Romain Gary

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romain Gary
Születéskori neve Roman Kacew
Született 1914. május 8.
Vilnius, Orosz Birodalom
Elhunyt Párizs
1980. december 2.
Nemzetisége francia, litván-zsidó
Foglalkozása író, filmrendező, II. világháborús pilóta, fordító, diplomata
Művészneve Romain Gary, Émile Ajar, Fosco Sinibaldi, Shatan Bogat, René Deville, Lucien Brûlard[1]
Díjak Goncourt-díj kétszer

Romain Gary az IMDb-n

Romain Gary (szül. Roman Kacew, Vilnius, 1914. május 8.Párizs, 1980. december 2.) litván származású francia regényíró, filmrendező, második világháborús pilóta, fordító, diplomata.

Műveit általában franciául írta meg először, hogy azután maga fordítsa angolra, de néhány esetben ez fordítva történt. Több álnéven publikált, ez vezetett ahhoz is, hogy ő az egyetlen, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték. A Romain Gary maga is álnév, további ismertebb álnevei: Émile Ajar, Fosco Sinibaldi, Shatan Bogat, René Deville, Lucien Brûlard.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Litván-zsidó családba született Roman Kacew néven, a francia hivatalos papírokon pedig Kacewgari-ként szerepelt a családneve. Nevét a második világháborúban változtatta Romain Garyra, miután a megszállt Franciaországból Angliába menekült. Apja, Arieh-Leib Kacew, 1925-ben elhagyta a családját és újra nősült - ezután Garyt csak édesanyja, Mina Owczinska nevelte. Tizennégy éves korában a dél-francia Nizzába költöztek. Könyveiben és későbbi interjúi során Gary számos változatban beszélt apjáról, szüleiről, azok munkájáról és gyerekkoráról.

Gary először Aix-en-Provence-ban majd Párizsban végezte tanulmányait. Pilótaképzését a Francia Légierő kötelékében szerezte Salon-de-Provence-ban és a Bourges melletti Avord légitámaszponton. Franciaország náci megszállását követően Angliába menekült, ahol Charles de Gaulle tábornok szabad francia haderejében teljesített szolgálatot, így került észak-afrikai és európai bevetésekre. Pilótaként több mint 25 bevetésen vett részt, 65 órányi repült idővel. A háborúban tanúsított helytállásáért számos kitüntetésben részesült.

A háború után Gary a francia diplomáciai testületben szolgált, első regényét 1945-ben adták ki. Ezt termékeny írói pályafutása során még több mint harminc további regény, esszé és emlékirat követte, amelyek egy részét Émile Ajar álnéven írta. Az egyik regényét Fosco Sinibaldi, egy másikat Shatan Bogat álnéven írta.

1952-ben kinevezik New Yorkba, az ENSZ francia küldöttségének élére. 1956-tól Los Angeles-i francia főkonzul.

Romai Gary az egyetlen író, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték - ezt a francia irodalmi kitüntetést egy író csak egyszer kaphatja meg. Garyt 1956-ban a Les racines du ciel-ért tüntették ki, majd 1975-ben ismét; ezúttal az Émile Ajar alnéven publikált Előttem az élet-ért (La vie devant soi). A Goncourt-akadémia az álnév mögötti író személyét nem ismerve ítélte meg a díjat. Egy ideig Paul Pavlowitch, Gary unokaöccse tetszelgett az író szerepében. Gary a Vie et mort d'Émile Ajar, halála után posztumusz kiadású regényében leplezte le az igazságot.

Gary első feleségét, Lesley Blanch angol újságírót, a Vogue magazin szerkesztőjét és a The Wilder Shores of Love íróját 1944-ben vette el, és 1961-ben vált el tőle. 1962 és 1970 között Jean Seberg amerikai színésznő volt a felesége, közös fiuk Alexandre Diego Gary.

Gary írta A leghosszabb nap forgatókönyvét, valamint írta és rendezte az 1971-es Kill!-t, amelyben az akkor már elvált felesége, Seberg is szerepelt.

Seberg 1979-es öngyilkosságát követően Gary depressziós lett, és 1980. december 2-án golyót röpített a fejébe[2], bár a búcsúlevelében hangsúlyozta, hogy öngyilkosságának semmi köze nincsen Sebergéhez.

Pár szó egyes műveiről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lady L.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a társadalmi regény izgalmas krimi gyanánt is olvasható. Egy „Pügmalión-történetet” mesél el: egy párizsi prostituált átformálását angol lady-vé. Nemzetközi anarchista összeesküvés, gúnyoros társadalmi és jellemrajzok, szerelem és gyilkosság szövődnek össze az idős lady finom iróniával előadott történetében.

Előttem az élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fanyar humorú könyvben az arab kisfiú, Momo felnőttes-vagányos beszédmódjával, az ő életfilozófiájának szemüvegén keresztül ismerjük meg a francia társadalom perifériájára szorult négerek, arabok, zsidók világát, és Rosa mamát, az elhagyott gyerekek neveléséből élő idős zsidó asszonyt.[3]

A virradat ígérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Előttem az élet, amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt, voltaképpen A virradat ígérete „remake”-je, tükörregénye.

Válogatott munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roman Kacew néven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1935 : L'Orage (megjelent 1935. február 15-én a Gringoire-ban)
  • 1935 : Une petite femme (megjelent 1935. május 24-én a Gringoire-ban)
  • 1937 : Le Vin des morts

Romain Gary álnéven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Education européenne (1945); angol fordításban A European Education
  • Tulipe (1946); változtatásokkal újra kiadva: 1970.
  • Le grand vestiaire (1949); angol fordításban "The Company Of Men, 1950)
  • Les couleurs du jour (1952); angol fordításban The Colors of the Day, 1953
  • Les racines du ciel1956-os Goncourt-díj; angol fordításban (és filmként) The Roots of Heaven
  • Lady L. (1957); francia átírásban új kiadás: 1963.
    magyarra fordította: Dániel Anna,
    • PÁN Könyvkiadó 1991
    • Kriterion Könyvkiadó 1979
    • Európa Könyvkiadó 1965, 1966, 1967, 1971, 1984
  • La promesse de l'aube (1960); angol fordításban Promise at Dawn, 1961
    • Magyarul: A virradat ígérete, Park Könyvkiadó, 2012, fordította: Bognár Róbert
  • Johnie Cœur (1961, "L'homme à la colombe" színházi adaptációja)
  • Gloire à nos illustres pionniers (1962, novellák); angol fordításban "Hissing Tales" (1964)
  • The Ski Bum (1965) (Francia fordításban: Adieu Gary Cooper, 1969)
  • Pour Sganarelle (1965, irodalmi esszé)
  • Les Mangeurs d'Étoiles (1966); angol fordításban jelent meg először: The Talent Scout (1961)
  • La danse de Gengis Cohn (1967); angol fordításban The Dance of Genghis Cohn
  • La tête coupable (1968); angol fordításban The Guilty Head(1969)
  • Chien blanc (1970); angol fordításban White Dog, ami az 1982-es White Dog c. film alapjául szolgált.
  • Les trésors de la Mer Rouge (1971)
  • Europa (Romain Gary novel)|Europa(1972) angolfordításban: 1978.
  • The Gasp (1973); angol fordításban Charge d'âme (1978)
  • Les enchanteurs (1973); angol fordításban The Enchanters(1975)
  • La nuit sera calme (1974, interjú)
  • Au-delà de cette limite votre ticket n'est plus valable (1975); angol fordításban "Your Ticket Is No Longer Valid", 1977.
  • Clair de femme (1977)
  • La bonne moitié (1979, színdarab)
  • Les clowns lyriques (1979); az 1952-es "Les couleurs du jour" (The Colors of the Day) c. regény új változata
  • Les cerfs-volants (1980)
  • Vie et mort d'Émile Ajar (1981, halála után jelent meg)
  • L'homme à la colombe (1984, végső posztumusz változat)
  • L'affaire homme (2005, cikkek és interjúk)
  • L'orage (2005, novellák és befejezetlen regények)
  • Kill'em all (1971, chanson)

Émile Ajar álnéven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gros câlin (1974)
  • La vie devant soi — 1975-ös Goncourt-díj; angol fordításban Momo. Filmként: Madame Rosa, új kiadásban: as "The Life Before Us" (1986).
    Magyarul: Előttem az élet. Fordította: Bognár Róbert
    • Ciceró 1977
    • Európa 1977, 1980, 1992
    • Kritérion 1977, 1981, 1992
    • Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011
    • 5 CD. Parlando Hangoskönyvkiadó, 2007
  • Pseudo (1976)
  • L'Angoisse du roi Salomon (1979); angol fordításban "King Solomon" (1983).
  • Gros câlin (2007)- új verzió, ami az eredetiből hiányzó, és soha meg nem jelent utolsó fejezetet is tartalmazza.

Fosco Sinibaldi álnéven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L'homme à la colombe (1958)

Shatan Bogat álnéven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Les têtes de Stéphanie (1974)

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Les oiseaux vont mourir au Pérou (Birds in Peru)(1968) starring Jean Seberg
  • Kill! (1971)

Forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Myriam Anissimov, Romain Gary, le caméléon (Denoël 2004) (franciául)
  • Nancy Huston, Tombeau de Romain Gary(Babel, 1997) (franciául)
  • Cahier de l'Herne, Romain Gary (L'Herne, 2005) (franciául)
  • Myriam Anissimov, Romain Gary, Le Caméléon, biographie, éditions Denoël, 2004 ; nouvelle édition en Folio chez Gallimard, 2006 (franciául)
  • Pierre Bayard, Il était deux fois Romain Gary, PUF, coll. Le texte rêve, 1990 (franciául)
  • Lesley Blanch, Romain, un regard particulier, Actes Sud, 1998 (franciául)
  • Dominique Bona, Romain Gary, Mercure de France, 1987 (franciául)
  • Jean-Marie Catonné, Romain Gary / Émile Ajar, chez Pierre Belfond, coll. Les dossiers Belfond, 1990 (franciául)
  • Nancy Huston, Tombeau de Romain Gary, Actes Sud, 1995 (franciául)
  • Paul Pavlowitch, L'homme que l'on croyait “Ajar“, Fayard, 1981 (franciául)
  • Dominique Rosse, Romain Gary et la modernité, Nizet, Paris, 1995 (franciául)
  • Dominique Rosse, Europa ou la défense Gary, Echiquiers d'encre, Droz, Lausanne, 1998 (franciául)
  • Ralph Schoolcraft, Romain Gary: The Man Who Sold His Shadow, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 2002 (angolul)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek és hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Marion Van Renterghem (2006. február 12.). „Le dernier secret de Romain Gary”. LeMonde.fr. Hozzáférés ideje: 2010. február 17.   A cikk fő témái: első regénye, álnevei és Stendhal inspirációi.
  2. Romain Gary. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  3. Legeza Ilona könyvismertetője Letöltve: 2008. december 4.