1981-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 34. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1981. május 13. és 27. között került megrendezésre, Jacques Deray francia filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 13 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14, míg az Un Certain Regard szekcióban 15 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 36 nagyjátékfilm és 9 kisfilm vetítésére került sor.

A fesztivált Rofusz Ferenc A légy című Oscar-díjas rajzfilmjével és Francesco Rosi Három fivér című nagyjátékfilmjével nyitották meg. Pálmaesélyesként érkezett a rendezvényre az olaszok részéről az Egy nevetséges ember tragédiája és A bőr, az Egyesült Államokból A mennyország kapuja, Nagy-Britanniából A Tűzszekerek és az Excalibur, Franciaországból a és a Mostohaapa, valamint a magyar Mephisto.

Andrzej Wajda, 2006 májusában

Az Arany Pálmát a lengyel Andrzej Wajda vehette át Vasember című, odahaza betiltott filmdrámájáért. A filmet már a fesztivál megnyitása után emelték be a versenyprogramba, s noha végül senki sem vitatta a fődíj odaítélését, a film nem igazán nyerte el a nagyközönség tetszését.[1] Külön nagydíjas lett Alain Tanner filmje, a Fényévek távolában, a legjobb forgatókönyv díját pedig Szabó István és Dobai Péter vehette a Mephistoért, mely film a nemzetközi kritikusok díját is elnyerte. Annak ellenére, hogy pálmaesélyesként érkezett Cannes-ba, nem kapta meg a fontos díjak egyikét sem a fantasztikus képi megformálás egyik alapműve, az Excalibur, sem pedig a később díjak sorát – köztük 4 Oscart – besöprő Tűzszekerek. Nagy csalódást okozott az amerikaiaknak, hogy Michael Cimino óriási költségvetéssel forgatott, „fantasztikusként” emlegetett A mennyország kapuja című westernfilmje semmilyen elismerésben sem részesült. (Egyébként a pénzügyi kudarcot vallott alkotás az United Artists stúdió csődjét okozta, melynek következtében a Metro-Goldwyn-Mayer felvásárolta.) [2]

A szerepek díjazását illetően egyedülálló eset történt a fesztivál történetében: Isabelle Adjani két alakításáért is átvehetett egy-egy legjobb színésznőnek járó díjat – főszerepet játszott Andrzej Zulawski Megszállottság, valamint James Ivory Kvartett című filmjeiben.

1981-ben a Croisette kétségkívül legnagyobb sztárjai A postás mindig kétszer csenget főszereplői, Jack Nicholson és Jessica Lange voltak. A mennyország kapuja kulcsfigurái, az évek óta ünnepelt Isabelle Huppert, valamint Kris Kristofferson és Jeff Bridges ugyancsak a közönség kedvencei közé tartoztak, hasonlóan a pályája csúcsán lévő Patrick Dewaere-hez és Nathalie Baye-hez (Mostohaapa). Látható volt még Marcello Mastroianni, Claudia Cardinale és Burt Lancaster (A bőr), Anouk Aimée és Ugo Tognazzi (Egy nevetséges ember tragédiája), valamint Géraldine Chaplin és Fanny Ardant (Egyesek és mások).

Magyar részről az 1981-es fesztivál sikeresnek tekinthető. A rövidfilmek versenyében indított Moto perpetuo, Vajda Béla alkotása, Arany Pálmát kapott. A játékfilmek versenyébe Gaál István Cserepek, valamint Szabó István Mephisto című filmjeit hívták meg. Ez utóbbi a legjobb forgatókönyv díja mellett FIPRESCI-díjat is kapott. Versenyen kívül, nyitófilmként vetítették Rofusz Ferenc rajzfilmjét (A légy). Az Un Certain Regard szekcióban Bacsó Péter A tanu című vígjátéka volt látható, amely elismerő oklevelet kapott az ökumenikus zsűritől. A Kritikusok Hete keretében Sós Mária Boldogtalan kalap című alkotását mutatták be, a Rendezők Kéthete szekcióban pedig két magyar játékfilmet is szerepelt: Bódy Gábor Nárcisz és Psyché, valamint Rózsa János Vasárnapi szülők című alkotása.

További magyar vonatkozása volt a rendezvénynek, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező Andrew Solt (Solt Endre) rendezte az Elvis Presley életét feldolgozó, versenyen kívül vetített Ez Elvis című filmdrámát; Michael Cimino A mennyország kapuja című westernjének operatőre pedig Zsigmond Vilmos volt. A kisfilmek versenyében részt vett a világ első, teljesen digitalizált számítógépes animációs filmje, a Dilemma, amelyet John Halas (Halász János) készített Kass János közreműködésével.[3]

A Rendezők Kéthete mezőnyéből kitűnt Manoel de Oliveira Francisca, Helma Sanders-Brahms A megérintett, valamint Vadim Glowna Arany Kamerát nyert Desperado City című filmdrámája.

A fesztivál egyre több szakembert és érdeklődőt vonzott. A filmek készítőit és forgalmazóit segítő filmvásáron egyre többet kellett tenni a figyelemfelhíváshoz. Megjelentek az óriás poszterek; az új James Bond-film, a 007 – Szigorúan bizalmas reklámja okán például a Carlton Hotelbe csak Carole Bouquet lábai között lehetett belépni.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tanu – rendező: Bacsó Péter
  • Cerromaior – rendező: Luís Filipe Rocha
  • Dios los cría… (Istenke teremtményei) – rendező: Jacobo Morales
  • Eijanaika (Eijanaika)[4] – rendező: Imamura Sóhei
  • Elef Nishikot K'tanot – rendező: Mira Recanati
  • Eu Te Amo – rendező: Arnaldo Jabor
  • Golyamoto noshtno kapane – rendező: Binka Zseljazkova
  • Ko to tamo peva (Ki énekel ott?) – rendező: Slobodan Sijan
  • La nuit ensoleillée – rendező: Patrick Segal
  • Let There Be Light (Legyen világosság) – rendező: John Huston
  • Memoirs of a Survivor (Egy túlélő emlékiratai) – rendező: David Gladwell
  • Murs, murs – rendező: Agnès Varda
  • Samo jednom se ljubi (Csak egyszer szeretünk) – rendező: Rajko Grlic
  • Satah Se Uthata Aadmi – rendező: Mani Kaul
  • Un moment de bonheur – rendező: Yves Laumet

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alephah – rendező: Gérald Frydman
  • André Derain, thèmes et variations – rendező: François Porcile
  • Dilemma – rendező: John Halas
  • Diskzokej – rendező: Jiří Bárta
  • Král a skřítek (Král a skřítek) – rendező: Lubomir Benes
  • Le rat – rendező: Elisabeth Huppert
  • Manövergäste – rendező: G. Nicolas Hayek
  • Maskirani razbojnik – rendező: Petar Lalovic
  • Moto perpetuo – rendező: Vajda Béla
  • Ne me parlez plus jamais d'amour – rendező: Sylvain Madigan
  • Ravnovesie – rendező: Boiko Kanev
  • Trcanje – rendező: Dusko Sevo
  • Zea – rendező: André Leduc és Jean-Jacques Leduc

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Al Dhakira al Khasba – rendező: Michel Khleifi
  • Boldogtalan kalap – rendező: Sós Mária
  • Cma – rendező: Tomasz Zygadlo
  • Es ist Kalt in Brandenburg – rendező: Villi Hermann, Niklaus Meienberg és Hans Stürm
  • Fil, fond, fosfor – rendező: Philippe Nahoun
  • Malou – rendező: Jeanine Meerapfel
  • She Dances Alone: Kyra Nijinsky – rendező: Robert Dornhelm

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Albert Pinto ko gussa kyon ata hai – rendező: Saeed Mirza
  • Alligator Shoes – rendező: Clay Borris
  • Americana – rendező: David Carradine
  • Ato de Violência – rendező: Eduardo Escorel
  • Baddegama – rendező: Lester James Peries
  • Bolivar, Sinfonia Tropical[7] – rendező: Diego Rísquez
  • Bona – rendező: Lino Brocka
  • Chakra – rendező: Rabindra Dharmaraj
  • I hrysomallousa – rendező: Adonis Lykouresis
  • Conversa acabada (A beszélgetés vége) – rendező: João Botelho
  • Desperado City – rendező: Vadim Glowna
  • Die Berührte (A megérintett) – rendező: Helma Sanders-Brahms
  • Die Reinheit des Herzens – rendező: Robert van Ackeren
  • Francisca (Francisca) – rendező: Manoel De Oliveira
  • Gal Young Un – rendező: Victor Nunez
  • Ha'ayit – rendező: Yaky Yosha
  • Het teken van het beest (A vadállat jele) – rendező: Pieter Verhoeff
  • In Defense of People – rendező: Pooya Rafigh
  • Le sourire vertical – rendező: Robert Lafoujade
  • Les fruits de la passion – rendező: Terajama Sudzsi
  • Les Plouffe – rendező: Gilles Carle
  • Les soleils de l'Ile de Paques – rendező: Pierre Kast
  • Manoa – rendező: Solveig Hoogesteijn
  • Memorias do medo – rendező: Alberto Graça
  • Nárcisz és Psyché – rendező: Bódy Gábor
  • Pelnia – rendező: Andrzej Kondratiuk
  • Seuls – rendező: Francis Reusser
  • She – rendező: Bruce E. Meintjies
  • Sonntagskinder – rendező: Michael Verhoeven
  • Tell Me A Riddle (Mondj egy találós kérdést) – rendező: Lee Grant
  • Tre per eccesso – rendező: Giampierro Vinciguerra
  • The Triple Echo – rendező: Michael Apted
  • Union City – rendező: Mark Reichert
  • Uno para todos, todos para todos – rendező: Carlos Castillo
  • Vasárnapi szülők – rendező: Rózsa János
  • Wizja lokalna 1901 (Helyzetkép, 1901) – rendező: Filip Bajon

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evolution – rendező: Sheila Graber
  • Face to Face – rendező: Sheila Graber
  • Le miroir vivant – rendező: Norbert Barnich és Eunice Hutchins
  • Michelangelo – rendező: Sheila Graber
  • Music For Film – rendező: Jean-Claude Wouters
  • Pour trois minutes de gloire – rendező: Jean-Claude Bronckart
  • T.V.O. – rendező: Carlos Castillo
  • The Electric Disco Chicken – rendező: Bob Goodness
  • Tous les garçons – rendező: Yves Laberge

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Moto perpetuo – rendező: Vajda Béla
  • A zsűri díja (rövidfilm):
    • Le rat – rendező: Elisabeth Huppert
    • Zea – rendező: André Leduc és Jean-Jacques Leduc

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kései nevezéssel kapcsolatban a fesztivál igazgatója egy interjúban bevallotta, hogy „ez az egyedüli alaki hiba, amikor más jelöltek tiltakozhattak volna” Lásd: Interjú Gilles Jacob fesztiváligazgatóval (Studio Magazine, 1997. május (franciául))
  2. V. C. Thomas: 1981 – Patrimoine National. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. október 3.) (franciául)
  3. . Cseke Péter interjúja.. Képek, könyvek, emlékek – beszélgetés a 80 éves Kass Jánossal (pdf). Európai Utas 68-69. szám., Budapest. 2007/3-4. (Hozzáférés ideje: 2008. október 4.)
  4. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. ^ a b A fesztiválon Gruppa krovi nol címmel vetítették.
  6. A fesztiválon Violent Streets címmel vetítették.
  7. Super 8-as változat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]