1962-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 15. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1962. május 7. és 23. között került megrendezésre, Furukaki Tecuro japán író elnökletével. A versenyben 35 nagyjátékfilm és 27 rövidfilm vett részt, két filmet pedig versenyen kívül vetítettek.

1962-ben úgy tűnt, mintha a fesztivált illetően minden lelassult, vagy mozdulatlanná vált volna: évről évre szinte ugyanazok az országok és rendezők kaptak meghívást, s a díjakat is a megszokott személyek kapták. Ez akkor is igaz, ha az Arany Pálmát – nem kis meglepetésre – egy brazil film vitte el (Fogadalom), mivel ugyanakkor a díjazottak között volt Michelangelo Antonioni és Luis Buñuel. Igaz továbbá akkor is, ha a gyarmatrendszer felbomlásával növekvő számban jelentkeztek az afrikai, zömében frankofón filmek. A kissé beszűkült kínálat ellenére, a velencei, berlini és locarnói filmfesztiválokkal szemben Cannes-nak nagy előnye maradt, hogy a nagyközönség jóval szabadabban fejezhette ki örömét vagy nemtetszését. Jeanne d’Arc pere hiába kapott zsűri különdíjat, a közönség másképpen értékelte.[1]

A Croisette-en – amelyet erre az évre már kétszer kétsávosra bővítettek, középen pálmasorral – olyan ünnepelt színészekkel lehetett találkozni, mint Alain Delon, hol Romy Schneider oldalán, hol pedig Monica Vitti partnereként (A napfogyatkozás), Hollywoodból a Mindenki elesett sztárja Warren Beatty, vagy a West Side Story főszereplőnője, Natalie Wood – és természetesen Marcello Mastroianni.[1] A főbb szereplők között ott volt és díjat nyert Katharine Hepburn (Hosszú út az éjszakába), Mastroianni oldalán Stefania Sandrelli (Válás olasz módra), továbbá Henry Fonda és Charles Laughton (Advise and Consent), Anna Karina és Jean-Luc Godard (Cléo 5-től 7-ig), Charles Boyer, Jean Sorel és Lilli Palmer (Csodálatos vagy, Júlia), valamint Deborah Kerr (Az ártatlanok).

1962-ben magyar alkotást nem indítottak a játékfilmversenyben, viszont a rövidfilmek között ott volt Nepp József animációs filmje, a Szenvedély. Ugyancsak bemutatkozhatott egy spanyol táncot bemutató rövidfilmjével a magyar származású, Spanyolországban élő világhírű fényképész, Juan Gyenes (Gyenes János).

Kritikusok Hete

Ebben az évben szervezték meg először a fesztivál hivatalos válogatásától független, azzal párhuzamosan tartott rendezvényt, Kritikusok Hete [2] elnevezéssel. A szekció lehetővé tette, hogy a fesztivál mind programkínálatát, mind pedig művészi küldetését illetően erősödjön. Az éppen beinduló és egyre komolyabbá váló filmvásár mellett a kritikusok hete lett az a másik intézmény, amely elősegítette a filmek és az alkotók promócióját. Elsősorban fiatal, első- és másodfilmes alkotókra koncentrált, s a későbbiek folyamán olyan tehetségeket fedezett fel, mint Jane Campion, vagy Ken Loach. Persze az így segített fiatalok később – amikor már befutottak – hűek maradtak Cannes-hoz is.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Akhejtzi – rendező: Lada Bojadzsieva
  • Anarkali, My Beautiful – rendező: Jean-Claude See
  • Big City Blues – rendező: Charles Huguenot van der Linden
  • Bolshie nepryatnosti – rendező: Valentina Brumberg és Zinaiida Brumberg
  • Certosa de pavia – rendező: Carlo Ludovico Ragghianti
  • Človek pod vodou – rendező: Jirí Brdecka
  • Couro de gato – rendező: Joaquim Pedro de Andrade
  • Danza española – rendező: Juan Gyenes
  • Faces – rendező: Edward Mc Connell
  • Image of the Sea – rendező: Richard Alan Gray
  • La rivière du hibou (Bagoly folyó)[3] – rendező: Robert Enrico
  • Le Hampi – rendező: Jean Rouch, Claude Jutra és Roger Morillière
  • Les dieux du feu – rendező: Henri Storck
  • Les quatre saison – rendező: Niklaus Gessner
  • Ljubavi film – rendező: Ivo Vrbanic
  • Oczekiwanie – rendező: Witold Giersz és Ludwik Perski
  • Pan – rendező: Herman van der Horst
  • Rodolphe Bresdin – rendező: Nelly Kaplan
  • Roma Momenti in Jazz – rendező: Enzo Battaglia
  • Saguenay – rendező: Chris Chapman
  • Szenvedély – rendező: Nepp József
  • Tagebuch Eines Reportes – rendező: Manfred Durnick
  • Teeth is Money – rendező: Eddy Ryssack és Jean Delire
  • The Australian Landscape Painters – rendező: Richard Mason
  • The Sound of Speed – rendező: Bruce Kessler
  • Voronet – rendező: Ion Bostan
  • Zambesi – rendező: Raymond Hancock

Párhuzamos rendezvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Les oliviers de la justice – rendező: James Blue
  • Tres veces ana – rendező: David José Kohon
  • Alias Gardelito – rendező: Lautaro Murúa
  • Strangers in the City – rendező: Rick Carrier
  • Adieu Philippine (Adieu Philippine)[3] – rendező: Jacques Rozier
  • I nuovi angeli – rendező: Ugo Gregoretti
  • Furjo sonen – rendező: Hani Szuszumu
  • Zaduszki – rendező: Tadeusz Konwicki
  • Football – rendező: R. Drew, R. Leacock és J. Lipscomb
  • Les inconnus de la Terre – rendező: Marie Ruspoli

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): La rivière du hibou (Bagoly folyó) – rendező: Robert Enrico
  • A zsűri különdíja (rövidfilm):
    • Oczekiwanie – rendező: Witold Giersz és Ludwik Perski
    • Pan – rendező: Herman van der Horst
  • Technikai nagydíj:
    • Oczekiwanie – rendező: Witold Giersz és Ludwik Perski
    • Les dieux du feu – rendező: Henri Storck

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1962 – Le Procès de Bresson éclipse la Palme donnée. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 17.) (franciául)
  2. A rendezvény eredeti francia neve (Semaine de la Critique) szó szerinti fordításban A Kritika Hete (később Semaine International de la Critique – A Kritika Nemzetközi Hete lett), azonban mind a magyar, mind pedig az angol elnevezésben (Critics’ Week) a Kritikusok Hete elnevezés honosodott meg.
  3. ^ a b c d e Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]