Luis Buñuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luis Buñuel
Luis Buñuel.JPG
Születéskori neve Luis Buñuel Portoles
Született 1900. február 22.
Calanda,  Spanyolország
Elhunyt 1983. július 29. (83 évesen)
Mexikóváros,  Mexikó
Házastársa Jeanne Buñuel (1925 - 1983)
Foglalkozása filmrendező

Luis Buñuel az IMDb-n

Luis Buñuel Portoles (Spanyolország, Calanda, 1900. február 22.Mexikó, Mexikóváros, 1983. július 29.) spanyol születésű mexikói filmrendező. A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség, vallási túlbuzgóság és az erotika témáit megszállott makacssággal feldolgozó, eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hétgyermekes család első gyermekeként született Calandában, amely Spanyolország Aragónia tartományában fekszik. Zaragozában jezsuitáknál nevelkedett, kitűnő tanuló volt, jól sportolt, hegedülni is megtanult. 17 évesen beiratkozott a madridi egyetemre. Itt ismerkedett meg, és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával. Buñuel mérnöki tanulmányokat folytatott, majd az egyetem filozófiai tanszékének előadásait is látogatni kezdte. 1920-ban megalapította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. 1923-ban, apja halála után szakított a katolikus vallással, elhagyta Spanyolországot és 1925-ben Párizsba költözött, ahol az Értelmiségi Csoportok Nemzetközi Társaságának titkára lett. Később szintén Franciaországban kezdett dolgozni rendezőasszisztensként Jean Epstein és Mario Nalpas filmrendezők mellett. 1929-ben rendezte meg azt a 16 perces rövidfilmet, amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő életében, hanem a film történetében is. Az Andalúziai kutya volt, melyet Salvador Dalival együtt forgattak és amely számos horrorisztikus jelenetet (például egy nő szemének borotvával való átvágása) tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget. A következő filmje az Aranykor volt, amit a hírhedt de Sade márki írásai alapján rendezett. A film erősen vallás- és burzsoázia ellenes, a történetét tekintve pedig különösnek, egyedinek mondható, hogy a cselekményt folyton filmhíradórészletek, természetfilmek szakítják meg. Buñuel szándéka, hogy filmjével botrányt okozzon, tökéletesen sikerült: a párizsi Studio 28 avantgárd moziban való rövid ideig tartó vetítés után a filmet betiltották. 1934-ben házasodott meg Párizsban, Jeanne Rucart vette el feleségül, két gyermeke született: Rafael és Juan Luis Buñuel. Az Aranykor után Buñuel 1933-ban visszatért Spanyolországba és megrendezte a Föld kenyér nélkül című, paraszti életmódot bemutató dokumentumfilmet. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, amely során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását. Mivel Buñuel még 1936-ban felajánlotta szolgálatait a köztársasági kormánynak, Franco győzelmeit látva elhagyta az országot és Amerikába emigrált.

Hollywoodi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben New Yorkban dolgozott a Modern Művészetek Múzeumának (Museum of Modern Art) filmarchívumában, majd röviddel az Egyesült Államokba érkezése után a film fővárosába, Hollywoodba költözött. Angolul azonban nem beszélt, így a stúdiók legfeljebb kisebb vágómunkákra, segédrendezői állásra vették csak fel. Visszatért New Yorkba, ahol újból a Modern Művészetek Múzeumának filmarchívumában folytatta munkáját. Salvador Dali megszakította barátságukat, mert szerinte kommunista és ateista volt, ahogy az életrajzában elismerte. Majd elmozdították a múzeumból, és immár másodszor ment Hollywoodba, ahol sikerült munkát találnia a Warner Brothers stúdióban. De felháborodva az ottani munkamódszereken, visszatért Európába.

Mexikói évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buñuel 1947-ben érkezett Mexikóba, és 1949-ben kapta meg a mexikói állampolgárságot. Mexikóban a karrierje ismét fölfelé ívelt. Az első filmje, amit új hazájában forgatott A varázslatos kaszinó volt, 1946-ban rendezte Oscar Dancigers producerrel. A filmnek nem lett nagy sikere, ám ez nem kedvetlenítette el, 1949-ben újból Oscar Dancigerssel együtt dolgozott új filmjén A nagy tökfejen, ami sikert hozott nemcsak számára, hanem a film főszereplőjének, Fernando Solernek is. A film készítése közben megismerkedett a legújabb technikákkal, melyeket újabb alkotásaiban sikeresen fel is használt. Dancigers a siker után szabad kezet adott Buñuelnek mind a rendezés, mind a forgatókönyvírás terén. Ennek eredménye volt Az elhagyottak (1950) című filmje, mely a szürrealizmus mintapéldánya. Az elhagyottak dicsőséget szerzett Buñuelnek, e filmjével lett immár másodszorra is világhíres. Buñuel élete legnagyobb részét Mexikóban töltötte, ahol 21 filmet rendezett, melyek közül számos darab a film történetének kiemelkedő alkotása is egyben. A leghíresebbek:

Francia évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban visszatért Spanyolországba, itt elkészítette a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak és ellehetetlenítették a bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat. A Viridiana botránya után Buñuel Franciaországba ment dolgozni, Serge Silberman producer meghívására. Olyan művek születtek rendezésében mint A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája – hogy csak a legismertebbeket említsük. A vágy titokzatos tárgya elkészülte után visszavonult a rendezéstől és megírta önéletrajzát, melyben beszámolt életéről, barátairól, családjáról. 1983-ban hunyt el Mexikóvárosban, májzsugor következtében.

A katolikus egyház és Buñuel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világéletében ateista volt, ha ateizmusáról érdeklődtek, gyakran válaszolta, hogy „Köszönöm Istennek, hogy még ateista lehetek”. A legtöbb filmjében megjelenik a katolikus egyház, mint a korrupció, önáltatás, önhazugság megformálója. Az Aranykorban egy püspök ugrik ki egy ablakon, A burzsoázia diszkrét bája című filmjében egy pap az utolsó kenet feladása után lelövi a haldoklót, a Tejútban egy anarchista álmában lelövi a pápát.

Filmtechnikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Szeretem az egyszerűséget és utálom a technikát” – vallotta Buñuel, mely alapelve a filmjeiben is felismerhető. Buñuel filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A színészeknek viszonylag nagy szabadságuk volt a színjátszás terén, Buñuel a színészekre bízta a cselekmény megformálását, mindössze a fizikai cselekményeket írta elő (például menj át a szobán stb.). Feltűnő, hogy filmjeiben zenei effektek, filmzenék szinte egyáltalán nincsenek.

Archetipikus képsorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buñuel filmjeiben az ősi, archetipikus képek, tárgyak, cselekmények, emberek meghatározó szerepet játszanak, gyakran végigvonulnak a teljes filmen mint főmotívumok, szimbólumok. A leggyakoribb, több filmjében előforduló szimbólumok:

  • betegség, maradandó sérülések: megalázott vakok, értelmi fogyatékosok, törpék, tolókocsisok
  • csonkított testrészek: borotvával kettévágott szem, megvakítás, levágott kezek, amputált láb
  • maszturbáció, megerőszakolás, szeretkezés
  • leselkedés
  • álomképek, álomhangulat, álomfejtés, szürrealista képek
  • lábfétis, vér, lábmosás, lábcsók – adóráció, gyaloglás, cipők
  • papok – bolondok vagy álszentek, közönyösek, megváltók
  • gyermekek, akiket megerőszakolnak, megvernek, megölnek
  • uralkodó apák, megrontó nagybácsik és anyák, önkényeskedő háziurak
  • vándorút, zarándokút, utazás
  • zárt és nyitott, természetes és mesterséges terek labirintusa, álomszerű városok, szűk sikátorok
  • zenélő doboz, szekrény, WC

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andalúziai kutya (Un chien andalou) (1929)
  • Aranykor (L'Âge d'or) (1930)
  • Föld kenyér nélkül – a hurdok (Las Hurdes) (1933)
  • A varázslatos kaszinó/A nagy kaszinó (Gran Casino) (1947)
  • A nagy tökfej (El Gran Calavera) (1949)
  • Elhagyottak (Los olvidados) (1950)
  • Susana (1951)
  • Az elveszett lány (La hija del engaño) (1951)
  • Egy asszony szerelem nélkül (Una mujer sin amor) (1951)
  • Emelkedés az égbe (Subida al cielo) (1951)
  • A durva (El bruto)(1952)
  • Ő (El) (1952)
  • Üvöltő szelek (Abismos de pasión) (1954)
  • Az ábrándok villamoson utaznak (La ilusión viaja en tranvía) (1953)
  • Robinson Crusoe (Las Aventuras de Robinson Crusoe) (1954)
  • A folyó és a halott (El río y la muerte) (1954)
  • Archibald de la Cruz bűnös élete (Ensayo de un crimen – La vida criminal de Archibaldo de la Cruz) (1955)
  • Hajnalodik (Cela s'appelle l'aurore) (1955)
  • Halál a kertben (La mort en ce jardin) (1956)
  • Nazarín (1959)
  • El Paoban nő a láz (La fiévre monte á El Pao) (1959)
  • A fiatal lány (La joven) (1960)
  • Viridiana (1961)
  • Az öldöklő angyal (El angel exterminador) (1962)
  • Egy szobalány naplója (Le journal d'une femme de chambre) (1964)
  • Oszlopos Simeon (Simón del desierto) (1965)
  • A nap szépe (Belle de jour) (1967)
  • Tejút (La voie lactee) (1969)
  • Tristana (1970)
  • A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie) (1972)
  • A szabadság fantomja (Le fantome de la liberté) (1974)
  • A vágy titokzatos tárgya (Cet obscur objet du désir) (1977)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luis Bunuel: Utolsó leheletem (Önéletrajz. Társszerző: Jean-Claude Carriere) (Európa Könyvkiadó, Bp., 1990.; Fordította: Xantus Judit, második, javított kiadás: L'Harmattan Kiadó, Bp., 2006.)
  • Nemes Károly: Luis Bunuel (Filmbarátok Kiskönyvtára - Kortársaink a filmművészetben; Népművelési Propaganda Iroda - Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1983.; második kiadás: 1985.)
  • Bikácsy Gergely: Buňuel-napló (Osiris Könyvtár - Film; Osiris Kiadó, Bp., 1996.)
  • Luis Bunuel: Az andalúziai kutyától Az öldöklő angyalig - Forgatókönyvek 1. kötet (L'Harmattan Kiadó, Bp., 2006.; Szerk. és ford.: Imrei Andrea)
  • Luis Bunuel: Egy szobalány naplójától Tristánáig - Forgatókönyvek 2. kötet (L'Harmattan Kiadó, Bp., 2008.; Szerk. és ford.: Imrei Andrea)
  • Luis Bunuel: Odalenn (Forgatókönyv. Előszó: Jean-Claude Carriere) (Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2001, fordították: Balázs Katalin és Szántai Zsolt, a francia kiadás alapján: Luis Buñuel: LÁ-BAS, Éditions Écriture, Paris, 1993)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]