Köztisztviselő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A köztisztviselő a közigazgatásban dolgozó olyan hivatalnok, aki az állam vagy önkormányzat szolgálatában közhatalmat gyakorol.

A köztisztviselő tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közigazgatásban részt vevő, az állami vagy önkormányzati hatalmat megszemélyesítő tisztviselőt köztisztviselőnek nevezzük. A köztisztviselő jellegzetessége az is, hogy állami közhatalmat gyakorol, szemben a közalkalmazottal, aki ezzel nem bír. A közigazgatási eljárást köztisztviselőknek kell lefolytatniuk. A magyar közigazgatásban a köztisztviselők speciális jogviszony, a közszolgálati jogviszony alapján végzik. A köztisztviselő megtestesíti az állam semlegességét: párttisztséget nem viselhet, vallási és politikai meggyőződése nem vezérelheti az általa folytatott eljárásban. A köztisztviselő és a közalkalmazott, valamint az úgynevezett egyéb közszolgálati rétegek (bírák, ügyészek, igazságügyi dolgozók, fegyveresek stb.) jogviszonyaival a közszolgálati jog tudománya foglalkozik. Fontos megemlíteni, hogy a magyar köztisztviselő kifejezés nem azonosítható az angol, francia, német, illetőleg más külföldi ekvivalensekkel, mivel ezek a fogalmak jogrendszerenként mást-mást jelentenek. (Angliában az önkormányzati szolgálatvállalók nem köztisztviselők). Az Európai Unió igyekszik egy egységes közszolgálat-fogalmat (és köztisztviselő fogalmat) kialakítani. Ennek némileg gátja, hogy a közigazgatás az Európai Unióban nem a közösségi jog, hanem a nemzeti jogalkotás szabályozási körébe tartozik.

A köztisztviselők jogállása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztisztviselők munkajogi jogviszonyát a közalkalmazottaktól és az egyéb munkavállalóktól részben eltérő szabályok rendezik a köztisztviselőkről szóló törvényben. (1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról, módosította az 1997. évi CI. törvény és a 2002. évi XVIII. törvény; röviden Ktv.). A Ktv. a Munka Törvénykönyvétől számos eltérést tartalmaz (például a dolgozó felmondása helyett lemondás, eltérő felelősségi rendszer stb.).

A köztisztviselő fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztisztviselő a törvényben felsorolt közigazgatási szervek feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi.

A köztisztviselő lemondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat. (Ktv. 16. § (1) bek.)
  • A köztisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon. (Ktv. 16. § (2) bek.)

A köztisztviselők minősítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A jogszabályok meghatározzák a köztisztviselőként való foglalkoztatás feltételeit, a köztisztviselők illetmény- és előmeneteli rendszerét, valamint a minősítés rendszerének alapjait.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]