1956-os cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 9. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1956. április 23. és május 10. között került megrendezésre, Maurice Lehmann francia filmrendező elnökletével. A rendezvényen 39 nagyjátékfilmet és 37 rövidfilmet tűztek műsorra.

A filmseregszemle úttörő szerepet vállalt fel azzal, hogy három, egész estét betöltő dokumentarista film is elismerésben részesült: Cousteau kapitánytól A csend világa (Arany Pálma), egy indiai remekmű, a Pather Panchali (a humánus dokumentum díja), valamint a Picasso rejtélye (a zsűri különdíja). Ingmar Bergman svéd forgatókönyvíró és filmrendező (Egy nyári éj mosolya) ebben az évben szerezte meg első elismerését Cannes-ban, a fura elnevezésű költői humor díját. A legjobb rendezés díja viszont a szovjet Szergej Jutkevicset illette Otelló című filmdrámájáért.

A rendezők közül immár megszokottá vált Vittorio De Sica jelenléte (A tető); először vett részt a fesztiválon Kuroszava Akira (Ikimono no kiroku). A színészek között látható volt Nino Manfredi és Gino Cervi (Szerelmesek), a szépséges Michèle Morgan Marie-Antoinette, Franciaország királynéja szerepében, Rod Steiger és Humphrey Bogart (Annál súlyosabb a bukásuk…), valamint A szürke öltönyös férfi, Gregory Peck.

Három magyar alkotást mutatnak be: a nagyjátékfilmek között Fábri Zoltán Körhinta című alkotását, Törőcsik Marival és Soós Imrével a főszerepekben, a rövidfilmek között pedig Kollányi Ágoston Kati és a vadmacska, valamint Banovich Tamás Cigánytánc című opusait. Negyedszer – utoljára – indított versenyfilmet Cannes-ban a magyar származású spanyol rendező, Ladislao Vajda (Vajda László) (Tarde de toros).

Az 1956. évi fesztiválhoz kötődik a rendezvény történetének talán legnagyobb botránya: Alain Resnais Sötétség és köd (Nuit et Brouillard) című rövidfilmjét, a nyugatnémet nagykövet kérésére, a francia külügyminisztérium kivetette a versenyprogramból, hogy ne akadályozza a német-francia megbékélést. Resnais filmje egyike – sokak szerint legjobbika – volt a holokausztot, a náci koncentrációs és haláltáborokat bemutató dokumentumfilmeknek. A cenzúra ennyire nyilvánvaló alkalmazása élénk tiltakozást váltott ki mind Franciaországban, mind pedig Nyugat-Németországban[1]

A fesztivál mellett még egy nagyszabású esemény vonta magára a figyelmet a Côte d’Azur-ön: Grace Kelly színésznő monacói hercegné lett.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnök: Maurice Lehmann (filmrendezőFranciaország)

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aéroport de Luxembourg – rendező: Philippe Schneider
  • André Modest Gretry – rendező: Lucien Deroisy
  • Bwana kitoko – rendező: André Cauvin
  • Cigánytánc – rendező: Banovich Tamás
  • Crne vode – rendező: Rudolf Sremec
  • En de zee was niet meer – rendező: Bert Haanstra
  • Fudzsi va ikiteiru – rendező: Simomura Kendzsi
  • Gateway To The Antartic – rendező: Duncan Carse
  • Gerald Mc Boing On The Planet Moo – rendező: Robert Cannon
  • Growing Coconuts – rendező: Fali Bilimoria
  • Horisons nouveaux – rendező: Kurt Baum
  • Karius og baktus – rendező: Ivo Caprino
  • Kati és a vadmacska – rendező: Kollányi Ágoston
  • Kacura rikju – rendező: Kuribajasi Minoru
  • La corsa delle rocche – rendező: Gian Luigi Polidoro
  • Le ballon rouge (A piros léggömb)[2] – rendező: Albert Lamorisse
  • Les pêcheurs du cap – rendező: Errol Hinds
  • Loutský Jirího Trnky – rendező: Bruno Sefranek
  • Magdanas lurja (Magdanas lurja) – rendező: Rezo Chkheidze, Tengiz Abuladze
  • Melodii festivalia – rendező: Ilja Kopalin, Jerzy Bossak, R. Grigorjev, Joszif Posselski
  • Parabola d'oro – rendező: Vittorio De Sica
  • Pictorul N. Grigorescu – rendező: Ion Bostan
  • Portrait of Soutland – rendező: Peter Hunt
  • Povest za Tirnovgrad – rendező: Jurij Arnaoudov
  • Salut à la France – rendező: Ric Eyrich, Thomas L. Rowe
  • Salzburger impressionen – rendező: Prof. Hanns Wagula
  • Stvorení sveta (A világ teremtése) – rendező: Edouard Hofman
  • Surubul lui Marinica (Surubul lui Marinica) – rendező: Ion Popescu-Gopo
  • Svedocanstva o Tesli – rendező: Vladimir Pogacic
  • Tant qu’il y aura des bêtes – rendező: Braissai
  • Teatr Lalek – rendező: M. Ussorowski
  • The Face of Lincoln – rendező: Edward Freed
  • The Shepperd – rendező: Julian Biggs
  • Together – rendező: Lorenza Mazetti
  • Tovaris uhodit v more – rendező: Nyikita Kurikin
  • Vand fra Eufrat – rendező: Theodor Christensen
  • Wonders of Manhattan – rendező: Harry Foster

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Le ballon rouge (A piros léggömb) – rendező: Albert Lamorisse
  • Legjobb dokumentumfilm (rövidfilm):
    • André Modest Gretry – rendező: Lucien Deroisy
    • La corsa delle rocche – rendező: Gian Luigi Polidoro
  • Legjobb fikciós film (rövidfilm): Magdanas lurja (Magdanas lurja) – rendező: Rezo Chkheidze, Tengiz Abuladze
  • Külön dicséret (rövidfilm): Loutský Jíriho Trnky – rendező: Bruno Sefranek
  • Dicséret kutatófilmnek (rövidfilm):
    • Together – rendező: Lorenza Mazetti
    • Tant qu’il y aura des bêtes – rendező: Braissai
  • Technikai nagydíj:
    • Crne vode – rendező: Rudolf Sremec
    • Tovaris uhodit v more – rendező: Nyikita Kurikin

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nuit et Brouillard. Centre National de la Documentation Pédagogique, 2005. január 14. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.) (franciául)
  2. ^ a b c Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  3. Ebben az évben is csak egy előadói díjat adtak át, Legjobb alakítás nemzetközi díja (Prix International de la Meilleur Interprétation) elnevezéssel, továbbra is a nemek megkülönböztetése nélkül.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]