2014-es cannes-i fesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


67. cannes-i fesztivál
Palme-d-or.png
Rendezvény
Helyszín Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota
Dátum 2014. május 1425.
Elnök Jane Campion
Házigazda Lambert Wilson
Nyitófilm Grace – Monaco csillaga
Zárófilm Egy maréknyi dollárért
Díjazottak
Arany Pálma Kis uykusu
Nagydíj Le meraviglie
Un Certain Regard-díj Fehér Isten
Fesztiválok
Előző 66. cannes-i fesztivál (2013)
Következő 68. cannes-i fesztivál (2015)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 67. cannes-i fesztivált 2014. május 14. és 25. között rendezték meg, Jane Campion új-zélandi filmrendező elnökletével.[1] A nyitó- és záróünnepségek ceremóniamestere Lambert Wilson francia színész volt.

A hivatalos válogatás versenyfilmjeinek listáját április 17-én, a Kritikusok Hete válogatását április 21-én, míg a Rendezők Kéthete szekciókba meghívott alkotásokét egy nappal később hozták nyilvánosságra.

A fesztivál ugyan május 25-ig tart, az ugyanarra a napra kiírt európai parlamenti választások miatt a fesztivál vezetősége úgy döntött, hogy a díjkiosztó gálát egy nappal előbbre hozzák; így arra május 24-én, szombaton került sor. Az Un Certain Regard és a Cinéfondation szekciók eredményhirdetése is korábban, 22-én, illetve 23-án volt.[2]

A 2014-es fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fesztivál nyitófilmje a francia Olivier Dahan Grace Kelly életéről forgatott Grace – Monaco csillaga című, francia-amerikai-belga-olasz koprodukciós drámája volt, amelyben a címszereplő Nicole Kidman olyan partnerekkel az oldalán játszik, mint Tim Roth, Milo Ventimiglia, Parker Posey, Sir Derek Jacobi és Frank Langella. A rendezvény záróeseményén az első kiemelkedő olasz western, az Egy maréknyi dollárért felújított kópiáját vetítették le. Az előadás előtt Quentin Tarantino mutatta be a filmet és emlékezett meg az alkotás rendezője, Sergio Leone munkásságáról.

A rendezvény díszvendége az 1961-ben a legjobb női alakítás díját elnyerő, és az 1966-os fesztivál zsűrielnöki tisztét betöltő Sophia Loren lesz, aki részt vesz a Jean Cocteau 1930-ban írt La voix humaine című ikonikus színdarabjának ötlete alapján, saját főszereplésével 2014-ben forgatott olasz rövidfilm, La voce umana bemutatóján, valamint Vittorio De Sica Házasság olasz módra című komédiájának felújított, DCP 4K sztenderddel digitalizált kópiájának a Cannes-i Klasszikusok szekcióban történő vetítésén. A filmezéshez egy kisfilm erejéig visszatért művésznő elvállalta a Színészlecke elnevezésű mesterkurzus megtartását is.[3]

A fesztivál életében egyre jelentősebb helyet elfoglaló Cannes-i Klasszikusok szekcióban 22 kis- és nagyjátékfilmet, valamint két dokumentumfilmet mutattak be, köztük olyan alkotásokat, mint az olasz western első nemzetközi sikert elért filmje (Egy maréknyi dollárért), a 30 éves Párizs, Texas, a színeit visszanyert grúz Szajat Nova. A fesztivállátogatók újra élvezhették a lengyel Krzysztof Kieślowski, Alfred Hitchcock, François Truffaut és Jean Renoir remekműveit éppúgy, mint Raymond Bernard kevésbé ismert első világháborús filmdrámáját (Les croix de bois). Ugyancsak e szekció keretében emlékeztek meg a 100 éve született Henri Langlois-ról, a Francia Filmtár (Cinémathèque Française) alapítójáról és vezetőjéről.[3]

Az Arany Pálmát ez évben Nuri Bilge Ceylan török filmrendező vehette át Quentin Tarantinótól és Uma Thurmantól Kis uykusu című filmdrámájáért. A fesztivál nagydíját Alice Rohrwacher Le meraviglie című alkotása kapta, míg a zsűri díját megosztva ítélték oda a francia-svájci Jean-Luc Godard Adieu au langage, valamint a kanadai Xavier Dolan Mommy című alkotásainak. A legjobb rendezés díját az amerikai Bennett Miller vehette át Heli című filmdrámájáért. A legjobb forgatókönyv díját Leviafan című alkotásáért az orosz Oleg Negin és Andrej Zvjagincev kapta. A legjobb színésznő az amerikai Julianne Moore (Maps to the Stars), a legjobb színész pedig az angol Timothy Spall (Mr. Turner) lett. Az Arany Kamerát a Rendezők Kéthete szekcióban bemutatkozott szingapúri Anthony Chen vehette át, Ilo Ilo című filmjéért.

Magyarország A hivatalos válogatásban ez évben három film is képviselte a magyar filmművészetet: Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmdrámáját az Un Certain Regard szekcióba hívták meg, ahol sikerrel szerepelt: elnyerte a fődíjat. A film „legjobb teljesítményt nyújtó főszereplője”, Hágen kutya megkapta a 2001-ben alapított Kutya Pálma alternatív díjjal[4] járó különleges nyakörvet, ami a legnagyobb filmes elismerés a négylábúak számára.[5] A rövidfilmek versenyében Szőcs Petra A kivégzés című román-magyar koprodukcióban készült 14 perces alkotása vett részt, a Cinéfondation szekcióban pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Kárpáti György Mór Provincia című 21 perces kisfilmje versenyzett.

Említésre méltó magyar vonatkozású cannes-i esemény volt még, hogy életműve elismeréseként, a fesztivál hivatalos partnere, a világhírű ciné stílusú zoomokat gyártó Thales Angénieux vállalatcsoport a fesztivál idején adta át a 2013-ban általa alapított “Pierre Angénieux ExcelLens in Cinematography” díjat Zsigmond Vilmos operatőrnek.[6]

Sofia Loren mesterkurzusa mellett Jacques Audiard tartott rendezői leckét.

A fesztivál plakátján Fellini 8 és ½ című, az 1963-as cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül bemutatott filmjének főszereplője, a fekete napszemüvege felett kitekintő Marcello Mastroianni látható.

A 67. cannes-i seregszemle után visszavonuló, 84 éves Gilles Jacob helyére 2014. január 14-én a fesztivál adminisztratív tanácsa egyhangú szavazással Pierre Lescure újságírót és médiaszakembert választotta meg a Cannes-i Fesztivál elnökének. Ezzel egyidejűleg Gilles Jacobot a fesztivál tiszteletbeli elnökévé választották.[7]

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jane Campion, a 2014. évi fesztivál zsűrielnöke

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cinéfondation és rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannes-i klasszikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Restaurált kópiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Stradmozi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A filmművészettel kapcsolatos rövid- és dokumentumfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Life Itself – rendező: Steve James
  • The Go-Go Boys: The Inside Story of Cannon Films – rendező: Hilla Medalia

Éjféli előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pyojeok,[12] rendező: Jun Hongszong
  • The Rover – rendező: David Michôd
  • The Salvation – rendező: Kristian Levring

Különleges előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Caricaturistes – Fantassins de la democratie – rendező: Stephanie Valloatto
  • Eau argentée – rendező: Mohammed Ossama
  • El Ardor – rendező: Pablo Fendrik
  • Géronimo – rendező: Tony Gatlif
  • Les gens du Monde [13] – rendező: Yves Jeuland
  • Maidan – rendező: Szergej Loznica
  • Of Men and War – rendező: Laurent Bécue-Renard
  • Ponts de Sarajevo – rendező: Aida Begić, Leonardo di Costanzo, Jean-Luc Godard, Kamen Kalev, Isild Le Besco, Szergej Loznica, Ursula Meier, Cristi Puiu, Angela Schanelec és Teresa Villaverde
  • Red Army – rendező: Gabe Polsky
  • The Owners – rendező: Adilkan Jerzsanov

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amour fou – rendező: Jessica Hausner
  • Bird People – rendező: Pascale Ferran
  • Charlie's Country – rendező: Rolf de Heer
  • Doheeya – rendező: July Jung
  • Fantasia – rendező: Vang Csao
  • Fehér Isten – rendező: Mundruczó Kornél
  • Harcheck mi headro – rendező: Keren Yedaya
  • Hermosa juventud – rendező: Jaime Rosales
  • Incompresa – rendező: Asia Argento
  • Jauja – rendező: Lisandro Alonso
  • La chambre bleue – rendező: Mathieu Amalric
  • Lost River – rendező: Ryan Gosling
  • Party Girl – rendező: Marie Amachoukeli-Barsacq, Claire Burger és Samuel Theis
  • Run – rendező: Philippe Lacôte
  • Snow in Paradise – rendező: Andrew Hulme
  • The Disappearance of Eleanor Rigby – rendező: Ned Benson
  • The Salt of the Earth – rendező: Juliano Ribeiro Salgado és Wim Wenders
  • Titli – rendező: Kanu Behl
  • Turist – rendező: Ruben Östlund
  • Xenia – rendező: Panos Koutras

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kivégzés – rendező: Szőcs Petra
  • Aïssa – rendező: Clément Tréhin-Lalanne
  • A Passo D'uomo – rendező: Giovanni Aloi
  • Happo-en – rendező: Masziko Szato, Takajosi Szeki, Maszajuki Tojota, Kentaro Hirasze
  • Ja vi elsker – rendező: Hallvar Witzø
  • Leidi – rendező: Simon Mesa Soto
  • Les corps étrangers – rendező: Laura Wandel
  • Sonuncu – rendező: Szergej Pikalov
  • The Administration of Glory – rendező: Huang Zsan
  • Ukhilavi sivriseebi [14] – rendező: Dea Kulumbegashvili [15]

Cinéfondation[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Home Sweet Home – rendező: Pierre Clenet, Alejandro Diaz, Romain Mazevet, Stéphan Pakkolat (Supinfocom Arles,  Franciaország)
  • Last Trip Home – rendező: Han Fengjü (Ngee Ann Polytechnic,  Szingapúr)
  • Les oiseaux-tonnerre – rendező: Léa Mysius (La Fémis,  Franciaország)
  • Leto bez meseca – rendező: Stefan Ivančić (Fakultet Dramskih Umetnosti,  Szerbia)
  • Lievito Madre – rendező: Fulvio Risuleo (Centro Sperimentale di Cinematografia,  Olaszország)
  • Niagara – rendező: Hajakava Csie (ENBU Seminar,  Japán)
  • Oh Lucy! – rendező: Hirajanagi Acuko (New York University Tisch School of the Arts Asia,  Szingapúr)
  • Our Blood – rendező: Max Chan (Hampshire College,  Amerikai Egyesült Államok)
  • Provincia – rendező: Kárpáti György Mór (Színház- és Filmművészeti Egyetem,  Magyarország)
  • Skunk – rendező: Annie Silverstein (The University of Texas at Austin,  Amerikai Egyesült Államok)
  • Soom – rendező: Gvon Hjondzso (Chung-Ang University,  Dél-Korea)
  • Stone Cars – rendező: Reinaldo Marcus Green (Tisch School of the Arts at New York University,  Amerikai Egyesült Államok)
  • The Aftermath of the Inauguration of the Public Toilet at Kilometer 375 – rendező: Omar El Zohairy (Higher Institute of Cinema, Academy of Arts,  Egyiptom)
  • The Bigger Picture – rendező: Daisy Jacobs (National Film and Television School,  Egyesült Királyság)
  • The Visit – rendező: Inbar Horesh (Minshar for Art, School and Center,  Izrael)
  • Une vie radieuse – rendező: Meryll Hardt (Le Fresnoy,  Franciaország)

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gente de bien – rendező: Franco Lolli
  • Hope – rendező: Boris Lojkine
  • It Follows – rendező: David Robert Mitchell
  • Når dyrene drømmer [16] – rendező: Jonas Alexander Arnby
  • Più buio di mezzanotte – rendező: Sebastiano Riso
  • Plemja [17] – rendező: Miroszlav Szlabospickij
  • Self Made – rendező: Shira Geffen

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Ciambra – rendező: Jonas Carpignano
  • Boa noite Cinderela – rendező: Carlos Conceição
  • The Chicken – rendező: Una Gunjak
  • La Contre-allée – rendező: Cécile Ducrocq
  • Crocodile – rendező: Gaëlle Denis
  • Les fleuves m'ont laissée descendre où je voulais – rendező: Laurie Lassalle
  • Petit frère – rendező: Rémi St-Michel
  • Safari – rendező: Gerardo Herrero
  • TrueLoveStory – rendező: Gitanjali Rao
  • Une chambre bleue – rendező: Tomasz Siwiński

Külön előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faire l'amour [18] – rendező: Djinn Carrénard
  • Hippocrate [19] – rendező: Thomas Lilti
  • L'institutrice – rendező: Nadav Lapid
  • Respire – rendező: Mélanie Laurent

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alleluia – rendező: Fabrice Du Welz
  • At Li Layla [20] – rendező: Asaf Korman
  • Bande de filles – rendező: Céline Sciamma
  • Catch Me Daddy – rendező: Daniel Wolfe
  • Cold in July – rendező: Jim Mickle
  • GETT le procès de Viviane Amsalem – rendező: Ronit és Shlomi Elkabetz
  • Kagujahime no monogatari – rendező: Takahata Iszao
  • Kkeut kka jI gan da – rendező: Kim Szonghon
  • Les combattants – rendező: Thomas Cailley
  • Mange tes morts – rendező: Jean-Charles Hue
  • National Gallery – rendező: Frederick Wiseman
  • Pride – rendező: Matthew Warchus
  • Queen and Country – rendező: John Boorman
  • Refugiado – rendező: Diego Lerman
  • These Final Hours – rendező: Zak Hilditch
  • Tu dors Nicole – rendező: Stéphane Lafleur
  • Whiplash – rendező: Damien Chazelle

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 8 Balles – rendező: Frank Ternier
  • A Caça Revoluções – rendező: Margarida Rego
  • Cambodia 2099 – rendező: Davy Chou
  • En août – rendező: Jenna Hasse
  • Fragmenty – rendező: Aga Woszczyńska
  • Guy Moquet – rendező: Demis Herenger
  • Jutra – rendező: Marie-Josée Saint-Pierre
  • Man on the Chair – rendező: Dahee Jeong
  • Sem Coração – rendező: Nara Normande és Tião
  • Torn – rendező: Elmar Imanov és Engin Kundag
  • Trece şi prin perete – rendező: Radu Jude

Külön előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • P'tit Quinquin – rendező: Bruno Dumont
  • The Texas Chain Saw Massacre (A texasi láncfűrészes mészárlás) – rendező: Tobe Hooper

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Un Certain Regard-díj: Fehér Isten – rendező: Mundruczó Kornél
  • A zsűri díja: Turist – rendező: Ruben Östlund
  • Un Certain Regard különdíja: The Salt of the Earth – rendező: Juliano Ribeiro Salgado és Wim Wenders
  • Együttesdíj: Party Girl – rendező: Marie Amachoukeli-Barsacq, Claire Burger és Samuel Theis
  • A legjobb színész díja: David Gulpilil – Charlie's Country

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Leidi – rendező: Simon Mesa Soto
  • A zsűri külön dicsérete (rövidfilm) (megosztva):
    • Aïssa – rendező: Clément Tréhin-Lalanne
    • Ja vi elsker – rendező: Hallvar Witzø

Cinéfondation[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Kamera: Party Girl [21] – rendező: Marie Amachoukeli-Barsacq, Claire Burger és Samuel Theis

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mathieu Amalric, Antonio Banderas, Bérénice Bejo, Monica Belluci, Helmut Berger, Gael Garcia Bernal, Richard Berry, Juliette Binoche, Carole Bouquet, Adrien Brody, Patrick Bruel, Daniel Brühl, Guillaume Canet, Éric Cantona, Steve Carell, Laetitia Casta, Jessica Chastain, Christian Clavier, Cheryl Cole, Sofia Coppola, Marion Cotillard, John Cusack, Csang Ce-ji, Csang Ji-mou, Willem Dafoe, Catherine Deneuve, Cansu Dere, Jean Dujardin, André Dussollier, Adèle Exarchopoulos, Jane Fonda, Harrison Ford, Catherine Frot, Mel Gibson, Ryan Gosling, Eva Green, Adrian Grenier, Tommy Lee Jones, Valerie Kaprisky, Nicole Kidman, Frank Langella, Gong Li, Blake Lively, Eva Longoria, Sophia Loren, Kellan Lutz, Sophie Marceau, Gilles Marchand, Tonie Marshall, Chiara Mastroianni, James McAvoy, Mads Mikkelsen, Jeffrey Dean Morgan, Chloë Grace Moretz, Julianne Moore, Viggo Mortensen, Mundruczó Kornél, Palvin Barbara, Robert Pattinson, Guy Pearce, Vincent Perez, Michel Piccoli, Freida Pinto, Parker Posey, Aisvarja Rai, Natacha Regnier, Ryan Reynolds, Tim Roth, Zoë Saldana, Walter Salles, Arnold Schwarzenegger, Léa Seydoux, Wesley Snipes, Agnès Soral, Timothy Spall, Sylvester Stallone, Jason Statham, Kristen Stewart, Sharon Stone, Hilary Swank, Szőcs Petra, Channing Tatum, Audrey Tautou, Uma Thurman, John Travolta, Gaspard Ulliel, Paul Verhoeven, Mia Wasikowska, Naomi Watts, Lambert Wilson, Rebecca Zlotowski, Elsa Zylberstein

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A fesztivál sajtóközleménye (2014.01.07.)
  2. A fesztivál sajtóközleménye (2014.02.10.)
  3. ^ a b A fesztivál sajtóközleménye (2014.04.30.)
  4. The Palm Dog Awards
  5. A filmhu tudósítása
  6. A Thales Angénieux közleménye
  7. A fesztivál sajtóközleménye (2014.01.14.)
  8. Audiovizuális és Multimédiás Filmipari Szövetség (Fédération des Industries du Cinéma, de l'Audiovisuel et du Multimédia), Franciaország
  9. Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  10. A fesztiválon Coming Home nemzetközi angol címen szerepelt.
  11. Előfordul A félelem magyar címmel is.
  12. A fesztiválon The Target nemzetközi angol címmel szerepelt.
  13. A Le Monde francia napilap alapításának 70. évfordulójára készült dokumentumfilm.
  14. Nemzetközi angol címe: Invisible Spaces
  15. Ismert Dea Vellengur néven is.
  16. A rendezvényen When Animals Dream nemzetközi angol címmel szerepelt.
  17. A rendezvényen The Tribe nemzetközi angol címmel szerepelt.
  18. A Kritikusok Hete rendezvény nyitófilmje
  19. A Kritikusok Hete rendezvény zárófilmje
  20. A rendezvényen Next to Her angol címmel szerepelt.
  21. Az Un Certain Regard szekcióban mutatták be.
  22. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2014-es cannes-i fesztivál témájú médiaállományokat.