1991-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 44. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1991. május 9. és 20. között került megrendezésre, Roman Polański francia filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 19 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 20, míg versenyen kívül 7 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 egész estét betöltő és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 17 nagyjátékfilm és egy kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemlén 25 ország 18 335 filmese jelent meg, s mintegy 2795 újságírót akkreditáltak.

A díjnyertes Coen fivérek tíz évvel később

Az 1991-es fesztivál filmkiválasztásában alapvetően két nagy tendencia érvényesült: az egyik inkább a művészi európai filmeket hozta helyzetbe, a másik a független amerikai film cannes-i jelenlétének végleges megerősödését jelezte.[1] Ez utóbbinak kézzel fogható jele, hogy a Hollywoodi lidércnyomás – a fesztivál történetében példátlan módon – három díjat is besöpörhetett (Arany Pálma, a legjobb rendezés és a legjobb férfi alakítás díja). Az ünnepelt művészeket felsorakoztató zsűri döntését a közönség és a kritikusok többsége ellentmondásosnak és erősen vitathatónak találta. Ők inkább A szép bajkeverőt vagy Veronika kettős életét részesítették volna fődíjban. Ez utóbbiaknak be kellett érniük a nagydíjjal, illetve a FIPRESCI-díjjal, valamint Veronika szerepének megformálásáért Irène Jacobnak ítélt legjobb női alakítás díjával. A legjobb színész a Barton Finket alakító John Turturro lett. Ő szerepelt a Dzsungellázban is, amelynek egyik mellékszerepéért kapott díjat Samuel L. Jackson. A zsűri elismerésében részesült még Maroun Bagdadi (Életen kívül) és Lars von Trier (Európa). Képi világáért ez utóbbi film a technikai nagydíjat is elnyerte. A „nagy vesztesek” közé tartozott Marco Ferreri A hús, Chén Kǎigē Az ezredik húr, valamint Maurice Pialat Van Gogh című versenyfilmje.

A szép bajkeverő: Emmanuelle Béart (2000)

A verseny, illetve a párhuzamos rendezvények fiatal rendezői között több, később befutott alkotó mutatkozhatott be, így Gaspar Noé (Carne), Atom Egoyan (A kárbecslő), vagy Sean Penn (Indián vér). Első alkalommal jelentkezett Cannes-ban, A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos vetítéssorozatban, az apai részről magyar származású Mathieu Kassovitz, Cauchemar blanc című rövid játékfilmjével.

A fesztivál vendégsztárja Eddie Murphy volt, aki a díjazott Samuel L. Jacksonnal, valamint a Lövöldözés Harlemben című filmdráma főszereplőjével, Forest Whitakerrel egy valóságos afroamerikai hullámot indított el Cannes-ban.

A filmcsillagok közül a hölgyek voltak a keresettebbek. Közülük a legszégyenlősebb és legvisszafogottabb Irène Jacob volt, a többiek mind filmjeikben, mind a bevonulás során inkább kihívóak, provokatívak. Közülük is kitűnt Emmanuelle Béart (A szép bajkeverő), valamint Susan Sarandon és Geena Davis (Thelma és Louise),[1] és persze Madonna, akit 14-én este a bevonuláskor addig nem látott médiaérdeklődés fogadott. Az énekesnő rózsaszín leplét kibontva mutatta meg magát kúpos melltartójában.

Élénk érdeklődés fogadta a színészként már ismert, s most rendezőként is bemutatkozó Sean Pennt, s a pályakezdő Brad Pittet (Thelma és Louise). Nagyszerű alakítást nyújtott és vívta ki a közönség rajongását Marcello Mastroianni és Jeanne Moreau (A gólya függő lépése), Robert De Niro és Martin Scorsese (Feketelistán), Isabelle Huppert (Malina), Michel Piccoli és Jane Birkin (A szép bajkeverő), Forest Whitaker (Lövöldözés Harlemben), valamint Jacques Dutronc, aki nagy hitelességgel játszotta Van Goghot (és aki egyszerűen nem ment el a sajtókonferenciára…).

A Rendezők Kéthete rendezvényen volt a világpremierje a belga Jaco van Dormael Toto, a hős című filmdrámájának, amely megkapta az Arany Kamerát és az ifjúság díját. Ugyancsak e rendezvény adott helyt Atom Egoyan A kárbecslő és a mexikói Maria Novaro Danzón című alkotása világpremierjének. Sikerrel szerepelt Jocelyn Moorhouse Bizonyíték (Arany Kamera külön dicséret), Ken Loach Lim-lom, Sean Penn Indián vér című filmje, s tetszést aratott Youssef Chahine Kairót bemutató rövid filmetűdje.

A magyar filmművészetet két film képviselte a rendezvényeken. A versenyprogram Un Certain Regard szekciójában vetítették Kamondi Zoltán Halálutak és angyalok című filmdrámáját és a Rendezők Kéthete szekcióba hívták meg Kézdi-Kovács Zsolt És mégis című alkotását. A fesztivál magyar vonatkozásaként megemlíthető, hogy Werner Schroeter Malina című német versenyfilmjében szerepelt Can Togay is.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa]] alkotója, Lars von Trier (2000)

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Broken Skin – rendező: Anna Campion
  • Casino – rendező: Gil Bauwens
  • Ja Walesa – rendező: Jacek Skalski
  • La noce – rendező: Joëlle Bouvier és Regis Obadia
  • La vie selon Luc – rendező: Jean-Paul Civeyrac
  • Les éffaceurs – rendező: Gérald Frydman
  • Mal de blocs – rendező: Marc Saint-Pierre és Nathalie Saint-Gelais
  • Nokturno – rendező: Nikola Majdak
  • Push Comes to Shove – rendező: Bill Plympton
  • W.A.L. – rendező: Robert Turlo
  • Z podnyeszjonjmi rekami – rendező: Mitko Panov

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Diably, diably (Ördögök, ördögök!) – rendező: Dorota Kedzierzawska
  • La vie des morts (La vie des morts) – rendező: Arnaud Desplechin
  • Laafi, tout va bien – rendező: S. Pierre Yameogo
  • Liquid Dreams – rendező: Mark Mano
  • Robert’s Movie – rendező: Canan Gerede
  • Sam and Me – rendező: Deepa Mehta
  • Trumpet Number 7 – rendező: Adrian Velicescu
  • Young Soul Rebles – rendező: Isaac Julien

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nice Arrangement – rendező: Gurinder Chadha
  • Carne (Carne) – rendező: Gaspar Noé
  • Die mysreriosen Lebenslinien – rendező: David Rühm
  • Livraison à domicile – rendező: Claude Philippot
  • Once Upon a Time – rendező: Kristian Petri
  • Petit drame dans la vie d’une femme – rendező: Andrée Pelletier
  • Une symphonie du havre – rendező: Barbara Doran

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Annabelle partagée – rendező: Francesca Comencini
  • Caldo soffocante – rendező: Giovanna Gagliardo
  • Chichkhan – rendező: Fahdel Jaibi és Mahmoud Ben Mahmoud
  • Danzon (Danzón) – rendező: María Novaro
  • És mégis – rendező: Kézdi-Kovács Zsolt
  • O Drapetis – rendező: Lefteris Xanthopoulos
  • Ovo Malo Duse (Egy kis lélek) – rendező: Ademir Kenovic
  • Paris Trout (Veszettség – Paris Trout) – rendező: Stephen Gyllenhaal
  • Proof (Bizonyíték) – rendező: Jocelyn Moorhouse
  • Rebro Adama – rendező: Vjacseszlav Kristofovics
  • Riff-Raff (Lim-lom) – rendező: Ken Loach
  • The Adjuster (A kárbecslő) – rendező: Atom Egoyan
  • The Cabinet of Dr. Ramirez – rendező: Peter Sellars
  • The Indian Runner (Indián vér) – rendező: Sean Penn
  • Toto le héros (Toto, a hős) – rendező: Jaco van Dormael
  • Une histoire inventée – rendező: André Forcier
  • Zaterjannii v Szibiri (Lost in Siberia)[4] – rendező: Alekszandr Mitta

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Caire – rendező: Youssef Chahine

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Z podnyeszjonjmi rekami – rendező: Mitko Panov
  • A zsűri díja (rövidfilm): Push Comes to Shove – rendező: Bill Plympton

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1991 – La vérité et l’audace. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. november 7.) (franciául)
  2. ^ a b c Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  3. Másik ismert címe: A mindenes.
  4. DVD-n e nemzetközi címén került forgalomba.
  5. ^ a b c d A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
  6. A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.
  7. A filmet A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekcióban vetítették.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1991-es cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.