1965-ös cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 18. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1965. május 12. és május 28. között került megrendezésre, Olivia de Havilland amerikai színésznő elnökletével, és André Maurois francia író tiszteletbeli elnöklete mellett. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 20 rövidfilm vett részt, míg versenyen kívül 6 filmet vetítettek. A Kritikusok Hete szekcióban 9 alkotást mutattak be.

A szervezők ez évben választottak először nőt a fesztivál zsűrijének vezetésére az Elfújta a szél című világsikerű romantikus filmdráma Melanie-jának személyében. Ami a filmeket illeti, a válogatás rendkívül vegyes volt, a francia újhullám távolléte miatt előtérbe – majdhogy nem túlsúlyba – kerültek a csatorna túloldaláról érkezett filmek. A verseny legnagyobb nyertese Richard Lester jellegzetes angol humorral teli filmje, A csábítás trükkje lett: elnyerte a fesztivál Nagydíját és külön dicséretet kapott a Kép- és Hangtechnikai Főbizottságtól.[1] A legnagyobb vesztes a közönségsikert aratott Sidney Lumet-alkotás, A domb lett, „csupán” a legjobb forgatókönyv díját kapta. 1963-at követően immár másodszor nyerte el a zsűri különdíját Maszaki Kobajasi. A legjobb rendező a román Liviu Ciulei lett, az I. világháborúban játszódó, Akasztottak erdeje című, kétrészes filmeposzával, amelynek női főszereplőjeként fedezhette fel a világ az akkor harmadéves főiskolás, nagyváradi születésű Széles Annát, valamint egy fiatal székelyudvarhelyi színészt, Csiky Andrást. Sikeres volt A lepkegyűjtő: mind női, mind férfi főszereplőjét díjra érdemesítették.

A fesztiválon a legnagyobb közönségsikert a versenyen kívül vetített, akkorra már 5 Oscar-díjat besöprő Mary Poppins aratta, Julie Andrews főszereplésével.

A Croisette-en a legnagyobb sztár a James Bondot alakító Sean Connery volt (A domb), őt a népszerűségben Julie Andrews követte. Rajtuk kívül a nézők a szívükbe zárhatták Michael Redgrave-et (A domb), Michael Caine-t (Az Ipcress-ügyirat) és felfedezhettek egy karrierjét megkezdő tehetséget: Charlotte Ramplingot (A csábítás trükkje).

1965-ben rendkívül jól szerepeltek a magyar filmek Cannes-ban. A versenyprogramban mutatták be Banovich Tamás Az életbe táncoltatott leány című táncjátékát. A főbb szerepekben két világhírű balett-táncos, Orosz Adél és Sipeki Levente, továbbá Major Tamás, Gobbi Hilda és Bárdy György játszott. Banovich alkotása elnyerte a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) nagydíját.[2] Még nagyobb sikert aratott a kisfilmek versenyében indított színes magyar animációs film, a Nyitány, amelynek rendezője, Vadász János átvehette a fesztivál nagydíját, valamint a CST nagydíját.

Magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy a fesztivál történetében ekkor volt először magyar zsűritag: a rövidfilmeket díjazó testületbe meghívták Dósai Istvánt, a Hungarofilm igazgatóhelyettesét., továbbá, hogy a Los Pianos mecánicos című spanyol versenyfilm operatőre a magyar származású Pogány Gábor volt.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletbeli elnök: Olivia de Havilland, színésznő Amerikai Egyesült Államok

Tiszteletbeli elnök: André Maurois, író Franciaország

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aah . . . Tamara – rendező: Pim de la Parra [4]
  • Aszinusz – rendező: Vaszil Mircsev
  • Au bord de la route – rendező: Chou-Tchen Wang
  • Evariste gallois – rendező: Alexandre Astruc
  • Féerie du cuivre – rendező: Herbert E. Meyer
  • I videl sam daljine meglene i kalne – rendező: Zlatko Bourek
  • Johann Sebastien Bach: Fantasia G-moll – rendező: Jan Svankmajer
  • Le coque chante à minuit – rendező: Yeou Lei
  • Le crocodile majuscule – rendező: Eddy Ryssack
  • Los junqueros – rendező: Oscar Kantor
  • Monsieur Plateau – rendező: Jean Brismée
  • Noworoczna noc – rendező: Jerzy Zitzman
  • Nyitány – rendező: Vadász János
  • Ohrid express – rendező: Jean Dasque és Robert Legrand
  • Petrol-Carburant-Kraftstoff – rendező: Hugo Niebeling
  • Poprannii obet – rendező: Genrih Markarian
  • Processioni in Sicilia – rendező: Michele Gandin
  • Sanawat el magd – rendező: Atef Salem
  • Souvenirs de la Grèce – rendező: Francis Carabott
  • The Legend of Jimmy Blue Eyes – rendező: Robert Clouse

Párhuzamos rendezvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amador – rendező: Francisco Regueiro
  • Andy – rendező: Richard C. Sarafian
  • Démanty noci (Az éjszaka gyémántjai)[3] – rendező: Jan Nemec
  • Finnegan’s Wake – rendező: Mary Ellen Bute
  • Hor B’Levana – rendező: Uri Zohar
  • It Happened Here (It Happened Here) – rendező: Andrew Molo és Kevin Brownlow
  • La cage de verre – rendező: Philippe Arthuys és Jean-Louis Levi-Avarès
  • Le chat dans le sac – rendező: Gilles Groulx
  • Walkower (Walkower) – rendező: Jerzy Skolimowski

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagydíj (rövidfilm): Nyitány – rendező: Vadász János
  • A zsűri különdíja (rövidfilm): Monsieur Plateau – rendező: Jean Brismée
  • Harmadik díj (rövidfilm): Johann Sebastien Bach: Fantasia G-moll – rendező: Jan Svankmajer
  • Technikai nagydíj:
    • Le coque chante à minuit – rendező: Yeou Lei
    • Nyitány – rendező: Vadász János

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja szerint. Ugyanakkor az elismerésről a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) listája nem tesz említést.
  2. Jellemző a korra, hogy a rendező nem lehetett ott a díjátadáson, mert idő előtt haza kellett indulnia a fesztiválvárosból. Az elismerésről csak újságból értesült, s mint később kiderült, a díjat az őt hazaküldő hivatalos magyar kiküldött, Dósai István, a Hungarofilm igazgatóhelyettese vette át. Lásd: Banovich, Tamás. Barabás Klára interjúja.. Szép magyar komédia. Filmkultúra. 2006. március 27. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 21.)
  3. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja Konsztantyin Mihajlovics Szimonov szovjet írót jelöli meg a holland film rendezőjeként, nyilvánvalóan adminisztrációs hiba miatt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]