászoktak az irodalmat felhasználó filmekhez.[1]

Ami a további díjakat illeti: Melina Mercouri és Jeanne Moreau megosztva kapta a legjobb női alakítás díját, ugyanakkor ez évben nem kaptak díjat a férfiak, noha Belmondo (Moderato cantabile) nagyon számított rá…. Nem osztották ki sem a legjobb rendezés, sem pedig a legjobb forgatókönyv díját, viszont két szovjet film érdemelte ki a külön ez alkalomra létesített legjobb részvétel díját: A Ballada a katonáról (Csuhraj), valamint A kutyás hölgy (Hejfic). A régebben már díjazottaknak sem kellett üres kézzel távozniuk: Luis Buñuel és Ingmar Bergman külön dicséretben részesültek.

E cannes-i két hét valóban édes volt, s nem csak Marcello Mastroianni Anouk Aimée és Anita Ekberg részére. A Vasárnap soha sztárjai, Jules Dassin és Melina Mercouri a mozgalmas éjjeleken szirtakit táncoltak és tányérokat tördeltek, de az ünneplésből kivette részét Robert Mitchum (Haza a dombról) és Anthony Quinn (Ombre Bianche) is.[1] Az elitista, sznob Cannes-ban még a legfényűzőbb vacsorák is könnyen végződhettek asztalon táncolással…

1960-ban magyar játékfilm nem vett részt versenyben, viszont ismét ott volt egy kisfilmjével Kollányi Ágoston, aki immár harmadszor vívta ki a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság elismerését.[2]

Az ugyancsak elismerésben részesült Enfants des courants d’air című rövidfilm sikeréhez hozzájárult a Franciaországban élő magyar származású operatőr, Badal János is.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnök: Georges Simenon, író Belgium

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek Versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A City Called Copenhagen – rendező: Jorgen Roos
  • Aux confins de deux continents – rendező: Emlak Kredi Bankasi
  • Dagen mijner jaren – rendező: Max de Haas
  • De dragul printesei – rendező: Ion Popescu-Gopo
  • Die Purpuline – rendező: Karl-Ludwig Ruppel
  • Enfants des courants d’air – rendező: Édouard Luntz
  • Fiesta en Xoxhimilco – rendező: Fernando Martínez Alvárez
  • Fitz-Roy – rendező: Humberto Peruzzi
  • Franz Hellens ou documents secrets – rendező: Lucien Deroisy
  • In Search of Lincoln – rendező: Wondsel, Carlisle & Dunphy Productions
  • La ballata del Monte Bianco – rendező: Luciano Ricci
  • Le brise-glace atomique Lénine – rendező: Nicholas Cherskov
  • Le journal d’un certain David – rendező: Pierre Jallaud, Sylvie Jallaud
  • Le pilot m’a dit – rendező: Niklaus Gessner
  • Le sourire – rendező: Serge Bourguignon
  • Mali voz – rendező: Branislas Bastac
  • Materia e forma – rendező: Fulvio Tului
  • Notre univers – rendező: Roman Kroitor
  • ORFF-Schulwerk – Rhythmisch-melodische Erziehung – rendező: Hans Rolf Strobel, Heinz Tichawsky
  • Paris la belle (Szépséges Párizs)[3] – rendező: Pierre Prévert
  • Perfecto Luna – rendező: Archibald Burns
  • Pozor – rendező: Jiří Brdecka
  • Prometey (Prométeusz) – rendező: Todor Dinov
  • Ragadozó növények – rendező: Kollányi Ágoston
  • Roman Mosaics in Anatolia – rendező: M.S. Ipsiroglu
  • Shringar – rendező: Ravi Prakash
  • Sorolla, pintor de la luz – rendező: Manuel Domínguez
  • The Blue of the Sky – rendező: John Ralmon
  • Uwaga diabel – rendező: Zenon Wasilewski
  • Wadlopers – rendező: Emile van Moerkerken
  • Winter Quaters – rendező: John P. Taylor

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Le sourire – rendező: Serge Bourguignon
  • Díj (rövidfilm):
    • Paris la belle (Szépséges Párizs) – rendező: Pierre Prévert
    • A City Called Copenhagen – rendező: Jorgen Roos
    • Notre univers – rendező: Roman Kroitor
  • Dicséret (rövidfilm): Dagen mijner jaren – rendező: Max de Haas
  • Tisztelet kifejezése:
    • Édouard Luntz – Enfants des courants d’air
    • Pierre Prévert – Paris la belle (Szépséges Párizs)
    • Pierre és Sylvie Jallaud – Le journal d’un certain David
    • Serge Bourguignon – Le sourire
  • Technikai nagydíj: Ragadozó növények[2] – rendező: Kollányi Ágoston

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1960 – La Dolce Riviera..?. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.) (franciául)
  2. ^ a b A Magyar Filmunió hírlevele (2004. május, II. évfolyam, 2. szám) szerint. Ugyanakkor az elismerésről sem a Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja, sem pedig a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) listája nem tesz említést.
  3. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]